Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-13 / 2. szám

Harmadik évfolyam. 2. Pestjan. 13. 1861. PROTESTÁNS SKOLAI SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Lövészutca, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DlJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. FŐGONDNOKI SZÓZAT A S.-PATAKI FŐISKOLA ÜGYÉBEN. Azon erőfeszítés, melybe a középtanodák átalakítása akkor került, midőn az I850-ki kormányrendeletek értelmében a szükségelt nyilvánosság íentarthatása tekintetéből, a réginél nagyobb fizetéssel és számmal a gymnasium mindenik osztályába, állandó rendes tanárok helyeztettek, a sárospataki ref. főiskolát, kevés anyagi erejéhez képest annyira megviselte, hogy az akadémiai tanfolyamon egyedül azon tanszékek maradhattak meg, melyek kizárólag az egyház különös érdekeinek szentelvék. A tanárok egy része gymnasinmban tétetvén át, az igazgatóság fájdalommal látta régi akadémiájának szűkebb térre szorulását, az egyetemes közönség aggodalommal vette észre, hogy az iskola nem a régi; a szakértő pedig borongó érzéssel jegyezte föl magának, hogy az egyetemes és hazai történelem, az irodalom és jog nem adatik elé többé önállólag és tüzetesen, mint azon boldog időkben, midőn a két testvér-hazának, sőt a magyar szent korona minden tartományainak legtávolábbi szögleteiből is tanulni vágyó ifjak sokasága özönlött Sárospatak felé, melynek iskolája, mint a világos nyomok mutatják, már-már ugy látszott, hogy nem felekezeté, hanem az Öszszes magyar nemzeté. Igen, az összes magyar nemzeté! Valóban korunk történetirója nem fogja feledni, hogy a megpróbáltatás napjaiban volt a kevés közt egy protestáns főiskola, mely elszakítva egy ideig magas pártfogóitól, elszigetelve, nemeskeblti igazgatóitól, egyenesen hagyományos hazaiságának, ugy szólván történelmi ösztönének köszöni a régi saját uton volt megmaradását. Nem fogja feledni, hogy egyik kezében a helvét hitvallástétellel, másikban a magyar nyelvtannal egy kis csoport ember — a tanári kar — egykét elvbarát csatlakozása mellett vívott döntő csatát az állam ereje, s a kormány tekintélye ellen, azon meggyőződésben, hogy hitét szivéből, nyelvét ajkáról senkinek senki el nem veheti, s e részben a legkisebb próbálkozás istenkísértés. Bátran kimondhatni; az ekkép jellemzett főiskola, épen a sárospataki, egyike az ország legrégibb tanintézeteinek, bölcsője a hazai tudományosságnak több mint háromszáz év óta. Szerénységünk dacára meg kelle lepetnttnk, midőn mindezt, mit jelenleg magunk látszunk dicséretül fölhozni, másoktól hallottuk azon nevezetes ünnepélyen, mely a maga nemében szinte páratlan és országos részvét mellett tartatott a mult julíus 8-kán; értjük a szóban levő főiskola háromszázados ünnepét. Félre kellett volna tehát ismerni a dolgok állásának becsét, a pillanat fontosságát, ha mindjárt akkor föl nem merült volna azon, utóbb erős meggyőződésre vergődött eszme, miként itt az idő, hogy iskolánk hiányát kipótoljuk, fönnmaradását szilárdítsuk; hogy állítsuk föl ismét akadémiai tanszékeinket a magyar nyelvészét és irodalomnak, az egyetemes és hazai történelemnek, a jogbölcsészetnek és a magyar törvénytudomány fejlésének, ereklyéi előadásának. A mit a hon akkori gyászos helyzete csupa előgondoskodásból a jövő kor számára megóvni parancsolt, annak mielébbi valósítása a kedvezőbb fordulatot nyert jelen által mulhatlanul kívántatik, s az