Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-14 / 15. szám

esperességek utján az egyházakkal haladéktalanul közölve véleményüket kikérve, az eredményt kerületi gyűléseikből, melyeknek gyors megtartására fölkéretnek, ide fölküldeni szíveskedjenek, — hogy ekként, ha a mindenható Isten ugy akarja — az országgyűlésen a sor a vallásügyre is reákerülvén, saját hitű lelkes képviselőink állal — a kellő eredmény kivívása iránt intézkedhessünk. Szontágh Kálmán. központi b. jegyző. NYÍLT LEVÉL A KÜLFÖLDI EGYETEMEKEN TANULÓ AZON IFJAKHOZ, KIK 1860-ban A GLOSIUS DÁNIEL ÉS SÁMUEL- FÉLE ÖSZTÖNDÍJBAN RÉSZESÍTETTEK. A Glosius Dániel és Sámuel-féle ösztöndíjnak elosz­tásával egyházilag megbízott választmány ezennel föl­szólítja a tavali díjnyertes, s a külföldi egyetemeken tanuló theologusokat: Küldjék be főtisztelendő Székács József su­perintendens úrhoz a leckelátogatási bizonyítványaikat a már bevégzett lSÖ^-diki félévről, hogy ezeknek nyomán Ítélhessen, kit hagyhat még továbbra is a stipendiom élvezetében, mert a hagyományozó érdemhez és bizonyos tudományok hallgatásához kötötte a díj to­vábbi huzhatását; küldjenek be továbbá hiteles erkölcs bizonyítványokat az illető egyetemi hatóságok részéről, s harmadszor jelentsék ki határozottan, mennyi időt szán­dékoznak még kint tölteni. A válasz ide érkezésének határ­ideje f. é. Május 1-jére tétetik. Kelt Pesten a választmány ülésében 1861, Apr. 5-kén Hunfalvy Pál Háberern Jonathan elnök. választmányi tag és jegyző. TASS, mart. 31. 1861. Nt. szerkesztő ur! A mai napon a r. kath. és ref. közti igen szép vallásbeli türelem­nek és egyetértésnek valánk tanúi egy temetés alkalmával. A dolog igy történt. Bernát Miklós cs. kir ezredes özvegye Szentiványi Rozália asszony f. hó 18-kán Domonyban meghalálozván, mivel végrendeletileg meghagyta, hogy férje mellé tétessék; a szokásos róm. kath. szertartású beszentelés után lehozatott holtteste Tassra, hogy a családi sírboltba helyeztessék. Minthogy Tasson r. kath. pap nin­csen, a kunszentmiklósi t. plébánus ur hivatott, hogy a holtat az örök nyugalom helyére kisérje. Azonban sem maga nem jött, sem káplánját el nem bocsátotta azon okból, hogy a holttest ref. temetőbe fog tétetni. — Oh vallásbeli egyenlőség igéje, mikor fogsz már testté vál­tozni. — A helybeli r. k. kántorra is hiába várt az össze­gyűlt nép, minthogy az engedelem nélkül nem merészelt a temetésen megjelenni. Mindenkinek arcán látszott a meg­ütközés ezen eljárás felett. Végre a rokonok kénytelenek voltak minden vallásbeli szertartás nélkül kisérni ki a ha­lottat a temetőbe. Nagy számú r. kath. és reformátusok kisérék a koporsót. A temetőbe megérkezvén, igen szépen kimutatta a r. kath. nép, mennyire helyteleníti egyházi elöljáróinak eljárását, nem osztja vallásbeli türelmetlensé­gét. Ugyanis elkezdett temetési éneket énekelni, majd elmondva aj„Miatyánkot," s az „Ave Máriát," rövid áldás után ismét énekléssel zárta be a vallásos szertartást. A jelen volt reformátusok nemcsak hogy levett föveggel s áhítattal hallgaták végig e rövid szertartást; sőt annak végeztével elénekelték egyik halotti énekünket. Hallottuk, hogy a r. kath. hivek közül is néhányan együtt énekeltek velünk. Valóban megható volt a két különböző hitfelekezet­nek e testvéries egyetértése s vallásos türelme, s mind­nyájan azon benső megelégedéssel hagytuk el a holtak hónát, mely a szép és nemes tetteket szokta követni. Sz. L. ALSÓ-ZEMPLÉN, april 6. E lapok f. évi 12-dik szá­mában „Egy pap" az alsó zempléni h. h. egyh.-megye, f. év mart. 12 s következő napjain tartott közgyűléséről értesítvén az olvasó közönséget, — elvárja, hogy a gyűlés tárgyairól — a jegyzői hivatal bővebb tudósítást adjon, Kívánságát ezennel készsséggel teljesítem, kijelent­vén, hogy az általa emiitett, az iskolai ügy előmozdítá­sára vonatkozó intézkedésen, s a nevezetessé vált bacskai lelkészváltozáson kivül, a gyűlésen nem merült fel több oly tárgy, mely a nyilvánosság elébe tartoznék, s a nagy kö­zönséget érdekelhetné. Az iskolai ügyet illetőleg ugyan is, kitűnvén az egy­házmegyei népiskolai választmány jelentéséből az, hogy már az egyházmegye mindenik vidékén léteznek oly ügyes tanítókkal ellátott, s a szükséges taneszközökkel felszerelt iskolák, melyek példányiskolákul szolgálhatnak: örömmel ragadá meg az e.-m. gyűlés ez alkalmat, s a példányisko­lákat kijelölte, s egyszersmind elhatározza, hogy ez után a tanítói értekezletek is az ily példányiskolákkal ellátott egyházakban tartassanak, meglévén győződve ezen intéz­kedésének a népiskolai ügy emelésére leendő üdvös hatása felöl, annyival is inkább, mivel képezdei igazgató tanár t. Árvái József ur, késznek nyilatkozott, eleinte a tanítói értekezletekben személyesen megjelenni, segítvén kimu­tatni az irányt, melyben az értekezleteknek haladniok kell, ha biztosan célhoz akarnak jutni. Másik tárgy, melyet tudósító az igazság és egyház­jogi szempontból a közönség előtt elmondani célszerűnek látott: a bacskai kellemetlenné vált papválasztás. E lelkészválasztás történetét elmondom én hiven és leplezetlenül ugy, a mint az egyházmegyei kormányszék előtt lefolyt. 1859-dik év nyarán meghalván a bacskai lelkész, néhai Keresztúri József a fennálló törvények szerint, az esperesi hivatal által M. F. mint legidősebb káplán, idő­töltő lelkészül berendeltetett a bacskai egyházba. Majd be­következvén a papválasztás ideje, a bacskai egyház, tör­vényadta jogánál fogva, az 1861-diki év első napján benn maradván isteni tisztelet után a templomban, — megvá­lasztá jövendőbeli rendes lélkészeíil M. F. ez időszerinti helyettes lelkészét, s a presbyterium bemenvén hozzá a paplakra, elválasztását tudtul adta, s a Bácskában divatozó szokás szerint az áldomást is megitták. Néhány nappal 30

Next

/
Thumbnails
Contents