Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-14 / 15. szám

minden nehézségek mellett még az ellenmondások tömke­legébe kerülnek. Meg kell adni, hogy szerző a természettudósok által használt hypothesisek hiányait ügyesen feltudta tün­tetni; csak volna az ö metaphysikája, melyet amazok he­lyébe tesz, ellemondások tekintetéből kifogástalanabb. Mig ö a természettudósoknak a természet-és vegytani parányok, a vonzó- és taszitóerök helyett mást adni nem tud, mint azt melyet igy fejez ki: valósítási folyamata az anyagi külsősé­get ki nem záró, hanem mint lényeges mozzanatot magába foglaló összetes eszményiség" (134.1.), addig azok kevéssé lesznek hajlandók kézzel fogható eredményeiket kongó szavakkal fölcserélni. Szerző maga mondja (136. 1.) : „Ki szorosan ragasz­kodik ahhoz, hogy a természettünemények csak akkor van­nak megismerve, ha azokat erőtani folyamatokra vissza­vinni tudjuk, az, az eszményiség szót, mint a természetben benható munkásságnak általános kifejezését egy fellengös, kézzelfogható ellenmondásokat Összezavaró ész találmá­nyának fogja mondani." De hát szerző azt hiszi-e, hogy a természettünemé­nyek akkor vannak megmagyarázva, ha azokat erőtani törvényekre visszavinni nem tudjuk ? Akkor a szépen hangzó „eszményiség" nem volna egyéb, mint roszul pa­lástolt bevallása annak, hogy a természet bizonyos tüne­ményeit megmagyarázni épenséggel képesek nem va­gyunk. Szerző szerint eleget tettünk, ha akár a szerves, akár a szervetlen természetben felfedeztük ama „természeti rendszert," mely szerint a természet eszméje valósul (133. 1.). A helyett, hogy kifejtenök a föltételeket, melyek alatt bizonyos tünemény létre jő, szerző szerint eleget tettünk feladatunknak, ha kimutattuk a helyet, melyet a tünemény eszméje a természeteszme rendszerében foglal el. Észlelés, mérlegelés és a tapasztalat minden egyéb módja e szerint mind hiába való. A természeti tárgyak, szerző szerint, mind térből teremtettek (Kár, hogy magyarul nem tud, mert akkor a íeremt szót is felhasználta volna állítása bebizonyításául). E tér „külsőség, melylyel az eszméuyiség harcra kél." Ugyan ez természetes előjátéka a test és lélek közti viszony­nak, melyben a lélek „az anyagi külsőt, mint nemleges legyőzött mozzanatot magában bírja." (155 1.). A lélek nem egyéb, „mint az anyag feletti folytonos diadal" (155 1.), „a fejlődő szervezet, fejlődő lélek maga," és „a való­ságos szervezet ép oly kevéssé létezhet lélek nélkül, mint a lélek szerves test nélkül" (ugyanott). Ezen állításokban sok igaz van; azonban igy kifejezve keveset magyaráznak. X X. —H>< BELFÖLD. NÓGRÁD-TAMÁSI. Az ur gondot visel l — Ma egy örömteljes napra viradánk fel. Kellemesen lepeténk meg ma reggel mindnyájan, de különösen evangy. á. h. egyházi községünk egy, egyházunk keblében született, s ifjúságá­nak első idejét itt töltött köztiszteletü s kedvességü tagja, — Ttts. Felső Kubini Kubiny Ferenc ur által. Ki is egy ér­zelemteljes beszéd kíséretében, ez előtt negyedfél évvel tüz által tönkre jutott egyházi községünket, egy ezüstből kitünöleg díszesen elkészített, átalán megaranyozott, s ki­vívott vallási szabadságunkra vonatkozó szép mondattal ellátott kehelylyel, az ahoz tartozó tányérral, és egy vö­rös bársony arannyal gazdagon ékesített kehelytakaróval 65-dik születése napjának emlékére megajándékozá. — Szíves hálát s nyilvános köszönetet mondunk ezennel egy­házi községünk e nagylelkű jóltévöjének, bő áldást óhajtva a mennynek urától, ezen édes hazánk java, s vallásunk szabadalmaiért igen sok évtől érélyesen küzdött, s még most is folyton ifjonti erővel küzdő védjére, pártfogójára. Pékár Lajos nógrád-tamási lelkész. A MAGYARHONI ÁGOSTAI EVANG. EGYHÁZ 1861. MÁR­TIUS 19-kén PESTEN TARTOTT KÖZPONTI BIZOTTMÁ­NYIÜLÉSÉNEK JEGYZÖKÖNYVE. 1. Méltóságos elnök B. Prónay Gábor ur örömét fejez­vén ki a számosan összegyűlt tagok szíves megjelenése fölött, elöadá, hogy a küszöbön lévő országgyűlés egy­szersmind koronázó leendvén, elöbbeni ülésünkben meg­érintetett ; nem volna e kívánatos, hogy vallásügyi alaptör­vényeink a koronázási hitlevélbe fölvétessenek. A jelenvolt fényes gyülekezet hosszabb megvitatás után, egyhangúlag abban állapodott meg, miszerint nem látja szükségét annak, hogy alaptörvényeink a koronázási hitlevélbe fölvétessenek mert: a.) A magyarkirály külön­ben is minden magyar törvénynek megtartására meg­esküszik. b.) Mert a koronázási hitlevél leginkább az ország közjogai állására vonatkozván, ennek keresztülvitele nagy nehézségekkel lenne egybekötve. c.) Mert valamint mindig, ugy főleg jelen viszonyok között, mi ovatosan kerülni kívánunk mindent — mi a pro­testáns egyházat, mint egy különös pártfogást megérdem­lőt akarná föltüntetni, s ez által más felekezetek idegen­kedését idézné elő. d.) Mert azon esküforma, melyet a magyarkirálj a templomban letesz, s melyben a hit védelmét igéri, róma pápai intézményü-szertartás, s pusztán vallásos színezettel bir, — s igy, miután ö azt mint a kath. egyház védura teszi le, a más hitfelekezeteknek az nem praejudical. Ezek folytán ezen tárgy, mint nem mulhatlan szük­séges elejtetett. 2.) A középponti bizottmány áthatva azon szükségtől hogy az 1848-diki 20-dik t. cz.-ben kifejezett és még eddig csak elvben kimondott, vallásegyenlöség és viszo­nosság, az élet egyes mozzanatain s részletekben keresz­tül vitessék, egy törvényjavasolaot készített, mely ponton­kint tárgyalás alá vétetvén elfogadtatott, s annak a négj egyházkerületekkel való azonnali, s oly kérelemmeli köz­lése határoztatott, hogy azok ezen törvényjavaslatot — az

Next

/
Thumbnails
Contents