Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-12-23 / 51. szám
bek között a pesti zsinatnak ide vágó canonjai, s az 1838-bari alkotott dunántuli rendszernek a helybeli Inspektorok kötelelességeit meghatározó 9. §-ai : de nehogy idézeteimmel e lap hasábjait igen igénybe vegyem, egyszerűen csak „Klein Tentamen juris eccl. Evang. A. C. addictorum in Hungaria" cimü könyvéből az Inspektoroknak zsinati törvények, rendszerek, szokás és gyakorlaton alapuló hatáskörét körülíró szavait iktatom ide: ,,Inspector Ecclesiae, quem oportet esse virum gravem, ac Rcligionis ainantem, communibus cum Ministro Consiliis, seu cointelligenter cum eodem Conventum localem convocat, tractanda objecta vei ipse, vei Minister Ecclesiae proponit, conclusa vei per V. D. Ministrum, vei per Conventus Notarium ad acta relata, effectui dat; solus si potest, vei cum Conventu querelis Ministrorum, Scholae Docentium contra Parochianos, aut Parochianorum contra illos7 opportunam fert medelam, divexationes a inalevolis nefors prodituras reprimit et praecavet, jura praerogativa, et proventus Ecclesiae et Scholae, ac Personarum ad utrainque pertinentium tuetur, enatas inter Matrem Ecclesiam et Filiam, aut inter ministrum, et unuin alterumque auditorem qnerelas componere studet, sat. Lásd 228.229 1. — És énnékem ily felügyelő ellen — a mennyiben a helybeli egyháztagok közül ilyen kikerülne, s alatta az egyház önállósága nem szenvedne, semmi kifogásom sem lenne, ök a gyülekezetnek is javára, a lelkésznek is könnyebbségére szolgálnának! De kérdem már most: hány gyülekezetben találunk ily kitünö egyéniségeket, kik azok élire állván, — szép és nemes- de egyszersmind költség és fáradtsággal járó hivataluknak kellően ineg is felelhessenek? Hiszen egyházmegyei felügyelőségre se találkozik mindenhol képes egyén, mint ezt legközelebb Bács-Szerémmegye választása mutatja! Hol találjon aztán ott 20 egynehány gyülekezet — nem mondom helyben — de az egész egyházmegyében olyan férfiakat elegendő számmal, kik a pesti zsinat I. R. 5. canonjának 9-dik fejezete szerint „circa causas ecclesiae forenses nomine ecclesiae active et passive Iitigent." — De hát! igy szólnak önök, kik ezen végzés hozatalakor aligha nem a „régi jó táblabíró és prókátoros világban" képzelték vissza magokat, ha csak ugyan nem találkoznék mindenhol ily képes egyén, — választassák olyan, a milyen van, csak hogy a kettős elnökség következetesen keresztülvitessék. Ezt már igen is kivihetőnek, de annál kevésbé tartom 2. tanácsosnak. Mert ha átalában áll, hogy „entia non sunt multiplicanda," áll ez különösen azon esetben, midőn ily „ens" féle valamik a hivatalos állásokhoz megkívántató kellő képességgel nem bírnak, avvagy értetlenségök sat. miatt még vissza is élhetnének azzal! És pedig ily esetben volna mint láttuk gyülekezeteink jó nagy része. És ha még is ennek ellenére életbe léptettetnék a kérdéses végzés, mi lenne ennek legközelebbi következnénye ? Lennének vagy minden hatás- és tekintély nélküli nominális felügyelőink, kik mint presbiterek, vagy mint köz egyháztagok igen tiszteletteljes állást foglaltak el, mint felügyelök s gyűlés elnökei aligha nem valami „pictus masculus" féle szerepet játszanának; — vagy pedig egy némely — a többi egyháztagok fölött némi tekintélylyel és befolyással biró egyének fognának megválasztatni, kik ez idő szerint kormányhivatalnoki állást foglalnak el, vagy is mivel az alvidéki megyékben alig egy pár ilyen van alkalmazva, a községi jegyzők! — Tisztelet és becsület ezen uraknak, a mennyiben itt ezen miiakta vidékünkön a legutóbbi autonomiánkérti küzdelmes időkben, ha nem is, nyíltan mellettünk, de ellenünk sem voltak, azaz, hogy nagyobbrészint semlegesen viselték magokat; — de már most kérdem ; ki fogná javalliatni azt, hogy minden önállás nélküli, — a hatalomtól függő, minden kormányforma változásánál elveiket már csupán a mindennapi kenyér miatt megtagadni képes — y agy ha ugy tetszik, kéntelen egyének, — oly egyének, kik azon kormányrendszernek voltak feltétlen szolgái, mely egyházunkra az utóbbi évtized alatt oly kártékony nyomást gyakorolt, — hogy mondom ily egyének választassanak el az oly fontos s az egyház autonomicus életére oly nagy befolyással biró felügyelői hivatalra! Ám vélekedjék bár ki máskép, én a nominális felügyelőséget felesleges s haszontalannak tartom, azt pedig, hogy akármi tekintetben nem önálló egyén választassák el ezen hivatalra, nem csak tanácsosnak nem, — de ínég veszélyesnek is nyilvánítom! De ugyan ez a végzés 3. a lelkészek nagy részére nézve még sérelmes is! A pesti zsinat IV. R. 4. canona ugyan azt mondja, hogy minden egyes gyülekezet kiegészítő tagjai közzé tartozik a felügyelő is, de sok számos helyen — miként az előtt, ugy annak utána is megnyugodtak az egyszeinélyü lelkész- elnökségben. A dunántuli rendszer I. R. 1. szám a. §-sában azt olvasom: „hogy a hol lehet, választassék felügyelő, ki a prédikátorral együtt kormányozza a gyülekezetet; ha felügyelő nem találtatik, a prédikátor és gondnok lesznek első rendű elöljárók.u Az 1845-diki egyetemes választmány javaslata pedig oda járul, hogy „azon gyülekezeteknek, melyek eddig a felügyelői hivatalra alkalmas személyek hiánya miatt csak egy elnökkel birtakr szabadságot engedünk, ezen elnöklet mellet tovább is megmaradhatni." — Az már most a kérdés: veszélyes volt ezen egyszeinélyü, mert lelkészelnöklet a gyülekezetek autonómiájára nézve ? képtelenek voltak-e az egyház kormányvitelére ? annak jógái, jövedelmei és kiadásai kezelése fölött nem ielkismeretesen, nem erélyesen őrködtek-e ? avagy épen csak őket nem illeti ezen kitünö állás? — Ám én s velem együtt ugy hiszem legtöbb lelkésztársim szívesen nem csak megosztanánk az eddig viselt egyszeinélyü elnöklet „honoranak onusát," hanem még végkép átengednök, — magunk tisztán csak lelkészi hivatalunknak élve, —• ezen reánk nézve bizony a legkevesbé kellemes oíficiumot nálunknál képesebb férfiúnak, „hadd veszekedjék az „Igénytelen Vélemények" szerint a községgel a külső elnök: csak hogy aztán találkozzék ily képes férfiú is, — csakhogy aztán mindig helyt is álljon, — csakhogy aztán ne csak a polgári közéletben, hanem magában a gyülekezetben is bírjon kellő tekintélylyel, bizodalommal; — csakhogy aztán legyen szelid, türelmes, ügy-