Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-24 / 12. szám

életre valóságra, mely a polgári államélet viszonyain gyökereződik. 8-or. Azon tételt, hogy a száz forint rovatai nem sok, azzal indokolja, hogy husz év alatt egyes ekklézsiára ezen tereh egyszer kerül elé. Kivánatos lesz vala, hogy a cáfolat mutassa ki az adatokat is, miként esik az? mert ha az ismeretes adatokat Összeállítjuk, másként adja ki magát az eredmény. Ugyanis, van az egyházmegyében 62 ekklézsia,, a partialis tartatik évenként négyszer, ha tehát mindenik ekklézsia magára elég erős lenne a ravatal terhét elhordozni, tizenöt év múlva kerülne elé újból a sor; ha pedig ugy van a dolog, a mint a cáfolat elé adja, hogy a kevésbbé tehetős ekklézsiák ketten, sőt hárman is együtt viselik e terhet; akkor ezen kiosztás arányában a 15 évnél hamarább is elé kerül a sor. Egyébiránt, hogy az egyházi vagyon kezelése mekkora kíméletet vesz igénybe mindenki átláthatja, a ki tudja azt, hogy a protestantismus autonomiája, az önfentartáson nyugszik, és pedig az ekklézsiai vagyon helyes kezelésétől van feltételezve. Ugyanazért a kíméletlen kezelés helytelen rovatai által, az önfentartásra rendelt vagyon fogyasztására, s ennél fogva az autonomia elleni öngyilkosságra lassan ölő méreg gyanánt ható eszköz, mely annál veszélyesebbé "válhatik jövendőre az egyházmegyei vallásos életre anyagilag és szellemileg, minél inkább tudva van a marosi egyházmegyében, hogy azóta, mióta ezen rovatai életbe léptetett, nem hiányzottak már is egyes esetek, melyekben még a legvagyonosabb ekklézsiák is kölcsön-pénzre szorultak, már a legelső megváltási száz forint rovatai megszerzése végett. Arról, hogy a maradékról mindég számolnak a kezelök, és hogy az iskolatanitó-képezdére fordíttatik, a közvéleménynek kételkedni nem szabad, mig a számolati adatok ellenkezőt nem tanúsítanak. Azonban az ismertetésben az levén megérintve, hogy az csak maguk a kezelök közt történik, kivánatos lett volna a közönség megnyugtatására, hogy a számolat eredménye az ekklézsiákkal, ezeknek megnyugtatásukra, a nyilvánosság utján közöltessék; kivánatos lett volna, hogy a cáfolat említette volna meg, számmal kitéve azon mennyiségeket, melyek évenként, és előkerült esetek alkalmával az iskolaképezde számára, mint osztaléki maradék épen ezen cím alatt beküldeték, mert az iskolatanitó-képezde pénz-alapja nagyobbára adakozásból gyűlt, és köztudat, hogy a visitatiók alkalmával e célra minden egyes ekklézsiából egy conv. ft. rovatai vétetik fel, melynek felét az ekklézsia pénztára, a másfelét pedig a pap és iskolatanitó fizetik. Miután pedig ez elmulasztatott, az illető felsőbb egyházi hatóságnak megérdemli az az iránti figyelmét, hogy a számadásoknak felsőbb helyröli megvizsgálását megrendelje, s ha valami oly maradék üti ki magát, mely az iskolatanitóképezde számára az eltelt évről még be nem küldetett, az a képezde számára bevétessék és az eredményről a közönség megnyugtassák közhírré tétel által. 9-er. A cáfolatban előhozott azon indokolás, hogy azon ismertetés, mely a visszaélésnek megrovása céljából, hírlapi térre állitatott ki, az egyházmegyének köztiszteletben álló, a cáfolatban név szerint kijelelt gondnokait, magukat vádolná, méltó boszankodást idéze elő, miden nemeskeblü tagjaiban az anyaszentegyháznak. Ezen indokolás alaptalansága kitűnik azon jelenségből, hogy a mint kimutatva van, a kérdés alatti ravatal, a tisztelt fögondnok uraknak befolyásukon kivül, csupán esperesi tukmálás szüleménye; és nem nehéz átlátni, hogy ezen indokolás szándékában nem egyébb, mint a terrorismusnak a rabulistikától elsajátított nemtelen eszköze, a végre , hogy a tiszti visszaélések megrovásától , vagy azok ellen panasz emeléstől egyesek elrettentessenek. Ezen tény belbecsére nézve rokonságban áll a házaló vándor nőknek azon gyakorlatukkal, mely szerint ők, ha hibás tetten éretnek, az ellenök célzott és kiérdemelt fenyitö-vesszőt, azzal tartóztatják vissza, hogy azok ellenébe ártatlan gyermekeiket fordítják, kiket hátukon tarisznyába hordoznak. 10-er. Mily nagy legyen azon bün-tulajdonitás, melyet ismertető kiérdemelt, azon tétel felhozásával indokolja, hogy ismertető azon egyházmegye kormányát rótta meg, mely az erdélyi ref. összes anyaszentegyházmegyéi között erélyben, rendtartásban, érdemben leginkább kitűnő. Ezen indoklás nem bir több becsesei, mint a mennyit kölcsönöz nekie azon jelenség, hogy ezt a megdicsért kormány organumai maglik hirdetik. Azonban, mig a marosi egyházmegye papi kormánya oly elvekre és segédeszközökre támaszkodik, melyekkel a nép bizalmát kiérdemli, melyek a vallásos életet ugy anyagilag, mint szellemileg táplálják, az erkölcsöket a romlástól megóvják , és minden ínségekben vigasztalást és segélyt nyújtanak, addig magához hódithatja az alája rendelt ekklézsiáknak szivét; de ha világi oly haszon érdekekhez és segédeszközökhöz folyamodik, melyek az egyházi javak jövendőjét veszélyezik, és azon bizalmat, mint erkölcsi kapcsolatot, mely közte és ekklézsiai közt nélkülözhetetlen, megvizsgálják, oly romlandóvá válik minden hatalma és ereje, mint a földnek akármely más hatalmassága. De legfőbb szomoritó tanúság ezen jelenségből az, hogy érdemei mámorában, midőn magát legerősebbnek tartja, nem veszi észre a veszélyt, mely az esperesi kormány tekintélyét, ugy mint az alája rendelt ekklézsiáknak és papjainak anyagi és szellemi jövendőjét fenyegeti. Igenis, országszerte lehetett hallani, hogy a marosi kormányzó esperes urnák, peres eljáráson kivüli fenyíték, igazság kiszolgáltatásokban, továbbá politikai, akár egyházi vagyonkezelést tárgyazó igazgatási ágakban, melyekben tudniillik a tractusnak világi gondnokai befolyással nincsenek, erélyében és segédeszközeiben annyira kevéssé van fogyatkozása, hogy többektől lehetett már azon észrevételt hallani, hogy erejében, tulbizakodása, erejéveli viszszaélésre, túlságos hajlama és bátorsága oly cselekedetekre vez ériették, melyek által jövendőjét feláldozta jelenének, s ha a folytatással meg nem szűnik, jelenlegi törvényes hatalmát is kockáztatja. *