Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-10 / 10. szám

Tendeltettek," egy ajánlólevél olvasható Helmeczi István Tef. superintendenstöl ily befejezéssel: „Én valóban méltónak Ítélem, hogy ezek a szent énekek a könyvnyomtatónak sajtója alól világra jöjjenek, ezeknek énekeltetésének szava hallattassék az igazaknak sátorikban (zsolt. 118. 15.) és a kegyes lelkek magokat azokban gyönyörködtessék nton és útfélen. Hogy beszédemet elvégezzem: e jeles énekeket megszemlélvén, találtam a józan tudománynyal és a kegyességgel megegyezőknek és arra méltóknak, hogy a kegyes szivüek magánosan és (ha tetszik) közönségesen is ezeknek éneklése és zengedezése által istent dicsőítsék, és magasztalják. Kinek dicsőségével teljesedjék be az egész föld. Amen és amen" stb. A mutatótáblák után, melyek 52 énekről nyújtanak utmutatást a felkeresésben, a valódi tartalmat megelőzőleg a szerzőnek még ezen rövid imája áll: „Szivem hozzád tér, Uram! téged kér: Ne hagyj magamnak, Sőt légy utamnak Vezére. Áldott lelkeddel Oktass és vedd el Elmém homályát, llcndeld munkáját Jó végre. Nevelj a jóban, Hogy én valóban utánnad fussak, Hozzád eljussak Végtére." Az énekek, melyek fölé az egyes darabok tartalma és dallama fel van jegyezve, mind a mellett is, hogy az első versek mellé a kóta mindenütt oda van téve, ilyen rendben sorakoznak : Az embernek fövigasztalásáról. Az embernek romlott voltáról. Az emberi romlottságnak eredetéről. A bűnös embernek maga menthetetlen kárhozatos voltáról. A megszabadulásnak lehetséges módjáról. A közbenjárónak személyéről. A hitről, melylyel a szabadítónak jótéteményit a hivő ember magához kapcsolja. A szent háromságnak titkáról. Az atya Istenről, menynek és földnek teremlöjéröl. A Jézusról, a mi idvezitönkröl. A Krisztusról, mi föprófétánkról, papunkról és királyunkról. Az Istennek egy szülött fiáról, mi urunkról. A Krisztusnak megtestesüléséről. A Krisztusnak szenvedéséről. Krisztusnak haláláról, eltemetésére!, poklokra való leszállásáról. A Krisztusnak feltámadásáról. A Krisztusnak menybe való meneteléről. A Krisztusnak az isten jobbján való üléséről és az ítéletre való eljöveteléről. A szent lélek Istenről. A Krisztusnak anyaszentegyházáról. A szenteknek egyességéről és a bűnöknek Jbocsánatjáról. A testnek feltámadásáról és az örökéletről. A hit által való inegigazulásról. A jóságos cselekedeteknek a megigazulásban való nagy erőtlenségéről. A sacramentumokról. Keresztségről. Keresztségnek erejéről. Az urvacsorájáról. Az urvaesorájának természetéről és erejéről. Az urvacsorával élőknek magok megpróbálásáról. A menyországnak kulcsairól. Háládatosságnak szükséges voltáról. Az igaz penitentiáról, avagy a megtérésről. Az Isten törvényéről és közelebb az első parancsolatról. A második parancsolatról. A harmadik parancsolatról. A törvényes esküvésről. Negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik parancsolatról, mindenikről külön. A könyörgésröl. Az uri imádság kezdetéről. Az első kérésről, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik kérésről szinte külön. A parancsolatokról szóló tizenegy ének azon sajátsággal bir, hogy verseik első betűiből a szerző nevét kilehet bécézni: „Losonczi István körösi professor irtaezerhatszázötvenkettöben." E rejtvénynek egyik fele mostani énekeskönyvünkben is feltalálható (lásd 118 — 123-dik dicséretig bezárólag). Az előadottak nyomán látni való, hogy az éneklésben tanítómester szerzője, midőn a heidelbergi katekismust vette zsinórmértékül egyes énekeinek elrendezésében, oda irányozta minden működését, miszerint annak urnapi magyarázat szerint felosztott tételeihez oly oda illő énekeket adjon a közönség kezébe, melyeket lelki buzgósággal zengedezhessenek a hivők akkor, midőn előttük a syinbolikus-könyv bibliai alapon nyugvó igéi magyaráztatnak. Mindenesetre nehéz feladat tudományos tételekbe szerkesztett müvet énekbe dolgozni fel. De épen azért, mivel a feladat nehéz, s az átdolgozás mindamellett is ugy nyelvezeti, mint versezeti tekintetből a hit bensőségének erejével párosulva sikeresnek mondható, az éneklésben tanítómester énekköltészetünknek egyik becses gyöngy sorát képezi; s a szerzőt a Molnár Albert által megkezdett ösvényen ugy tünteti fel, mint oly férfiút, a ki méltó arra,,, hogy fáradságát, mint egyházi költőét, méltó megismerésjutalmazza és koronázza. (Folyt, követk.) —**^S-íC^SW• ISKOLAÜGY. FOGALMAZÁSI GYAKORLATOK A NÉPISKOLÁBAN. Nincs fontosabb é^ eredményeibem üdvösebb munka., mint az egyházi és nemzeti élet csiráját ápolni, fejteni. Hol van már ennek helye másutt mint a népiskolában ? Ez azon hely, honnan a nép élete megindul, s üdvének vagy kárhozatának elemeit magába fölveszi. Ez igazságról egyh. kerületeink egyeteme mélyen meggyőződött s ennek szülötte már a Pápán 1859-ben megjelent „Népiskolai szervezet." E munka a népiskolai ügyet elméleti téren megindította. Az időszaki sajtónak is ugy vélem tiszte a maga részéről e nagyfontosságú ügyhöz lehető jutalékkal járulni. E tekintet indított engemet is arra, hogy a népiskolai fogalmazási gyakorlatokra vonatkozólag, Eisenlohr nürtingeni képezdei igazgatónak ily cimü dolgozata alapján : „Aufsatze in der Volksschule" e lapokra némely tudnivalókat följegyezzek. Mindenekelőtt az a főkérdés: van-e a népnek általában fogalmazási képességre szüksége ? működési körében, váljon nem a szóbeli közlekedésre képzés-e fődolog sugyanazért amaz elsőt nem mellőzheti-e ? E kérdés annyival inkább fölmerül, minthogy a nagy akadályokat, —+ melyek a tanításnak e téren elébe gördülnek, — nem lehet félreismerni s ugyanezért a néptanító munkájának sükerét kétessé teszik. A gyermekek tömegessége, a tanitási idő szük volta, a sokféle nehezségek, melyek már a gépies és