Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-14 / 15. szám

kastól csak 5 órányira fekszik, egy visitatióért 21 ft. 74 krt. húzott az illető azért, inert olyast tett, minek egy hó múlva ép ellenkezőjét elrendelni jónak látta az egyházkerület. Nem vétek e mindenkor visitatióért gyülekezeteken ily — nem honoráriumot — hanem sarcot venni ? s nem emelkedik e a büntettek lajstromába az ily eljárás most, midőn, — hogy egyebet ne említsek — csak ezen lap hasábjain is hány igaz szenvedő mutat égÖ könnyűjére ? Félre tehát a lelketlen visitatióval! s most, midőn nemzetünk az eszmeforradalom nehéz lelkiharcát vívja, midőn csak oly intézménynek adja meg a polgárjogot, mely egyszersmind tiszteletét is bírja: szüntesse meg az egyház is azon szokást, mely elvesztve régi, magasztos fogalmát, a legújabb idökkben adószedő intézménynyé aljasult. Mányoky Tamás. 256 ÉVES EGYHÁZSZERVEZET. Az egyházszervezés küszöbén talán nem lesz érdeknélküli dolog, ezen 1604. évi apr. 28-kán, a gömöri ev. ágost. esperesség által Rozsnyón elfogadott egyházszerkezeli pontokat, melyeknek szövege a mondott esperesség anyakönyvében magyar, német és latin nyelven beírva találtatik, ide iktatni, a mint következik: Articulusi az meg nem változtattatolt Augustana vallású Becsületes Atyafiaknak (papoknak) Gömörvármegyében levőknek méltóságával és javallásával Palatínus urunknak, Fő-Ispán uraknak, Vice-Ispánoknak és ez nemes Vármegyéhez tartozó Patrónus uraknak megerősítettek Pöcsétekkel és kezeknek alája való írásokkal. Melyeknek Rendek Ilyen. Az Első Rend; Hivataljokról vagyon az Anyaszentegyház Szolgáinak. Articulus I. Az anyaszentegyház Tanitó szolga nélkül lévén, élvén^némely szomszédságbeli Lelkipásztoroknak és kiváltképen Esperest uramnak vagy legközelebb való Vice-Esperesnek Tanácsával, valamelly jó reménységnek férfiát a próbatevŐ prédikálatra tartozik híni. II. Valamely tudós férfiú, valamelly Gyülekezettől a próba prédicatio tevésre , hivattatott a közel való Vice-Esperestől vagy az Esperestől önönmagától erre való szabadságot kérvén, 0 hozzá illendő templombeli helyen prédikáljon, és az ö beszédének a mennyire lehet, némelyeket az Lelkipásztorok közül az Esperestől vagy közel való Vice-Esperestől kérvén , hallgatói legyenek , különben cselekedvén megvettetik. III. Az meglőtt próbája után, az üres helynek embereitől méltónak Ítéltetik, azonnal teljességesen meg ne fogadtassák, de némelly személyek által az Esperest eleiben állatassék, a hol élete, erkölcse, kegyessége, tudománya, felszentelése, és az ö vallása felöl megvizsgálás legyen. — És elolvastassanak, ha valainellyek vannak nála, előbbi magaviselésének bizonysági. És igy azután megalkudhatik, az Helységnek embereivel, az Ekklézsiának jövedelmi felöl, vévén maga mellé egy vagy két atyafiakat, a kik szorgalmatosan mindeneket följegyezzenek. IV. Méltónak állitatott az Isteni szolgálatra, de még be nem avattatott; az Szent Rendekért, az egész Atyafiságtűi dicsértető levelekkel, az Esperest által küldetessék el, hogy a Törvény szerint béavattatottnak és az magán futónak, világos különbsége megtessék. V. Az Folszenteltetésröl megtérvén, a neki ajánlattatok Isteni szolgálatnak bizonyságlevelét az Eperestnek adja, és ott hagyja. És a szent Sácrámentomokat, minekelőtte a szokás szerint cerimóniásan az anyaszentegyházba be nem iktattatik, ki ne szolgáltassa. És ott viszont a jövedelmek felöl való megalkudás elŐhozattassék. VI. Az ily anyaszentegyháznak szolgája, midőn közönséges gyülekezet vagyon, tisztességesen kérje önönmagát a szent Atyafiság közibe béfogadni, a hol neve alája való beírásával és ajánló engedelmességével, a Béfogadásért avagy megtestesitésért egészen egy magyar forintot tegyen le az Atyafiságnak ládájában. VII. Senki az anyaszentegyházból, a melyben hivattatott, hirtelen el nemenjen, de az megjelentendő hálaadásért, legkevesebbé egy esztendőt töltvén, ha szintén ö neki az Hallgatóktól a felszentelésre menőnek semmi uti költség nem adattatott, hanem ha az Hallgatóknak egyező értelmekből és akaratjokból tisztességesen elbocsáttatik. VIII. Hogy egyik az másik alá plántáljon, avagy csalárdul magát az parochiában beszünlje, az mint eddig ez Istenes atyafiságban nem hallott, ugy ennekutánna, és kivetésnek büntetése alatt tiltva legyen. Az jól érdemes Atyafiaknak előmenetelét mindenek segítsék. IX. Másonnét jővén a Tanitó szolga, hozzon Bizonyságtételt; elmenvén innen, kérjen Bizonyságtételt, melyért letégyen egy magyar forintot. X. A Diáconusokaz ö Lelkipásztoroktűi az Hallgatóknak összejáruló Értelmekből hivatassanak és a szentegyházban az Hallgatók előtt a prédikálás által megpróbáltassanak. — A béfogadtattak hiven tisztekben eljárjanak. — Az ö előttök járó Pásztoroknak kegyes engedelmességet mutassanak, és azoktűl függjenek, megelégedvén ugy, mint szerint való rendeltetett fizetésekkel, azokat a község előtt ne gyalázzák, hanem inkább dicsérjék. — És ha az ö előttök járó Pásztoroktűi valami boszuságot szenvednek, sem a község, sem a külső polgári magistratus előtt, hanem az Esperest és az Atyafiság elébe kéressék. Második Rend: az Tudományról és Sákrámentomokról. I. Minden atyafiak ez mi Atyafiságunkban lévők, a tiszta Augustána valláson valók legyenek ; uj Tudományt ki ne gondoljanak, de azt prédikálják az ö Hallgatójoknak, mely a próféták és az Apostolok Írásiban fundáltatik és az három rövid ékes mondásokban, az apostoliban a Nicaenaiban, Athanásiusiban vagyon. A különben tanítók sem bé nem fogadtatnak, sem nem szenvedtetnek. II. Minden Tanítónak legyen és forgassa a szent Bibliát, a Philep Melanchton Tudományának tisztes könyvét, Luther Mártonnak kisebbik Cathekismusát és egyéb megpróbáltatott Auctorokat és szent atyákat. III. Az prédikátiókban senki az ö elméjét az egy-