Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-30 / 52. szám

denütt határosok egymással! — ö akarhatna egyháza egyik sarkalatos alapelvének ellenére egy „fattyu uralmat" abba átültetni, melynek semmi alapja s ugyan azért jövendője se lenne; — ö a reformatiónak egyik legszabadabb fija—ö vágyódnék s épen ezen XIX. századnak második felében, egy papuralom után, mely ezredéves — hit és megszokás által szentesitett eldödeinek minden előnyeit nélkülözné, a jelenkor egész gyűlöletével találkoznék, s a pártosokat legfelyebb egy kis csonthulladékkal elégítené ki! Oh uraim! ti igen igazságtalanul Ítéltek rólunk, midőn egyes rajongók után az egész testületre tesztek következtetést ! ti igen lenéztek, meggyaláztok, ítélet-képteleneknek az az kiskorúaknak tartatok minket, ha azt teszitek fel rólunk, hogy „a jobb részt, mely tőlünk el nem vétethetik, mi magunk is meg ne választhatnék." De igen is meg bírjuk választani! Mi nem felejtettük el még Phaedrusnak ama bölcs tanácsát, miszerint „Amittit merito proprium, qui alienum appetit." Mi már, ő alatta megízleltük „quam dulcis sit libertás," s mást bár mi kísértőnek alig felelhetnénk, mint — „Fruere quae laudas : regnare nolo, liber ut non sim mihi." De mivelhogy már ily szókimondónak ismernek önök, — teljes megnyugtatásokra, s hogy egészen meggyőződjenek róla, miszerint — ámbár födött sisakkal, — de csak ugyan őszinte és lovagias ellen áll önökkel szemközt : egy sokat tapasztalt néhai öreg lelkész által — legjobb használat végett, — reám bízott egy „arcanumot" közlök önökkel, mely szerint kelljen egy magyarhoni ev. lelkésznek tekintélyét gyülekezetében megalapitni, vagy ha ugy tetszik ,,uralkodni." — „Tanulj meg öcsém! igy oktatott ama jó öreg ur, — mi előtt másokon uralkodnál, saját magadon uralkodni; vagy is evangyélmilag szólva: ha első akarsz lenni, légy mindeneknél utolsóbb és mindeneknek szolgája. — 2. egyházad tagjai között hivatalos eljárásod alatt különbséget ne tégy soha, mert itt nincs sem Görög sem Sidó, sem szolga sem szabados, hanem mindnyájan egyek vagyunk az ur Jézus Krisztusban." — 3. egyházi elöljáróidat tiszteld, mert bennök magadat tiszteled meg; alávaló szolgaiélek irányukban , hanem még mikor büntetnek se légy soha; de viszont te is kiméld az autonom jogérzetet még a harangozóban is ! — 4., ne told fel senkire magadat, ne légy mély fejhajtó, kegyvadászó , vagy épen tányérnyaló; — inkább nevezzenek egynémelyek „nyers , különc büszke vagy akár nyakas papnak, — ha igy ki nem tüntetnek is, de legalább megvetni sincs joga senkinek ; — 5., és utoljára — legyen meg benned ne ugyan a túl, de a kellő önbizalom, s bírj hivatalos állásod méltósága felöli tiszta öntudattal, — mert hogy becsülhessse azt más, ki magát s állását nem tudja kellően megbecsülni." Halljátok ti hegyentuli és hegyeninneni testvérek! ezen tanúságos s egy kis módosítás mellett igen célszerűen felhasználható arcanumot leginkább a ti javatokra teszem közzé! — Vagy ha ti ily obseurus ignotus falusi öreg papot tekintélyül nem akartok elesmerni: ám ott van a teveszőrruhás sáskák és erdei mézzel élő puszták fiának nagyszerű alakja, kinek királyi fenségét nem sokára hirdetendök lesztek; — ott van előttetek az ö erőtlenségében is erös, — a semmivel és még is mindennel biró, — a fogságában és bilincseiben is oly rettenthetlen harcosa az urnák Pál; — de mit mondjak többet — ott van előttetek, veletek mind világ végeztéig az ur maga, ki nagyobb felségesebb soha sem volt, mint legmélyebb megaláztatása idejében, — az ö példáján erősödjetek, emelkedjetek fel önérzetre, öntudatra; csak azt a dicstelen jajveszéklést ne hallassátok soha : ez nem méltó hozzátok, ez sérelmes ránk nézve, ez igazságtalanság az egyház irányában, ezzel nem fogtok nyerni soha semmit! De nehogy hosszas kitéréseimmel a kíváncsi olvasó türelmét még jobban kifárasszam, át megyek már most a II—dik legközelebbi, s látszólag nyomosabb indokára annak, miért hogy az egyetemes gyűlési szónokok többsége által oly nagy hévvel sürgettetett a kérdéses végzés, — s ez a patentalis lelkészekre való neheztelés, kik mellé, de még minden lelkész mellé pro futura provisione gyámnokok — ellenőrök — kell hogy rendeltessenek a felügyelők személyében, — nehogy jövőre is hasonló megtámadtatások esetében, a korlátozatlan vezérnek akár gyengesége, akár értetlensége, akár árulása miatt a sereg is veszendőbe menjen ! Igen természetesnek, s ugyan azért igen megfoghatónak is tartom, hogy minden aclió reactiót von maga után; — csak hogy aztán a győzelmes fél tulságig ne engedje magát ragadtatni, — nehogy az igények tűlfeszitése a megsértett igazság és jogérzet folytán uj még rosszabb ellenhatást vonjon maga után; — csak hogy aztán legyen engesztelékeny, legyen igazságos, s ne az ártatlan szenvedjen csak ugy, mint a bűnös alatta! — Ugy? de a reactió a kérdéses végzés hozatala által legkevésbé sújtja épen a főbünösöket, mert ők részben mint az autonom egyházon kivül állók — büntető hatalmán is kívül esnek; — sújtja tehát legközelebb az egy ideig tevélygő — de csak hamar ismét megtért,—de sújtja legsúlyosabban épen az ártatlanokat, — azaz autonomia mellett hűségesen küzdött lelkészek egy jó nagy részét! Megvallom én is — mint lelkész önöknél még talán jobban szégyenlem, hogy találkoztak egyes evang. lelkészek, kik gyülekezeteik ellenére a pátens mellett egész a dühösségig küzködtek; — nem lehet nem kárhoztatnom azok eljárását, kik rajongó vakbuzgalmukban, a pátens mellett harcolva — nemzetellenes panslavistikus törekvéseket tűztek ki zászlaikra : ezeket tehát mint elvetemedett egyháztagokai mint honpolgárokat legfeljebb is csak sajnálhatnám : mint egyházhivatalnokok ők magok Ítélték el magokat, s azért mint ilyenek jelenvédelmemen kivül állanak! — De igen is védelmökre kelek az egy ideig patentalis, de csakhamar megtért lelkészeknek ; — védelmökre különösen a hűséges autonom lelkészek azon részének, kiket e reactioniarius végzés épen hüségök dijául legméltatlanabbul, legigazságtalanabbul sujt. Solon az athenei bölcs törvényhozó — ha jól emlékszem, a maga köztársaságában csak kétféle elvű polgárokat