Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-14 / 15. szám

ügyüek előtt ne mutogassa, sem hiába való és nem hasznos kérdéseket ne indítson. A hol pedig történik föjeles férfiaknak jelenvóltok, azokhoz alkalmaztassa magát. IY. Az vasárnapi és ünnepnapi Evangeliomoknak és Epistoláknak olvasási megtartassanak, hogy az Hallgatóknak megfogásához jól illjenek; Böjti időben a Catliekismus hűségesen az Iffiuságnak magyaráztassék és legyenek kérdezkedések; Vasárnapokon is ugyan az legyen. V. Megkeresztelendök az Gyermekek a szentegyházban, a szü&ségnek történetét kivévén sem az vendégekért, avagy másunnan várandó kereszt atyákért, a keresztség, más vagy harmad napra károsan ne halasztassék az Lelkipásztoroknak megtudattása és engedelme nélkül. VI. A keresztségnek sákrámentomát minden Lelkipásztor Istenesen és buzgóságosan szolgáltassa ki a Krisztustól eleinten adattatott forma szerint, hozzája adandó Istenes könyörgésekkel, az babonás ceremóniákat hátrahagyván és megvetvén. VII. A keresztelő az egyházban tisztességesen és tisztán tartassék, és a keresztségnek kútyjához egy részeges lelkipásztor avagy kereszt atya sejáruljon; az nyilván való vétkekkel megförtöztettek, káromkodók, hüségszegettek, és a kik az Cathekismust tanitni nem akarják, a keresztségtöl eltiltassanak. VIII. Intés legyen az fölfogadó keresztatyákhoz, hogy mint fiokat gyakorta megintsék, miképen legyenek a keresztségben való szövetségnek megemlékezöi teljes életekben. IX. Ha valakinek gyermeke születendik, az atya ő maga személye szerint, és nem az Bába, avagy Ágynő az egyházi szolgátűl kérje a keresztséget. Hasonlatosképen a kereszt atyákat és anyákat maga az atya hija ; — útra távol lévén az atya, ezt cselekedje az atyafiú vagy szomszéd. X. Hogy az egyházban mindenek illendőképen és rendesen legyenek, az bábáknak az keresztségnek sákrámentomát kiszolgáltatni, mint egyebeknek mindeneknek ez tiszt kivül valóknak tiltva légyen. XI. A szorgalmatos lelkipásztor ottan-ottan az ö hallgatóit megintse, hogy az vallástételre, azután a szent vacsorához járuljanak, sem az ö életeknek utolsó lehelleteig a paenitentia tartást ne halasszák, mert az Ágoston mondja: a késő paenitentia tartás ritkán igaz. XII. Az urvacsorájának igéiben, mi állatjuk a Krisztus szavainak együgyü sententiáját, az ö valóságos testének és vérének igaz és valóságos jelen volta és kiosztogatása felöl méltóknak és méltatlanoknak. XIII. A vacsorának kiszolgáltatása légyen a Krisztusnak szerzése szerint , hozzája vévén a szokott éltető állattokat, kenyeret és bort; kovász nélkül való kenyér és nem közönséges nyujtassék. XIV. Az áldozás az azzal élők nélkül ne cselekedessék, sem a sákrámentomoknak kiszolgáltatásában a közönségesnél más nyelven a pap ne éljen, és azzal nyilván és különbeztetve, hogy mindenek hallják és megértsék; de az kenyér fej fölül ne emeltessék; az Áldozatnak szabad rende elhagyattassék; az áldozó beszéd, a hol lehet énekeltessék. Harmadik Rend: A ceremóniákról és szokásokról. I. A lelkipásztor másonnan, az Anyaszentegyházban, a mellyben hivattatott jővén, meg ne változtassa a dicséretes és Istenes Cerimoniákat, azelőtt abban szokottakat, hanem azokat megtartsa. Ha pedig szükségképen valamit meg kell változtatni, azt nem maga akaratja szerint, de az Esperesnek és az anyaszentegyháznak értésével cselekedje. II. A megcselekedendő Szentségekben éljen az pap egyházi öltözetekkel, mind a Sákrámentomoknak kiszolgáltatásában, mind az tévendő prédikátiókban, és senki azokat meg ne vesse. III. Az egyszer eltörültetett megszentelések, a minemüek voltanak, a viaszgyertyáké, soldoroké az mi atyafiságunknak anyaszentegyházaiba többé bé ne vétessenek. IV. Az babonás és bálványozó kigondoltatott szenteknek ünnepi eltörültessenek ; a megtisztíttatott Anyaszentegyháztól bévettettek pedig kegyesen és egyeránt megtartassanak. Ezek felöl pediglen vagyon bizonyos rendeltetett lajstrom. V. Az gyermek-szülőknek beavatások, hogy kevesebbre négy hétre ne legyenek. Ezek is nem babonásan megtartassanak; mint megholtak ne avattassanak be, de elevenek intessenek meg, hogy megesmerjék az Istennek jótéteményit és neki hálákat adjanak és az gyermekecskéiket kegyesen felnevelni tanulják meg. Vendégségeket a szülőknek, a hol meg nem tilthatni, mindazonáltál mértékletesek legyenek. (Vége köv.) —^ ISKOLAÜGY. MILYEN LEGYEN A TÖRTÉNELMI TANKÖYNV AZ ALGYMNASIUMBAN? „A jó tankönyvek csak lángelmék szüleményei. Jó tankönyvek nélkül a tanrendszerben nem lesz beszélő lélek." Csepeli S. Ritka lelki élvezettel olvastam egyházi közlönyünkben Csepeli iránycikkét a középtanodai nevelésről, ennek átérzése után kelt fel lelkemben a gondolat, hogy egy régóta érlelődött vélemény nyel — én is előlépjek. Minél több nézet, tapasztalat hozatik felszínre: annál biztosabban tájékozhatjuk magunkat. A tündéri fényű épület is egyes kövekből rakatik össze. Oszlik a tizrétü éj, lelkesülve állunk küszöbén a szebb időnek, melyben felforgatott tanügyünk valahára autonom szervezet által teljesleg átalakittatik: nyissa meg minden protestáns ügybarát ajkait, hadd folyjon a jóakaratú beszéd, s hadd legyen az ige minél hamarább testté!