Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-14 / 15. szám

leverő előterjesztést, meggyőződést szerzend. Láttatni kell inkább a haladási mozgalmakat, a vívmányokat, okokat és következményeket. — Miként bánt koruk Guttenberg, Kopernik, vagy Galileivel, ezt kiemelni, nagyobb világot nyújt a korjellemröl, mint az évről-évre tárgyalt véres hadak s felléptetett hadvezérek. c) Ragyogjon ki minden föcikk tárgyalásából, hogy a cél az: minél tisztábban látni, belátni, mint küzdött a setétség a világossággal, a zsarnokság a szabadsággal, az anyag a szellemmel, s mik voltak az emberzet haladásának viteltyiii. d) Általában ugy legyen szerkesztve a tankönyv, hogy minden betűje megtanulható legyen, nehogy a kihagyások és zárjelek megannyi ugart képezzenek termő mezején a türelemnek. Mind alaki, mind anyagi tekintetben sokkal könnyebb a kivitel egyes, például édes nemzetünk történelmében. — Ebben főkép szemelött tartandó, hogy ne azt látszassák a fejbe nyomni, melyik király s meddig uralkodott — kivéve azon keveseket, kik korukat képviselték, p. Mátyás, noha itt sem volt egészen szenvedőleges a nemzet —: hanem ez egyéneket az egésznek s az eseményeknek kell aláredelni. Hozza tehát minden cikk a haza élete alakulásában a szöglet eseményeket cim gyanánt. — Ha néhány sorral előszámlálhatja a tanonc, mely események képezik a magyar nemzet történelmének láncszemeit: képzöbb, maradandóbb s ennélfogva üdvösb eredményű az, mintha a királyok listáját, uralkodási éveik tabelláját darálja el. Ez nominalismusszerü soványság. 3. Az ekképpen szerkesztett tankönyvet ki kell egészíteni. Ha azon elvet akarjuk — a mit kell is •— érvényesíteni „a tanitás célja a tanitás nélkülözhetése;" továbbá, ha önmunkásságot, nyomozó szellemet akarunk ébreszteni; végre, ha a könyvek tulbösége korában utasítani kívánjuk a könyv megválasztásában járatlan, s igy tévedhető ifjút: szükséges a tankönyvhöz függelékül egy történelmi zsebkönyv., vagy akárminek nevezzük, melynek tartalmát a tankönyvben felemlített nagyobb egyének tanúságos életrajzai tennék. E kedves olvasmány magyarázatul, otthoni állandó tanítóul, néma szónokul, s a bebelekbe beletekintetö dicső eszközül szolgálna. Édes hazánk történelméhez csatolt zsebkönyvbe a századok nagy alakjainak — Árpád, I-sö István, Hunyady János, Zrínyitől le Széchenyiig—életrajzainkul arcképeiket is bele lehetne illeszteni: hadd elevenednének meg az ifjú nemzedék előtt multunk óriásai. Sőt több, édes hazánk történelméhez még egy második olvasókönyvet is kellene szerkeszteni, költőinkből. Ugyanis, hála Istennek, alig van nagyobb emberünk, kiről nem zengene az ének; csak magára az árpádi korra a halhatlan Garay, egészet szolgáltat. A költeményekben is lehetne hozni jelenig történelmünket, s ha meggondoljuk, mily kedves olvasmánya a gyermeknek a költemény: ezen modor nemcsak történelmi eseményeink feledhetlenségére volna kibészélhetlen nagy befolyással; hanem irodalmi ismeretségre, továbbá, betanulás, elszavalás által a műveltebb irály képzésére is jótékonyan vezérelne. Ily elvek nyomán előállított tankönyvek szükségesek az algymnasiumban : ekkor nem kellene a nemes csemeték kezébe fordított munkát adni, a mi idegen, nincs az a mi vérünkhöz alkalmazva. Inkább hazai szerző neve hangzanék ifjaink, reményeink, ajkain mint Pützé, kinek tankönyve az algymnasiumba épen nem való, sőt rosz. Kolumb neve helyett Amerigóé marad fen. Im el van mondva a vélemény egy tantárgyra nézve. Célszerű lenne a többiekre, különösen az annyira fontos nyelvtani könyvekre nézve is nyilatkozni, ezt legilletékesben a szaktanárok tehetnék, kik mind a hiányokat, mind a kivántatóságokat legkönnyebben felfedezhetik. Egyébiránt teljes lehet a remény, hogyha a magyar protestantismus igényeinek megfelelő élő tanrendszerre lesz fektetve a két hazában minden tanintézetünk, miután emberek nélkül ugy sem szükölködénk, leendnek jó tankönyveink is; mit engedjen meg minél előbb az örök ifjú gondviselés, melynek kegymosolya szivárvány gyanánt, valamint édes hazánk, ugy felekezetünk egén is mindig feltündökölt, valahányszor a vihar fekete palástját borította ránk. Debrecen, 1860. őszelő. Balogh Ferenc nevelő. KÖNYVISMERTETÉS. Schaller (Jul.) das Seelenleben des Menschen. Weimar, 1860. (Böhlau nagy 8-rét 576 l.) 2 tallér. Más cim alatt: Psychologie. 1. rész. A lélektan feladata a jelen korban szerző szerint (III. 1.) az' i,hogy megküzdjön ama tévedéssel, mintha a természetvizsgálók közt jelenleg közönségesen elterjedt erőtani és paránytani nézet az exact természettudomány szükségképi eredménye vagy lényeges alkatrésze volna. Fel kell fedezni a világosság látszatát, mely e nézletet környezi, s melyben azt képzeli, hogy a természettüneményeket fenekestöl felismerte, mig igazán a valóság tárgyilagos lényegét egy ponton sem fogta fel; végre ki kell a következményeket és ellenmondásokat is emelnie, melyeket az erőtani hypothesis a szellem terén maga után von." Azonban szerző nemcsak a természetvizsgálók ellen küzd, hanem mindazon bölcseletek ellen is, melyek mint Cartesius dualismusa, Leibnitz ídealismusa és Herbart realismusa nem indulnak ki az eszményinek és valódinak egységéből, mely az ujabb bölcseletnek elve. Szerzőnek könnyű a természetvizsgálók ellenében bebizonyítani, hogy tévedésben vannak, midőn a metaphysika helyébe physikát tesznek. Vagy, ugyanis, a külső észlelet mellett állapodnak meg, s akkor a tünemények semmiféle elméletéhez nem jutnak, vagy az észleletek tényein tul fekvő hypothesist alkotnak maguknak, akkor meg a metaphysikát illethető