Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-13 / 2. szám

most oly szükség gyanánt tuuik föl, melyet elutasítani nem lehet, sőt hazánk szebb jövője mielébbi földerítéséhez való járulás által lehet csak kielégíteni. Az isteni gondviselésnek a tiszáninneni ref. egyházkerület választói által kimutatott intézkedése ugy akará, hogy ez idő szerint én állíttassam, mint világi főgondnok a sárospataki főiskola ügyeinek vezetésére.—Ragyogó elődök nyomait látom magam előtt, a herényiektől, a fejedelmek korszakán keresztül , Dobó , Bocskay , Vay, Lónyay, Teleky, Patay, Szathmári nevekben. Velem való szent emlékezetökböl erőt merít lelkem, hogy ugy cselekedvén, mint ők cselekedtek' nem fogok tenni haszontalan szolgálatot. Reménytől dobogó szívvel emelem föl annakokáért szózatomat honunk nemesérzésü fiai s leányai előtt,' ezen, némi áldozatot igénylő, de koránsem megbirliatlan feladat pártolására, kivitelére. Alapítványt kérek, mely kamataival a mivelödésnek, a szép hazaiságnak hajtson jövedelmet, kérek a jelenkor lelkeseitől a jövendőkor serdültjei számára, és nem kevesektől, hanem sokaktól, mindnyájunktól; mert kénytelen vagyok föltenni, hogy a közönségesen bevallott szükség fölismerteti magát, s magasabb eszmélettel vonz vállvetésre, együttmunkálásra; s a mi nem telik egytől, nem lesz sok többnek, könnyű lesz pedig valamennyinek. Azon hiedelemben, hogy az autonom protestáns egyház egyik nevezetes iskolájában, melynek életelve a szabad tanítás, a célba vett intézkedéssel tetemes lendület fog adatni a hazai tudományosságnak, intézem e fölhívást a prot. egyház minden buzgó híveihez oly őszinte kéréssel, hogy sükeréről 1861. év april 24-ik napjaig, címem alatt Sárospatakra utasítandó válaszában tudósítani szíveskedjék. Kelt Sárospatakon, 1860. dec. 23-kán. B. Vay Miidós. Ha gyöngeségem tudata nem tiltaná is felszólalni ott, a hol egy Vay nemcsak szava, de tette súlyát is a mérlegbe etve szólott, maga az ügy olyan, hogy hitfeleinknek annak , r szükséges voltát, üdvös következését mutogatni akarni, tökéletesen annyi volna, mint vizet hordani a Dunába. Avagy van-e lapom olvasói közt ember, kit csak figyelmeztetni is kellene, miszerint az uj constitutionalis életre támadt honban iskoláinknak vissza kell ismét okvetlen foglalniok azon tért, melyet 1848 előtt ifjainknak a honi ügyek vezetésére történt képesítése által oly dicsőségesen betöltöttek ? Szükséges-e fölemlítenem azon áldásokat, melyek a jogi tanulmányok intézeteinkbeni virágzásából a honi tudományra általában, egyházunkra különösebben kiáradtak ? — Ki régi viszonyainkat ismerte, áldozattal is visszaohajtja iskoláink régi dicsőségét, ki nem ismerte, az ujabb iskolai rendszer abbeli hiányait, maga vagy gyermekei nevelésében fájdalmasan tapasztalhatta. A hol az ügy maga oly hangosan szól, ott nem szóra, hanem tettre van szükség, s azért báró Vay ö excellentiája kétségkivül a dolog kellő végét fogta, midőn a lelkes felszólítással be nem érve a szent célra történendő aláírást, maga és neje részéről 2,000 fttal kezdte meg. Ily kezdeményezés lehetetlen, hogy buzgó utánzókra ne találjon és teljes hitünk s reményünk, hogy a szép, nagy tettet várt siker koszoruzandja. Faxit Deus! Szerk. EGYHÁZI ÉNEKEINK TÖRTÉNETE, ISMERTETÉSE, ÁTNÉZÉSE. AZ ÉNEK FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA. JAVALLATOK AZ ÉNEKESKÖNYV MEG JOBBÍTÁSÁRA. I. (Folytatás). Az idők viselős méhéből megszületvén a reformatió Luther, Zwingli és Kálvin Istentől támogatott munkája által, a hír villámsebességgel járta be egész Európát; s mintha Keresztelő János szelleme lett volna, a vallásosságnak mármár hamvadozó tüzét fölélesztve, az emberi lelkeket képesekké és fogékonyokká tette az ujjitott tan elfogadására. Mintha az ég csatornái és a mélységes vizeknek fejei nyilatkoztak volna meg, mint özönvízkor, mindenütt bő forrása fakadt az ujjitott tudománynak. Többé nem volt semmi, mi ellentállhatott volna. A papérdek eddig áthághatatlan gátja széttépve, elseperve lŐn, és az evangyéliomi tudomány habjai, mint egy helyéből kimozdult tenger, hempelyegtek mindenütt , az Isten dicsőségét harsogva. Zúgott, harsogott, rohant, míg hazánkat is elözönlé, s a Krisztusban vetett hitnek eddig megfenekelve álló hajóját itt is fölemelte. S azóta a gálya megy, jár biztos mozgással szállítva a költöző lelkeket az Istennek országába. Énekköltészetünk kűtforrásai. Ezen időben a költészet sem maradhatott hátra. Mert a megváltozott körülményekből származott szükség erősen ösztönözte a kor nevezetesebb férfiait, hogy lantot ragadva, a római katholicismus által a pogánysággal együtt kiölt nemzeti nyelven , újra magyar nyelven értelemmel és okossággal zengjék az Istennek dicsőségét. S támadtak is