Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

szerető s ügyvezetéshez értő férfin! de mind ezekhez folyvásti érdekeltség, gyakorlat, beleélés kivántatik, miket a Corpus Juris-ból magából nem meríthetünk, mikre csak folyvásti tanulmányozás mellett tehetni szert, mik nem csekély önmegtagadással járnak! De ha már most ugyan ez okból ily képes egyháztagok sok számos gyülekezeteinkben nincsenek; — ha ezek — semhogy ügyetlen kezekre bizták volna a felügyelőséget, beérték az a nélkül is bizalom folytán megválasztott egyszemélyü lelkészelnökkel, vagy — ha szabad igy kifejeznem magamat, — a két rosz közzül a kissebiket válosztották ; — ha meg továbbá mi lelkészelnökök bebirjuk önöknek bizonyitani azt, hogy mi — legalább a nagy többség közülünk, — állásunkkal a gyülekezet autonom jogainak sérelmére nem csak vissza nem éltünk, de azokat a lehetőleg megvédelmeztük, s hogy a külső anyagiakban is nem csak alá nem szálltak, sőt emelkedtek, s minden tekintetben bátran mérkőzhetnek a kettős elnökletü gyülekezetekkel: nemde e mint ránk nézve sérelmes, mert megnern érdemlett, — de meg gyülekezeteink előtti tekintélyünket veszélyeztető bizalmatlansági szavazat rejlik-e a kérdéses végzés alatt ? — De hagyján hahogy csak ránk nézve volna az sérelmes, — ugyan az 4. sérelmes magokra a gyülekezetekre nézve is, a mennyiben — miként egy kerületi főfelügyelő igen bölcsen megjegyzé, — a gyülekezetek autonómiájában is ütközik. A pesti zsinat I. R. 5-dik canona ugyan azt mondja : „singula cujusvis loci ecclesia jus habét et obligationem se ipsam secundum canones ecclesiasticos regendi, per suum ejusdem loci conventum sat., s ugyan ott említést tesz a felügyelőkről is, mint ezen konventek kiegészitö tagjairól, de mint már hallottuk, — a felügyelőség sok gyülekezetben a mint az előtt nem volt, ugy azóta sem ment át a gyakorlatba! Ha hát már most a felügyelőség melletti harcosok hivatkozhatnak a százados gyakorlatra: ugyan ezt tehetik az ellenharcosok is! Magyarhonban pedig miként a polgári — ugy az egyházi életben is mindig törvényes erővel birt az. Ezt respektálták is azóta mind az egyházkerületek, mint azt a dunántuli rendszerből fent felhozott idézetem mutatja ; — ugyan ezt kivánta, miként láttuk az 1845. egyetemes választmány javaslata is tekintetben vétetni. — Nemde-e hát a gyülekezeteknek egy százados szokás és gyakorlat által törvényesített jogukon követtetik el sérelem, midőn egy uj elöttök ekkorig ismeretlen hivatalt akarunk sine me de me reájok erőszakolni ? De ezen végzés azonfelül még lealázó is ezen gyülekezetekre nézve! Mert ha ugyan is áll az, mit az „Igénytelen Vélemények" állítanak, hogy „az egyszemélyü lelkészelnöklet elesmerése által a község kiskorúsága mondatik ki," mit én különben oly kevéssé irnék alá, mint a mily kevéssé vallották volna magokat a régi megyei karok és rendek s nemességaz alispány-, —mikéntnem vallaná magát az alkotmányos angol parlement és nép királynéja irányában kiskorúnak: de ha még is ez állna: állni kell annak is, hogy a község a felügyelőség behozatala által — ott a hol ekkorig csak az egyszemélyü lelkész elnöklet divatozott, kettős gyámság alá rendeltetik. — De azt fogják önök ellenvetni: itt nem is gyámnokról, hanem „defensorról" ellenőrről van szó! Ugy, de a „defensor" szónak a viszonyok inegváltozta miatt mai nap alig van értelme, s különben is csak ugy teljesítheti ezen tisztet arra képes egyháztag, — akár felügyelő az, akár nem: az ellenörség pedig ismét — legyen akár a lelkész akár a pénzkezelök ellen felállítva, — lealázó a gyülekezet presbitériumára nézve !—Mert mit jelentene az egyebet, mint ha azt mondanátok nékik: „ti presbiterek eddig nem bírtátok kellően elintézni az ügyeket, — nem a ti s a közgyűlés végzéseit elég erélylyel végrehajtani, — nem az egyház jogait kül és belmegtámadások ellen megvédelmezni, — nem a pénzkezelésre felügyelni, nem a keletkezett bajokat és sérelmeket megorvosolni sat.! — De én erre azt mondom, hogy igen is megbírták mind ezt tenni, az egyházak jogait, vagyonát a történet tanúságtétele szerint is jobban megbírták védelmezni, mint egynémely kegyvadászó, — hivatalos állását féltő sat. polgármester, kapitány, városbíró, senator féle felügyelök, kiknek gyávaságuk, élhetetlenségök — hogy ne mondjam árulásuk szülte sűlyos következményeit érzi még mai nap sok felföldi városi gyülekezet; — igen is saját tapasztalatom után mondhatom: hogy mind ezt megbírják tenni mind e mai napig: nevezetesen a közköltség kivetéseit sokkal nagyobb erélylyel, — hogy ne mondjam szigorral be tudják hajtani, mint magok az egyházmegyei és kerületi hatóságok; a számadások átvizsgálásakor minden krajcárt ugy megmérlegelnek, mint akár egy angol parlement ; a lelkész-elnököket — ha tán néha a sinóron túl akarnának lépni, oly komolyan visszatudják utasítani az öt illető határok közzé, mint akár egy norvégiai Strothing az ö ministerelnökét; egy szóval ezek a közpolgár konventek és presbitériumok—jogaikra oly féltékenyek, mint akár a régi Spartai polgárok! — S miért ezen kiilömben oly engedelmes polgárnép épen itt oly önálló, oly őrködő, oly majdnem hatalmas ? Hát csak azért, mert — és itt bocsánat vulgáris hasonlításom miatt, mert mikép a kakas is hatalmas a maga szemetén, ugy ö is érzi, hogy itt e téren ö az ur! mert hagyományból tudja, hogy mig apái külömben még csak „glebae adstricti, misera eontribuens plebs" voltak, itt ezen a téren legalább szabad, önálló alkotmányos polgárok voltak, hol nem csak Istentől nyert, Krisztustól megszentesitett, a Reformatió által újra kivívott jogai- ezen minden jogok között a legnemesebbek, nem csak elismértettek, hanem azok teljes gyakorlatába is léphetett; — de még utoljára azért, mert épen itt ö s épen csak ö volt a legközelebbről érdekelve! — Ugy de hát! igy felelnek most önök ! „mi ezt mind nem tudtuk, — és ha csak ugyan mindenek oly jórenddel folynak köztetek, még a polgárnépben is oly szépen kifejlett protestáns öntudat jogainak ismérete van, akkor mi csak ugyan hibáztunk, s a felügyelőségre ott szükség nincs!" Erre én azt mondom, hogy igen is felügyelőre miként eddig nem, ugy ezután se szorulnak ezen gyülekezetek, de igen is annak szükségesebb az eddiginél szorosabb felügyelet s ellenőrködés az egyházmegye részéről, — mert még csak