Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-16 / 50. szám

tet, mint inkább a még megjelenendők kedvéért teszük azt, alkalmat vévén ezúttal elmondani: micsoda igények azok, miknek nézetünk szerint, mind az irányra, mind a tartalomra és modorra nézve megfelelni tartoznak oly müvek, melyeknek bevallott hivatásuk, ifjúsági olvasmányul szolgálni ? hogy igy aztán, midőn a többiekhez is, miknek megjelenését várva várjuk, jóakaró indulattal, de egész őszinteséggel hozzá szólandunk, ismétlések nélkül és röviden mondhassuk el: megfeleltek-e azok igényeinknek és várakozásunknak, vagy nem? Az ifjúsági iratok már cimökkel kifejezik, hogy azoknak sok tekintetben különbözniük kell más kornak számára írott olvasmányi müvektől. A mennyiben pedig, azon életszak folyamában, melyet az ifjúság neve alatt értünk, több fokozatokat kell megkülönböztetnünk, a melyeknek a szellemi életben a lelki tehetségek fejlettségének különböző fokai és ezekből folyó uralkodó hajlamok felelnek meg: az Írónak, ki müvét ifjúsági olvasmányul szánta, azon átalános szemponton kivül, hogy ifuságnak ir, még arra is különös tekintettel kell lennie, hogy melyik kor számára ir, ha azt akarja, hogy müve áldásos és sikert hozó legyen. Valamint egészen más és sajátságos a gyermek lélek-és kedélyvilága, ki vessző paripáján elfáradva, naivul azt hiszi, hogy már többé azért nem szaladgálhat, mert képzelt lova állott el; a ki ártatlan együgyűséggel? zavarja és társítja össze a valót, mit ismer, a nem valóval, a mit még csak sejt vagy képzel; — aki egyforma érdekeltséggel hallgatja Borsszem Jankó hőstetteit és Nagy Sándor diadalait s épen ugy könyekre fakad, ha bábujának lába eltörött, vagy valami rosz tündér mesebeli kis barátját szüleitől elrabolta, mint a valódi szerencsétlenség látásán,— s ismét más azon ifjúé, ki panaszra fakad apja diadalainak látásán, mert már neki semmi meghóditni valója nem marad s keserű könynyeket sir a csatában eleseit hős tiszteletére emelt emlékoszlop szemléletére, midőn az Ő nevét még csak nem is emlegetik: ugy különbözőknek kell lenniök azon olvasmányoknak is, miket azoknak szellemi táplálék vagy nemes időtöltés végett nyújtani szándékozunk. Nem különben, a mi az ifjúsági olvasmányok tárgyát, azok szerkezetét, nyelvét és előadásmódját illeti, az irónak e tekintetben sem szabad soha szem elöl tévesztenie, hogy itt oly közönségnek ir, melynek az olvasás még nem annyira lett élet és szellemi szüksége, mint azzá kell, hogy legyen, s arra azt meg kell nyernie, a mi csak ugy lehetséges, ha tárgyát mindig azok fogalom és ismeret- köréből választja, s azt oly müalakokba önti, mely leginkább illik azok korához, a kik számára ir, s előadásában a hasznost és tanulságost oly élénken, vonzón és kellemesen tudja előadni, hogy a fiatal, fogékony sziveket önként magához vonja és lebilincseli. Ha valahol, itt igaz : a romai költő szép mondása: „oume túlit punctum, qui miscuit utile dulci, Lectorem delectando, pariterque monendo." Végre van még egy nézetünk szerint, igen fontos szempont, melyből mi az ifjúsági iratokat tekintjük, s a milyeneknek valósággal is lenni ohajtanók. És ez az: legyenek azok a szülök és nevelök legbiztosb segédeszközei nagy munkájokban s egyúttal a házi és iskolai nevelés kiegészítői, folytatói. Világosabban szólunk: a széles értelemben vett nevelésnek, mint tudjuk, feladata: az emberré képzendő gyermekben a vallásos és erkölcsös érzést felébreszteni, táplálni, és meggyökereztetni, s értelmét hasznos ismeretekkel gazdagítani. De mennyi akadály áll ellent, hogy e célt a kivánt módon csak megközelítőleg is elérhessük! Részint saját gyarlóságaink és gyengeségeink is ugyan, de különösen az élet és társaság ártalmas behatásai hányszor és mily mértékben lerontják percek alatt, a mit, mint szülök és nevelök évek alatt építettünk. Hányszor megesik, hogy a gyermek, a mint szellemi eszméletre ébredvén, visgálodni és ítélni kezd s látja, hogy az életben nem mindenki tiszteli és követi a jót, szépet oly híven és állhatatosan, mint azt neki tanították, maga is ingadozni kezd és eltántorodik a jó útról, vagy épen áldozatul esik? Hova folyamodjék ilyenkor a szüle vagy nevelő, hogy tanításainak helyességét igazolhassa növendéke előtt, ki azoknak az életben ellenkezőjét kezdte szemlélni s minő társaságba vezesse azt, midőn a valóditól óvnia kell? Erre való az ifjúsági olvasmány. De, hogy ilyen legyen, s e kelléknek megfelelhessen, szükség, hogy a gyermekre nézve oly barát és társalkodó legyen az, kire öt aggodalom nélkül bizhassuk s kitől csak jót tanulhasson; szükség, hogy az olvasó könyvnek minden lapja, sőt minden sora, legyen az mese vagy történet alakjában, mulattatás vagy oktatás végett írva, egy-egy tanulságot tartalmazzon arra nézve, hogy a jó már önmaga által megjutalmaztatik, a rosz pedig megbüntettetik. Hisz a gyermeknél ugy is legélénkebben működik a képzelő erő, mely által csakhamar otthon találja magát kis világában, melyet könyve tár fel előtte, s igy legalább lesz egy kör, bár képzeleti is, melyben ugyan azt látja, hallja ismételve a mit neki mi is tanítottunk. Igy értettük mi fentebb, midőn azt mondtuk : legyenek a gyermeki olvasmányok a szülök és nevelök segédeszközei a nevelésben. — De a gyermek kedélyén kivül annak még értelmét is képeznünk kell, a mit hasznos ismeretek közlése által érünk el. A tanításon kívül, a hasznos ismeretek terjesztését ismét az ifjúsági olvasmányok eszközölhetik legcélszerűbben. ,Hanem hogy azt tehessék, szükség, hogy azokból részint annyit és olyat nyújtsanak, mennyit és milyet a gyermek értelmi fejlettsége szerint megbír, részint pedig oly modorban és alapossággal, hogy azt fel is foghassák és azokban eddigi ismereteik gyarapodását tapasztalhassák. Ezt értettük az alatt, midőn fentebb azt mondtuk: legyenek a gyermeki olvasmányok a házi és iskolai nevelés kiegészítői, folytatói. Ha már a mondottak után rövidre öszvevonva ki akarjuk fejezni: melyek azon elvek, melyek alapján nézetünk szerint, egy ifjúsági könyvtárt szerkeszteni kell, s melyek azon igények, a miknek az iíjusági olvasmányok átalában megfelelni tartoznak ? azokat a következő pontokba foglalhatjuk : 1. Legyenek azok az ifjúkor külömböző fokozataihoz alkalmazva.