Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-24 / 12. szám

életének anyagi, és erkölcsi következményeire hatást gya­korol;—miután az a nyilvánosság Ítélőszéke eleibe kiállít­tatott, nemcsak jogosított, de erkölcsileg kötelezett lévén az igazság kiderítéséhez járulni: e célra elégségesnek tartom a jelenségeket és tényeket szárazon ugy, a mint megjelentek, registrálni; mert ezek közül mindenik magában hordván becsét, egy kis fáradság és részrehajlatlanságra van szükség — ugy sorozni őket — hogy természetes kö­vetkezések szerint összeállítva, igazi névértéküket, ugy anyagi és. erkölcsi hatásukat az olvasó közönség belölök megláthassa. Következik a tények összeállítása. : 1-ör. Azon jelenségből, hogy esperes ur igéretét be nem váltotta, mert a cáfolat partialis synodus firmája helyett tizennégy papi egyén aláírása alatt jelent meg, azt kell következtetni, hogy a hallgatólag helybenhagyó többség az ismertetés mellett áll; mert köztudat szerint a marosi egyházmegye papi személyzete hatvankettőből áll; követ­kezőleg leszámítva az aláíró tizennégy, meg azon más kilenc papokat, kikről a szerkesztőség a csillagozás alatt azt jegyezte meg, hogy cáfolatot küldöttek; tehát összesen huszonhárom papi egyéneket; a többség harminckilenc személyben adja ki magát. De nagyobb fontosságú azon erkölcsi hatás, mely ily cáfolati modorhoz küldetésénél fogva, eredményében kár­tétel nélkül le nem járhat, épen azon természete szerint, hogy minél több aláiró megnyerhetése tekintetéből erkölcsi toborzást kénytelen gyakorolni. Mi, hogy nem is hiányzott, nem lenne nehéz kimutatni. 2-or. Azon jelenség, mely szerint a cáfolat szeinre­hányólag azt emlegeti fel ismertetőnek, hogy háladatlan az ö kormánya irányában, mert ez nekie többb régibb hibáit eltűrte; valamint a dolog lényegéhez nem tartozik, ugy másfelöl szenvedélyesség jellemével bir; a kormányzó testületre homályt vet, miért mulasztotta el a hibát, ha létezett, inegfenyiteni. A mi pedig leginkább figyelemre­méltó, rosz szándékú oly gyanúsítás, mely ellen a gyanu­sitott az eset kijelelése nélkül magát nem is védheti a köz­vélemény előtt. 3-or. Aljas, törvénytelen eljárás nevével illeti a cáfolat azt, hogy ismertető a tárgyat a nyilvánosság terére állította ki. Ezen jelenség megerősíti azon véleményt (prosumtio), hogy cáfolok azon okból nem szeretik e téren a tárgyat, mert a tény olyan, melyért a közvélemény előtt meg kell pirulniok. Azonban, minél inkább bizonyos, hogy a kormány legbiztosabban nyilváníthatja magát, hogy a kormány iránti bizalom annál erösebben gyökeredzik meg a népben, minél nyilvánosabban folytatja dolgait; annál becsesebb szint vált magára ismertető nyilvános eljárása, s annál sötétebbet cáfolóknak az ellen feljajdulása. 4-er. Azon jelenség, mely szerint a cáfolok a nyilvá­nosság terén arról biztosítják az olvasó közönséget, hogy a panasz a sérelem terén orvosoltatott volna, nem kevesebb, mint nyílt bevallása a visszaélés valóságának, és hogy azt orvosolni szükséges. 5-ör. Hibául teszi ki a cáfolat, hogy ismertető ho­mályba burkolt érthetetlen kifejezésekkel él. Ezen jelenség elé állítja azon vélelmet, hogy a marosi egyházmegyében valamely félelmes papi tiszti önkény ural­kodik ; mert az köztudat, hogy csak kényszer uralma alatt kénytelenittetnek allegoriai leplekbe beburkolni az ismerte­tök véleményeiket. 6-or: A cáfolat öt pont alá sorozott hibáztatást emel ki az ismertetésből, melyeket igy ád elő: Hibáztatja is­mertető, a) hogy évenként négy partialis tartatik, b) hogy a partialis idejét válóperek veszik igénybe, c) hogy száz conv. f. összegbe vettetik ki a partialis tartás megváltásának terhe. d) hogy nem számol a partialis a maradékról, e) hogy élethosszáig tart a hivataloskodás. Csak egybe kell vetni az ismertetés tartalmát a cáfo­lat ezen öt pontjával, és kitűnik, hogy a fentebbi öt pontok alatti tételek cáfolat tárgyául csak azon okból állíttattak fel, hogy a mi az ismertetésben, mint visszaélés megrovatik, attól a figyelem más tárgyra vezettessék; mert a dolog azon lényegén kivül, hogy a megváltási dij száz forintban vette­tik ki, és a feleslegről a kezelök és kezeltetök csak maguk­nak számolnak, a többiek indokolásul csak mellékesen hozat­tak fel. 7-er. Azon indoklás, hogy a megváltási dijt tárgyazó intézvény az ostromállapot idejében, részint a költség kimé­lés és alkalmasabb helyiség, részint azért léptetett életbe, hogy a lelkészség félrevonult titkos gyülésezéssel ne gya­nusittathassék, nem elégséges az igazolásra. Mert ha a két első megbizonyosulható lenne is, az utóbbi Önkényt vonta volna maga után azt, hogy a rendkívüli körülmények meg­szűntével megszüntessék a rendkiviili ravatal is. Egyébiránt a figyelem legméltóbb tárgya az, hogy az intézvény lényegében esperesi tukmálásnak (oktroyalás) bizonyosul meg. Ugyanis, a ki az erdélyi ev. ref. összes anyaszent­egyház szerkezetének bár ABC-jét ismeri, az igen jól tudja, hogy akármely törvény, vagy bármely nagyobb fontosságú intézmény — legyenek azok bármi cimüek — úgymint cultust, igazság, vagy fenyiték-szolgáltatást, politikai kor­mányzást, egyházi vagyonkezelést, vagy felügyeletet tár­gyazók, csak is az egyházi hatalom kezelésére rendelt felsőbb és alsóbb hatóságoknak, egyházi és világi rendből álló orgánumainak beleegyezések és határozatilag megálla­pított firmájuk alatt nyerhetik meg a törvényesség jellemét. Miután pedig a cáfolat ily firmát kimutatni képes nem vala: ezen jelenség által bevallák a közvélemény ítélőszéke előtt, hogy az intézvény egy bureaucraticug esperesi szülemény, melyről, ha cáfolok be nem vallják is vala, hogy az ostrom­állapot alatt született, azon kornak polgári intézvényeivel hasonlatosságából rá lehetett volna ismerni, melyet egyéb­iránt azon elv sem lenne képes megigazolni, mely szerint az állíttatik, hogy csak oly egyházi intézvény számithat

Next

/
Thumbnails
Contents