Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-03-17 / 11. szám
Dániel előterjesztése sem volt elegendő arra, hogy a református hivek fettett szándékoktól elálljanak, sőt inkább az elibök gördített akadály által még nagyobb tevékenységre ösztönöztettek. Egy bizonyos Nóvák nevii buzgó református, kertész ugyanis, mind Prágában, mind Prága környékén, maga személyesen felkeresé a református családokat, s nevöket egy általa hordozott ívre sajátkezüleg felíratván, igy mind össze 169 tiszta református családot szedett össze. — A stolájára féltékeny Molnár, — noha már nyilvános aljas csaláshoz kellett folyamodnia, mégis tett egy kísérletet a szóban levő terv meggátlására. A consistoriumnak ugyanis benyújtott egy nyilatkozatot 20 református egyháztag aláírásával, melynélfogva ezek sem a lutheránus atyafiaktól külön, válni, sem Molnáron kivül más lelkészt választani nem akarnának. A consistorium — természetesen — ez előterjesztés valóságáról meggyőződni akarva, az aláirott 20 egyént kihallgatta, s ez alkalommal kiderült, hogy nevökkel gyalázatos visszaélés űzetett; tudtuk és akaratjuk nélkül íratván az, az említett nyilatkozat alá. — Molnár, ámbár e csaláson kivül még az is reá bizonyult, hogy több református családot a lutheránus családok névsorába irt , másoknak pedig az egyházi adóját sokkal kevesebbre tette, mint a mennyi valósággal volt, mint pl. egy bizonyos Brazda Györgyét 50 krajcárra, holott 5 ftot fizetett, sok református családokat pedig, melyek 5 és 10 forintot fizettek, meg sem említett, — hivatalában mégis, mint administrator, tovább is meghagyatott; de a református hivek is megkapták végre a külön lelkészet alapításáról szóló engedélyt, a mely 1846-ik évi december 13-kán, Cserni József prágai házbirtokosnak hivatalosan kézbesíttetett is. A gyülekezet most már azonnal saját szervezéséhez fogott, s legelébb is, a superintendens Kubes Mátyástól a libisi lelkészt, Fleischer Antalt kérte egyelőre administratorul. Miután e kérés a nevezett superintendens által, egy 1846-ik évi december 16-káróI szóló levelében a gyülekezetnek megadatott: a következő hónapban, t. i. 1847-ik évi januarius 24-kén a presbyter választó-gyülés is megtartatván, a tekintélyesebb tagok közül egyházi elöljárókul választattak: Cserni József, Bubenicsek György, Irb Antal és Hinka Wencel házbirtokosok. — Mindjárt ez első egybegyülés alkalmával a választott elöljárók egyike Bubenicsek György azon indítványt tevé, hogy miután a gyülekezet templommal nem bir, tehát legcélszerűbb s alkalmasabb lenne, ha egyelőre az egykori jézsuitáknak később táncteremmé alakított templomát, egy a lelkész lakására alkalmas kis házzal együtt bérbe vennék. Ebbe a gyülekezet beleegyezett, s a terv kivitelével az indítványozót megbízván, egyszersmind egy keresztelőedény és egy kehely megvételére, egymás közt azonnal elegendő mennyiségű pénzt gyűjtött. A következő nap, t. i. januárius 15-kén az elöljárók megkapták decretumaikat, 15-ik februáriusban pedig a városi hatóság engedélyét az isteni tisztelet tarthatására. Bubenicsek György tehát az említett megbízás folytán az u. n. jézsuita kertben levő helyiséget csakugyan kibérelte. A bérbe adó vendéglős a terem felszerelésére szükséges padokat szívességből kölcsönözte, egy kerek asztalt pedig, mely ur asztala gyanánt vala szolgálandó 4 pforintért adott a gyülekezetnek. Miután még egy buzgó egyháztag, Wacha Fülöp, egy egyszerű katedrát készíttetett : a terem a legszükségesebbel igy elláttatván, az első isteni tisztelet 1847-ik évi februárius 21-kén benne megtartatott. Ez alkalommal Fleischer Antal administrator helyett az ékes szólásáról, honfitársai közt közönségesen ismert kronaui káplán Kossut Frigyes Vilmos prédikált Mark. IV: 30—32. verseiről, s kitűnő lelkes beszéde által, valamint hallgatóinak adakozási készségét annyira felébresztette, hogy csupán az ez alkalommal begyült kegyes adományokból tisztességes templomi székek készíttetettek, ugy szivük vonzalmát is annyira megnyeré, hogy az 1847-dik évi augusztus l-jén tartatott papválasztás alkalmával, rendes-lelkészül egyhangúlag őt választották. Ámbár a választott lelkésznél a kitűnő szónoki tehetség mellett az ügyérti tiszta lelkesedés, a valódi apostoli buzgóság sem hiányzott, s ámbár a csekély számú gyülelekezet lelkesedése, az önfentartásra csudákat mivelt, de mégis, mind a lelkésznek, mind a gyülekezetnek csakhamar számos nehézségekkel kellett küzdeni. A többnyire szegény sorsú hivek, a negyed évenként fizetendő lelkészlaki, s imaházi bért, számos egyéb költségeik, mellett, az erejöktől telhető legnagyobb áldozatok után sem voltak képesek fizetni. Ez alkalommal azonban e pénzzavarból a bécsi testvérgyülekezet tettleges keresztyéni szeretete kimenté a buzgó híveket, felegyenesité a kis vessző szálait, a mely immár terebély fává kezd növekedni. Az 1848-ik évi törvénynyel ugyanis az áttérésnek szabadabb utat engedvén, a kis sereg 400 lélekről csakhamar ezerre, sőt most már ezernyolcszázra szaporodott. Egy bizonyos oldalról irigy szemekkel nézetett e gyarapodás ! Az aljas irigység csakhamar kieszközlé , hogy a jezsuita kerti paplak s imaterem használata, a gyülekezetnek felmondatott, s kárörvendő gunynyal hiresztelé, hogy „a kálvinisták ezután a baromvásáron levő Beranek-féle lovardában fogják isteni tiszteletöket tartani." A kevélyeknek azonban az Ur ellenök áll, az alázatosoknak pedig adja az ö kegyelmét. Miután a buzgó lelkész mindent megkísértett, hogy gyülekezete a Prágában találtató több elhagyott régi templomok közül, a kormány közbenjárása folytán, egyet — évenkénti fizetésre — becsű utján megkaphasson, s e miatt két ízben a ininisteriumhoz, egy ízben pedig egy sok fáradság után nyert audientia alkalmával az 1850-ik évben itt járt uralkodó fejedelemhez is sikeretlenül folyamodott: Isten s a hitrokonok könyörületességében bízva, elhatárzá magát a végső erőfeszítésre, t. i. valamely magánbirtokban lévő templomnak bármi ároni megvételére. E határzat valósíthatását annyival inkább hitte a fáradhatatlan törekvésű lelkész, minthogy tudomása szerint néhány évekkel azelőtt egy itteni molnármester vett egy ily elhagyatott templomot 700 forintért, s minthogy azt csak raktárul használá, nagyon reménylhető volt, hogy legalább négy vagy ötszörös árért, a gyülekezetnek azt át fogja engedni.