Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-02-24 / 8. szám
Iliában dicsekszünk mi azzal, hogy annyi meg annyi jeles iskolánk van, ilyen meg amolyan derék tanárokkal bírunk! Ha e dicsekvést csak a tanárok külnyomorán szerezhetjük meg, valóban szomorú a mi dicsőségünk, pedig ki e. kerületünket ismeri, kinek szegénységünkről csak sejtelme is van, tudja, hogy az nagy vagy épen nagyobb terhek elviselésére nem is képes. De hát hány iskolája van tulajdonképen a tiszai kerületnek, hogy azoknak fentartására elégséges erővel nem hír ? kérdezhetné valaki, mire felelnünk kellene : Van is, nincs is. Mert ha azt vesztik, hogy az e. kerület által az eperjesi gyinnasium, a tlieologia, a késmárki, a rosnyói, a miskolci iskola és a tanítóképezde segélyeztetik, akkor hat ker. iskolánk van, ha pedig ugy vészük, hogy eddigelé az e. ker. által egyetlen egy sem tarthatik fen egészben, akkor egy sincs, mi mellett azonban megjegyzendő, hogy az e. ker. a theologiát s a tanitóképezdét határozatilag magáénak vallotta. És épen abban rejlik a mi bajunk, hogy a kerület ereje hat részre van forgácsolva a helyett, hogy öszvesitve lenne és ha ma, holnap egy más intézünk lélekzeni megszűnik, <ez csupán csak a „viribus unitis" elvének megvetéséből a helyiérdekek, az általános közügy felebbi helyeztetéséből lesz megmagyarázható. Minekelőtte azonban e tárgyban szerény javallatot mernék tenni, nem lesz talán felesleges megvizsgálni, vájjon van e c. kerületünknek 9 azaz kilenc főbb iskolára szüksége, vagy nincsen, mert az emiitett hat intézethez, még három u. m. az iglai algymnasium , a rimaszombati egyesült felgymnasium s a császári lőcsei iskola járul. A tiszai ev. e. kerület kb. 150,000 lelket s közöttök 15,000 tanulót számlál, ugy hogy minden liz lélekre egy tanuló esik, mint az egyes egyházaink statistikai adatai bizonyítják. Száz tanuló közül általán véve kettő jő az algymnasiumba ugy, hogy öszvesen 300 kerületbeli gymnasiális tanulónk volna. Feltéve azonban, hogy e calculus szerint a gymnasialis tanulók száma igen csekélynek látszhatik, adjunk még egy percentet hozzá, ugy hogy 450 gymnasialis tanulónk lenne, melyből különben Lőcse, Rimaszombat, Igló legalább százat absorbeál, minél fogva a kerületnek 350 tanulója lenne, kiknek 35 mond harmincöt rendes tanítót tartunk, a nem csekély számú segédtanítókat ide nem számítva. — Ezek szerint egy tanítóra liz tanuló esik, tekintetbe nem is vévén azt, hogy jelenleg talán félig nem kerületbeli 20 theologiai tanulónak három vagy — mit bizonyosan nem tudok — négy tanítója van , kiknet fizetése évenként aligha 3000 ftnál kevesebbet lesz. Kérdem már most, megkiván-e e tanulószám annyi tanítót vagy nem s igy van-e szükségünk annyi tanodára vagy nincs ? Felelni nem akarok a közvéleményre apellálok s az ítélet mondást azokra bízom kik a helyi érdeket csak alsóbb-rendü tényezőnek ismerik. Igen — azt vethetné valaki ellenembe — iskolánkba nemcsak a 350 kerületbeli, de talán még 250 más kerületbeli tanuló jár s ezeknek tanításáról csak kell gondoskodnunk ! Erre igen röviden azt felelem : Ilyen kötelezettsége kerületünknek épen ugy, mint másnak nincsen, s annak, hogy más kerületbeli ifjaink a felső vidékeni iskolábani járhatásáról gondoskodjunk, mindenesetre elég lesz téve, ha egy de hatalmas főiskolát, más kerületek példájára tartunk fen, mert a kerület többet fentartani nem bir. Azért is egységre, erőösszesitésre s ennél fogva a szó legteljesb értelmében egy kerületi főiskolára van szükségünk, de nem csak de nomine, mint eddigelé, hanem de re. De mi történjék akkor a többi tanintézettel ? Ugy hiszem, a válasz erre sem nehéz, ha helyi érdekünket nem tekintjük a legfelsőbb célnak *), s egyszerűn az: Tartson fel az illető patronátus olyan iskolát, melyet fentartani bir a nélkül, hogy más kegyelmére vagy a G. A. egvletnéli koldulásra szorulna. De menjünk által a dolog practicumára. A nélkül, hogy egyik vagy másik főiskolát, kerületinek akarnám ajánlani, nézzük meg tanodáinkat egyenként. 1. A késmárki iskola 1848 előtt mint minimum 6 tanítóval birt, kiket ha nem is fényesen, de tisztességesen dotált. Kétség kívül most is birand elegendő erővel hat tanár fizetésére, kik ha a felsőbb osztályok combináltatnak, a kor kívánalmainak paragraphus nélkül elegei tenni fognak, ugy, miképen annak előtte eleget tettek. 2. A rosnyói iskola 1848 előtt 3 vagy legfeljebb négy tanítóval birt s csupán csak azon kívánalmának, hogy Rosnyón is legyen fÖgymnasium — mely kívánság magába véve, csak ugyan dicséretreméltó — köszönheti,-hogy mint a Gusztáv-Adolf-egylet utolsó gyűlésének tudositványában Dr. Pelech ur szavai szerint olvassuk, a rosnyói ev. egyház a nagy teher alatt már már Öszverogy. — Miután azonban sem Rosnyó és vidéke, sem pedig a kerület nem képes ott 8 osztályú gymnasiumot fentartani, talán jó volna a régiekről megemlékezni, s annyi tanítót tisztességen alkalmazni, a menyit bir. 3. Az eperjesi iskola u. m. a késmárki legalább 6 tanítóval birt, s azért ugyan azt mondhatni róla, mit a késmárkiról. Tekintetbe azonban veendő az ottan létező theologia, melynek szükséges voltát talán hajlandó volnék elismerni, ha 3000 ft. roppant nagy pénzöszveg, 20 ifjú pedig csekély tanulói létszám nem volna. -— Ha nem csalatkozom, e tárgyban a hegyaljai esperesség már meg is mondotta véleményét, s ha a kor jelei nem csalnak, a kerületi intelligenlia nagy részével elmondhatom : „Censeo Carthaginem esse delendamí : mi mellett azt is reményihetem, hogy közóhajtást fejezek ki, midőn azt ajánlom : Egyesüljenek theologiai intézeteink a központi theologiával. 4. A miskolci algymnasium valamenyi iskola között a leggyengébb anyagi Iámmal bir. Véleményem e tekintetben talán miskolci prot. atyafiaink nézetével találkozik, ha Nem gúny vagy tréfából meg kell jegyeznem, hogy azon időben midőn a lőcsei iskola 30 pénzen eladta magát, egy köztiszteletben álló férjfiu ajkiról azon keserves szavakat kelle hallanom : „Pátensféle iskola kell nekik, csak hogy tanulójuk légyen, kik a lőcsei borsót elfogyasszák !" Leverő nyilatkozat, de igaz.
