Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-17 / 7. szám

akár aristocratává is fejlődhetik ki valaki; — mégis áll az, hogy a népség mintegy ilyen csoportozatokba szakad, és így a csoportozatolc között meggyökerezett mellékszokások s az ezekből kijejlett igényekhez kell a csoportozatok növelését is alkalmazni. (Folyt, követk.) Gónczy Pál. KÖNYVISMERTETÉS. Pál apostolnak a Rómaiakhoz irott levele. Röviden magyarázta Boleman István pozsonyi ágost. hitv. főiskolai hittanár. Pozsony, 1860. Schreiber Alafosnál. Ara ? Emlékezni fog még — azt hisszük — e lapok olvasó közönsége azon lelkes értekezésre, a mely egy év előtt ugyancsak e lapok hasabjain tétetett közzé „a szentirás magyarázásáról." Alaposan kifejtetett, és eléggé ki is meríttetett azon tárgyalásban, mily nagy fontossággal s jelentőséggel bir protestáns egyházunkban, — mind magát a tudományt, mind pedig a gyakorlati vallásosságot, szóval az egyház összes életét tekintve,— a szentirás tanulmányozása, következéskép mennyire égető szUkség volna azt mindenképen, mindeu szorgalommal megindítani. — Ismertetésijüket nem azért kezdjük e rövid visszaemlékezéssel, hogy belőle doxologiát huzzunk ki akár e lapok, akár a címzett rníí írója számára; mert jól tudjuk mivel fognának visszafelelni: „sem a ki plántál, valami; sem a ki öntöz; hanem Isten a ki előmenetelt ád" I. Korinth III. 7. Hanem mivel az ismertetendő mü kétségkívül kézen forog már legalább az olvasó közönség egy részénél: szükségesnek látjuk előre igazolni magunkat, illetőleg ismertetésünket; hogy t. i. a kézalatti műnek egyszerű registrálásával meg nem elégedve, ahoz hozzá is szólni, és pedig némi beleereszkedéssel szándékozunk hozzá szólni. S bizton hiszszük, hogy fogja is igazolni ezen szándékunkat említett fontossága a szentirás magyarázásának ; és a jelen alkalommal annyival is inkább, mivel egyik legjelentékenyebb része forog szóban az evangéliomnak, t. i. „Pál levele a rómaiakhoz." Tudjuk, hogy midőn a protestántismus, alaki elvét akként formulázta, miszerint a hitnek dolgaiban egyedül a szentirás szabályozó ; tárgyi elvül pedig a hitet és hit általi megigazíttatást vallotta: ennek ismét az lett szlikségképeni következménye, hogy az említett fogalmakat különösen kiemelő, s egész mélységükben tárgyaló római levél, s általában Pál levelei egyebek felett megkülönböztettettek. — Söt megtörtént, épen pedig magán Luther-Qn, hogy ennek következtében a tőlük különbözni látszó, Jakab apostolnak tulajdonított levéltől a hitelességet, s szabályozó tekintélyt is megtagadta. *) — Ebben ugyan ma már minden elfogulatlan *) Achte ich sie fiir keines Apostels Schrift, — weil sie stracks wider Paulum und alle andere Schrift den Werken die Gerechtigket gibt und spricht: Abraliam sei aus seinen Werken gerecht worden, da er seinen theologus méltán tafál egy kis túlságbaesést — nem akarjuk mondani — elfogultságot; de hogy a protestáns theologiai tudat a Pál-féle felfogásra csakugyan megkülönböztetett előszeretettel támaszkodik: teljesen meggyözŐleg igazolja ezt az összes külföldi protestántismus exegeticai irodalma, mely elkezdve mindjárt a reíormationál, — le egészen a legújabb időkig, nemcsak külterjedelmileg s mennyiségileg, hanem belérvileg is legtöbbet tett Pálnak levelei körül. Többnek tartom azért puszta esetlegességnél, hogy szerzőnk is épen a római levéllel kívánt föllépni az exegeticai irodalomnak nálunk oly szánandóan kopár mezejére. De megjegyzem, hogy nem pusztán azért, mert az említett körülmények mintegy újjal mutattak e választásra; hanem ezeken kivül főleg épen azért is, mivel a mi exegeticai irodalmunk mezeje, — mint megjegyzém — igen kopár; és rajta, mint ilyenen, csak is oly föllépésnek lehet termékenyítő hatást gyakorolni, mely mind fontosságánál fogva leginkább — s legszélesebb körben érdeklő, mind pedig leginkább ismeretes, azaz a közönség vallásos tudalmának világát legközelebbről érintő tárgyaknak s eszméknek fejtegetését igéri. S hogy e végre ismét a római levél legalkalmasabb: ez annak a protestántismushozi — föntebb raj zolt — viszonyából, (hogy t. i. az abban foglalt eszmék mélyebb exegeticai tudomány közvetítése nélkül is utat találtak a történeti fejlődés közvetlen csatornáin keresztül, s át is folytak az egyház életébe) hasonlóan önként következik. — Ily véleményben vagyok én exegeticai irodalmunk sikeres megindíthatása felöl. Ily szempontból veszem tehát Boleman István úr munkáját legelsőben is bírálat alá. Azon kivül egyébiránt fogok szólani róla a maga elvont minőségében is; még pedig úgy is mint szoros értelembeni exegeticai, úgy is mint irodalmi műről általában. A legelső kérdés tehát ez: Van-e valóban hivatva Boleman István úr munkája az illető mezőn termékenyítő hatást gyakorolni? Tárgyalása birhat-e érdeket gerjeszteni ; — a forma és rendszer, melybe a levél tartalmát öltözteté, elég alkalmas-e a végre, hogy magának utat találjon a közönség vallásos tudalmához, — eszméket ébreszteni, az értelmet tisztázni, s biztosan tovább fejleszteni képes legyen ?... És ha nem — miért nem ? Fölteszszük egyúttal ezt a kérdést; mert voltakép erre fogunk, erre kellend megfelelni. Valójában ! ha az imént részletezett kérdések szempontjából tekintjük a római levél kézalatti magyarázatát : nem felelhetünk igen-nel; noha annak érdemét, tudományos becsét általában megtagadni távolról sincs szándékunkban, — serről később, tett Ígéretünk szerint, külön pontban is szólni fogunk. — Nem felelhetünk pedig igennel azért: Sohn opferte; so docli St. Paulus rom. IV. 2, 3 dagegen lehrt. etc. Aber mich dünket es, sei irgend ein gut fromm Mann gewesen. — W. M. L, de Wette. Einl, in die Bibel. 1852. Walch. XIV. 148.