Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-10 / 49. szám

híveket, s mig Ön a lelkeket gyűjtögeti, a gondnok az alatt bejárja alamizsnáért a bojárokat. Midőn levelemet eddig leirám: betoppan hozzám a pitesti gondnok, Kovács Zsigmond ur. 0 is azon van, a mit fönebb irék, sőt már azon is járt az esze, hogy táviratot küldjünk Pestre önnek Ballagi úrhoz; de a drót épen el levén szakadva, csak azon állapodánk meg, hogy levelemet kiegészítve küldj cm el mielőbb, és kérjem meg önt, hogy a mint csak szerét teheti, rögtön induljon, mert veszteni való időnk nincs. Miért siettetjük ön kijövetelét, azt ön is megmondá levelében. Ezenkivül én egyesegyedül levén: teljes lehetetlen annyi felé szakadnom ; a pitesti ekklézsíát pedig meg kell szilárdítanunk, különben nagyot vesztenénk. Még egyszer kérem azért önt, hogy jöjjön mielőbb; ha egyszer itt van, ezer meg ezer mondanivalóm lesz, mit leirni baj is volna, sok is volna. Tájékozásul annyit mégis megemlítek, hogy egy pár német prédikációra is talán nem nem árt, ha el lesz készülve. Az oláh nyelvvel sokat ne gyötörje ön magát, itt gyerekség lesz annyit megtanulnunk, a mennyire szükségünk van, aztán az erdélyi dialectus, orthographia nem is a legjobban talál az ittenivel. Várva-várja szerető testvére az Úrban. Bukurest, 20. 1860. Koos Ferenc ref. lelkész. BELFÖLD. Honiból. November 25. 1860. Esperességünkben, három egyházban megürült papi állomások, hála a Mindenhatónak szerencsésen betöltettek ! Szerencsésnek nevezen azért, minthogy olyan egyének választattak meg, kik mint jó magyar hazafiak, és mini buzgó protestánsok ismeretesek. „Százd-Szakállosi magyar egyházba" (itt két vasárnap magyarul és csak harmadik vasárnap hirdettetik tót nyelven az Isten igéje; s van remény hozzá, hogy legfeljebb 10 év múlva százdi egyház tiszta magyar ev. egyházzá válik) fh. 18-kán vagy is sz. háromság utáni XXIV-dik vasárnapján tiszt. Schmidt Lajos, volt közép palojtai ev. egyház segédlelkésze, föesperes és főjegyző által, számtalan nép, és több földes ur jelenlétében, ünnepélyesen beigtattatott.— Nem lehet hallgatással mellőznünk, miszerint Százd-szakállosi anya-egyházhoz tartozó uri egyének magokat bőkezűen kitüntették; a mi eddig sehol, vagy talán igen csekély mértékben tapasztaltatott, hogy t. i. földes urak a lelkészek hiványait aláirták,s a lelkészi jövedelmeket évenkénti hozzájárulással bővítették volna : az megtörtént Százdon. Ö Méltósága Gróf Steinlein Ottó adott félházhelyet, azonkívül évenként 10 pftot és 2 akó bort. Ivánka Sigmond 6 p. mérő búzát. Bossányi Lontón 10 p. m. Plachy Lajos felügyelő 4 p. m. Zsarnóczay J. 2 p. m. Licskó P 2 p. m. és Palugyay Gusztáv 8 p. m. búzát és 2 akó bort, ezt „mind addig, míg" a százdi egyház respective annak „lelkésze" prot. ág. hitvallású egyház „a sarkalatos törvények és autonomiája mellett híven megmarad" pontosan megadni, magokat irásilag lekotouék ! Továbbá, selmeci mind a két felekezetű evangy. egyház is, mely jó idő elhagyatott állapotban volt, külön tót és külön német-magyar lelkészt választott. Tót lelkésznek Elefánt Mihály volt nyíregyházai lelkész, német magyar lelkésznek Weber Samu ft. Máday Károly superintendens segédpapja választatott meg, utóisónak kötességéve tétetvén évenként legalább négyszer magyarnyelven szónokolni. — De a mint egy részt haladunk, ugy más részt fájdalommal tapasztaljuk, miszerint dacára annak hogy a pátens végkép elenyészett: találtatnak még is némely lelkészek, a kik alattomban azon törekednek, hogy a híveket most is csábítgatják mondván: „semmi az ha bár csak hatan is leszünk, tartsuk meg a pátenst — ne féljetek majd máskép lesz az még." Olvastuk a lapokban, hogy készületek tétetnek az országgyűlés összehívására—olvastuk azt is, hogy kik lesznek oda hivatalosak—de superintendenseink megint csak elmaradnak. Egyenjogúak vagyunk nemzetiségre és vallásra nézve, de csak papiroson.*) Itt az idö, adjátok mindenkinek az övét, mert csak ugy boldog lesz a haza, és virulni fog az Isten országa, s azután majd migint jó szívvel elmondhatjuk : „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita." Gy.— Nt. szerkesztő ur! Szíveskedjék köztudomásra juttatás végett, a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok"ban (mint protestáns közlönyünkben) közölni, miszerint a fehér-komáromi ág. hitv. köv.-egyházmegye, f. é. sept. 18-án Csákvárott tartott gyűlésében nt, Trsztyenyszky Gyula szendi lelkész urat esperesnek megválasztotta. Csapó Pál egyházmegyei felügyelő. —— "JL" JhrtL C Válasz Tamkó Ferencnek. T. F. a „Prot. Egy. és Isk. Lap" 1351-dik lapján, ugyan e lap 38-ik számában a palkonyai gyűlés határozatairól közlött jelentésem ötet illető pontjára szükségesnek látta felvilágosító sorokat tenni közzé. Iíárhoztatólag szólt ez ügy világ eleibe bocsáttatása miatt, mint a melynek jobb lett volna árnyékban maradni, szerinte a gyönge növény napfényen, igen könnyen meghervad (ha igy: kár volt általam árnyékban tartott nevet napra vinni). Véleményem e tekintetben eltérő T. F.-étöl, ugyanis a virág meghervadhat ugyan a napfényen; de ugyanaz tartja fön s ád annak *) Ez sokkal fontosabb és hazánk közjogi viszonyaiba sokkal mélyebben vágó kérdés, mintsem, hogy csak ugy oda vetve tárgyalni lehetne. Annak idejében majd szólunk e tárgyhoz tüzetesen. Addig szolgáljon megnyugtatásul, hogy az esztergami értekezletre az ág. hitv. egyház részéről ft. Székács József sup érint, a helv. hitv. egyház részéről ft. Balogh Péter superint. urak vannak meghíva. Szerk.