Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-24 / 12. szám

11-er. Még az exercismus eszközét is megkísérti a cáfolat célja elérésére, exercismus oly tudomány, melylyel az egyházi személyeknek egy neme a sötét korban, bizonyos mondatok által ördögöket űztek s olvastak ki az ördöngösökből s azokkal az ördöngösöket kigyógyították. Felhozza a cáfolat, hogy ördög bujt az ismertetőbe, és miután előszámlálta, hogy ismertető micsoda rettenetes vétkeket követett el, mondja a fenn elősorolt ördögűző mondatokat, s bizonyos boszorkányi pertárgyalási modorban, ismertetőnek még vitae anteactáit is felhozza, s meghagyá atyailag, hogy a jó lélekkel inspiráltasson magának, azaz, álljon az esperes ur pártjára. Miután azonban tudva van a daemonologiáböl, hogy az angyallélek a világosság, az ördöglélek a sötétséghez tartoztak, hogy a sötét kor elenyészte után ma már kitisztulva van az eszme, mely szerint az, a mi akkor ördög munkájának tartatott, ma nem egyébbnek ismertetik, mint a természetes okok és következmények rosz szüleményének, a fen elésorolt tények és indokok összeállítása után nem nehéz átlátni, hogy ismertető és cáfoló felek közöl melyik van az ördög által inspirálva. 12-er. Azon gyakorlat, mely szerint az ekklézsiák évenkint rendre egyszer kebelökbe partialis tartásra vendég szerető szívvel fogadták és látták el, az egyházmegyei papi fraternitást, táplálta a vallásos érzelmeket és erkölcsöket ; s ezáltal fentartotta azon erkölcsi kapcsolatot, mely a vallás hivei és papi tisztjei közt szükséges; de ennek helyébe becsempészett azon gyakorlat, mely szerint évenként egyszeri partialis tartás keblileg befogadása helyett, négynek tartási terhe, megváltása rovataiként vettetik ki, azon kivül, hogy anyagi kárt tesz és megrontja az erkölcsi kapcsolatot, egy oly erkölcsi kényszerítést rejt magában, melylyel az egyébiránt még meg nem rontott egyéneket is csupa kegyvadászatból, épen azon jelleme által, hogy az ekklézsiák és papjai tetszésükre bízza a választást, ha váljon keblileg kivánják-e fogadni a partialist, vagy annak tartója terhét megváltani, ezen utóbbinak teljesítési készségére hajtja, és igy szolgai lelkeket készit, melyet azon eredményből lehet kimutatni, mit a cáfolat maga vallott be tudniillik, hogy többnyire kifizetik a megváltási dijt. A mi a dolog lényegét illeti: Megbizonyosul cáfolok bevallása alapján, hogy mint tukmált esperesi intézmény áll fen tiz évek óta, mely szerint évenként négy partialis tartás terhe megváltása címén négyszáz conv. ft. hajtatik be a marosi egyházmegyében, mely a tiz év alatt négyezer conv. ft. összegre megy. Ezen figyelemre méltó anyagi erőnek csak azon kétharmadával, melyet az ekklézsiák fizettek, mekkora segélyt lehetett volna nyújtani a népnevelés emelésére, ha ezen üdvös célra fordíttatik vala, a helyett, hogy az a tiszt, uralkodási papi önkénynek jövedelméül szolgáljon. D,e e tárgy felett intézkedni az illető egyházi hatalom köréhez tartozik. Ezen intézkedés,. ha lényegét boncoljuk, valóságos szemfényvesztő mű, melyet a cáfolatban előidézett tény állásokból lehet kimutatni, és a melyet hallgatással mellőzni nem lehet. Fizetik a megváltási dijt az ekklézsiák és azoknak a partialisra megjelenéssel köteles papjai és iskolatanitói, ós megosztják ezen pénzt azon papok és iskolatanitók közt, a kik azt fizetik. Mi szükség van tehát azt papi tisztek kezükbe fizetni, csak azért, hogy a kiosztásig átmeneti időszakon üresedést hagyjon maga után. Lehetséges-e ezen eljárást megtisztítani a bureaucraticus jellemtől ? Nem azt hozná-e magával az igazság és egyszerűség, hogy minden egyes ekklézsia elöljárósága a maga papjával igazítsa el, a partialison megjelenés terhét? csak igy lehetnek mentek a papi tisztek a bureaucraticus gyanútól, a rovatali pénz felhajtásának és kezelésének kellemetlen fáradságától, másfelől, az ekklézsiák azon igazságtalanságától, hogy olykor is partialisi költséget fizessenek, midőn ottan képviselőik és papjaik meg nem jelennek. Ugyanazért ezen helytelen ravatalt, már csak azért is szükséges megszüntetni, nehogy több bajt húzzon maga után, és az ekklézsiák eszmélödvén, a ravatalt megtagadják. Valamint köszönettel tartozik a közvélemény ismertetőnek, hogy ez ügyet a közvélemény terére kiállította, és pedig elég szelid, oly kímélő modorban, melyből észre lehet venni, némi maga mérséklését és lelki függetlenségét még engedelmességének közepette is; és épen azért neki csak becsületére válhatik: ugy másfelől a cáfolatban nem rejtőzhetik el az önkénynek hódolás, annyira, hogy nem menekülhet az olvasó azon gondolattól, hogy ezen cáfolatok mindnyájan az esperesi azon szellemi mintájára készíttettek, melyet az ö nyilatkozatában a Prot. Egyh. Lap 52-ik számában közszemlére kiállított. A korlátlan hatalom, kivált az olyan, mely nem anyagilag ; de erkölcsileg hat a gondolatra, akaratra és tettre, sokkal jobban megrontja az annak hódolót, mint az azt gyakorlót. Ugyanazért vigasztaló jelenség gyanánt kell venni, és dicséretére szolgál az egyházmegyei papi összes testületnek, hogy aránylag sokkal nagyobb szám a cáfolatot alá nem iróké. Allegóriái ábrázolatban a fenebbi esemény igy adja ki magát: Az egyházmegye hajója legényei közül egy tag kikiáltja a nyilvánosság tengerén, hogy roszul gazdálkodik a kormányzó-testület, a hajó és személyzete fentartására rendelt jövedelemmel. A hajós kapitány emberevő cápa alakjába felkiált, martalékra nyitott boszus szájjal, ördög bujt az aljas pártütőbe, magokat az admirálokat sértette meg, majd kirettentem a hajó legénysége összes szavazatával a háládatlant, hogy érdemlett sírját találja fel a habok hullámaiban. A legénységnek, kiváló tizennégy hiv tagjai, végrehajtandók a parancsolt műtéteit, minthogy befátyolozva valának a sötétség fejedelme által, az áldozatra jelelt pártütő helyett a halászhorgot vetik ki, melyet a kapitány készíttetett, melybe a martalékra vágyó cápa azon boldog