Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-14 / 15. szám

lanul mentek el ama nagy útra. Én tehát előző nap beszélvén az ágostai testvérekkel is, kik ittlétem óta gyűlésükbe is meghivtak, másod napján az ünnepnek kihirdettem, hogyha elvégezzük az isteni szolgálatot, kimegyünk egész gyülekezet a temetőbe. Úgyis lett, kimentünk mindnyájan, s mennyire örültem, midőn mint egy rajt, ugy láttam magam előtt a 100-nál több számú hiveket. A temetőben egy beszédet tartottam; a feltámadás és halál gondolatai fogták körül a lelket! Beszéltem az élet vándorlásairól, mert hisz messze földről és országból, kedveseiket elhagyott, kibujdosott, vigasztalallanul élt és halt bujdosók feküsznek ott; imádsággal beszenteltük sirhalmaikat, s megáldottuk, a kiknek annyi jó sem jutott talán, hogy a vallás és hit karjain szenderüljenek el. Beszéd és ima előtt énekeltünk, s körül jártuk énekszóval a nyugvók sirhalmait, bánatos arccal, könyek között, mert ilyen alkalommal lehetne-e sziv, mely meg nem indulna? Gondolják el önök a jelenetet, s annak érzékeny voltát, melyet én még most ennyire kifáradt lélekkel nem irhatok le ugy, a mint talán magam is szeretném. Keresztelés, házassági egybekötés, békéltetés, minden volt ittlétem óta, s most csak azért nem irhatok többet, mert a tollat is alig birom kezemben, a gondolatot lelkemben tartani. Isten áldja önöket a távolban, mig én itt a pusztában bujdosom, vezéreljenek be az igéret Kanahánjába, s kegyeskedjenek folytonos buzgalommal lenni minden körülmények közt, az első magyar missio iránt. Oláhország. PIoest, april 2. 1861. Czelder Márton reform, lelkipásztor. BÉCS, april 10. A hivatalos lap közli a német- szláv tartományokra, Tirolt is bele tudva, vonatkozó protestánsügyi pátenst. Ennek főpontjai: „Az egyházi ügyek önálló rendezése, igazgatása és vezetése; a vallásgyakorlat teljes szabadságának biztosítása. A tornyok építését s harangok használását, az egyházi ünnepélyeiket, könyveiket s irataikat illető minden korábbi megszorítások — megszüntettetnek. A képviseleti s önigazgatási osztályozás 4 fokozatból áll: községek, esperességek, superintendentiák és evang. föegyháztanács a közzsinattal oldalán. Szabad vitele egyházi tanodai s jótékonysági ügyeiknek ; továbbá, az al-és föleikészek s egyházgondnokok szabadválasztása. Az elnök s a föegyháztanács tagjai a császár által neveztetnek ki. A közzsinat által hozott egyház törvényeknek szükséges a császári szentesítés. Külföldieknek egyházi és iskolai célokra meghívása a minisztérium belegyezésével szabad. Párbér s hasonló fizetések a kat. papság és iskolatanitók javára, vagy pedig a kat. vallás céljaira — megszüntettetnek. Az evang. egyházi ügyek kezelésénél s rendezésénél, kivétel nélkül s kizárólag a saját egyház alapelvei az irányadók. A házasági kérdésekben egyelőre a polgári törvénykönyv lesz a határozó. A prot. házasságjog megállapítása után, házassági törvénykezésöket kizárólag saját evang, egyházi törvényhatóságaik által fogják gyakorolni. A minisztériumban, a vallás- és közoktatási ágban egy külön osztály fog alakíttatni, melynek tagjai protestánsok lesznek. Polgári, politikai jogok teljes élvezete. Államhivatalok, ideértve a törvényszékeket is, a protestánsoknak nyitvák. Egyházi és iskolai célokra az államkincstárból segélyzések biztosittatnak. Megengedtetik egyházi és iskolai célok előmozdítására egyletek alakítása, s egyleti összeköttetés a külfölddel. — A pátens a protestáns hadügyminiszter Degenfeld gróf által is ellenjegyezve van." AZ EVANGELIUM HAJNALA OLASZHONBAN. A nt. szerkesztő urnák egy, becses lapja f. évi 3-dik számában Külföld cim alatt közzétett cikkében, különösen a következő, iden érdekes észrevételei vonták magokra figyelmünket: „A jelenlegi európai mozgalom hátterében, az egyházi kérdés nagy szerepet játszik," — s „a népek politikai autonomiája mellett vívott harcok kíséretében aligha oly vallás reform nem készül, mely ha nem lesz is oly gyökeres, mint a 16-dik századbeli, de talán annál általánosabb lessz." — „Azért óhajtanám én, tartanánk lépést az európai vallás eszmék haladásával, és ha nem találnánk sürgösb tennivalót a hazai egyház terén, kisérnök figyeemmel e külföldi vallásmozgalmak fejlődését, hogy az idő jelenségeit megértve, azokhoz képest intézzük lépéseinket annak idejében mi is." — Ez észrevételektől bátorítva, de mintegy azoknak igazolásául is, azt hisszük, nem lesz tehát kor- és célszerűtlen, ha az „Alig. kirliche Zeitschrift" egyik legközelebbi füzetében talált, e sorok elejére függesztett című, igen fontos közleményt, e lapok olvasóival, ha bár csak kivonatban is, megismertetjük. „A figyelem és általános tekintet, — igy kezdi az emiitett cikk — ismét azon nevezetes ország felé fordult, mely ezer éven át volt színhelye, vagy kiinduló pontja azon nagy, és világtörténelmi harcoknak, melyektől a világ sorsa függött — A harc és háború csapásai nem tudták megsemmisíteni a természet bájait, s a nyomasztó kormányrendszer nem rombolhatá le a föld kimerithetlen termöerejét; hanem egy titkos és sokkal veszélyesebb ellenség mindinkább meggátolta a szellem dicső adományait, mikkel e kies föld lakosai felruházvák, az ö fejlődésükben s a nép, mely Európának a tudományban és művészetben századokon át példányképül szolgált, a tudatlanság és babona éjjelébe sülyedt vissza. E visszaesés legmélyebb oka felett már ma semmi kétség. Azon hagyományos feltevés, mely szerint a reformatió kizárólag a germán népek szükségeinek felelne meg csak, s a román nemzetek attól természettől öröklött hivatás szerint irtódznának, többé fenn nem tartható. Már csak azon körülmény, hogy a reformált protestantismusnak Genf lett anyavárosa, ledönthetett volna minden ily felületes Ítéletet. A reformátió európai tény; s egy időben közel voltunk hozzá, hogy a papság igáját Európa minden műveltebb népei leakarták rázni nyakukról *). Hanem a német protestánsok roppant balfogásai, *) Ez állítás alul még Spanyolország sem tesz kivételt, mert, hogy a reformátió eleinte ott is termékeny