Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-10 / 49. szám

donképi egyházi ,,ének-költészetet," mint a ,,Geistliche Oden, vagy Lieder," és ,,Kirehliche Gesánge" példája — épületesen — tanitja. Mindegyik legjobban az ö maga helyén, s valóban mindegyiknek saját illetéke van. — Ez a templomé, s a templommá szcntesült kebel vagy családi tűzhelyé amaz inkább az iskola és közélet tulajdona. — Alkalmilag itt behozandó azon körülmény, hogy a mi helv. hitv. protestáns iskolaéletünk fájdalmasan nélkülöz saját ének- és imakönyveket, melyért igazságos szemrehányással illet bennünket a soproni tanintézet e részbeni dicséretes buzgalma, a közelebb megjelent ,,Dávid szent lantja" és azon — általunk csak mostanában föltalált s még ezután bemutatandó Imakönyv, melyet — az idö és körülményekhez legildomosabb ker. áhitattal és ügyesen alkalmazkodó s e tekintetben példányszerü jeles szerkezetében használt vala az 1702-ben Kassán bujdokolt s.-pataki tanuló ifjúság. Kentron. (Folyt, köv.) — ISKOLAÜGY. Egy szó a népiskolai reform, érdekében. A „Prot. Egyh. s Isk. Lap." 41-dik számában — Szentmártoni Dániel pándi ref. iskolatanitónak közlött észrevételei, mint szinte a szerkesztőség 44-ik számábani vezércikkének zárszavai : „az egyháznak állainhozi viszonya egy ideigi feszegetése helyett teljes figyelmünket az egyház és iskola házi ügyeire forditandjuk" arra hivtak s illetőleg bátorítottak fel, hogy a gyakorlati életben a népiskolák reformja minél könnyebb keresztülvitele érdekében — e tárgyróli gondolataimat közöljem, ha e nagy munkához — ha nem is egy kő, legalább egy homokszem vivéséveljárulhatnék. Most ujabban. — a mint a középtanodák szervezése elhatároztatott, kimondatott a népiskolák reformja keresztülvitele is. Ez mindenesetre mulaszthatlan teendő is. — Mert tényigazság Hunfalvi János urnák azon nyilatkozata: „hiába rendeztük a felsőbb és főiskolákat, ha a nevelés alapját — az elemi vagy népiskolát elhanyagoljuk, mert ha az alap el van hibázva, veszélyben van az egész épület; mindaddig, mig a népiskolák tökéletesen szervezve nincsenek, minden községben négy osztályú elemi tanoda — legalább két tanitóval nem állittatik, a nevelés tökéletlen maaad." — Valójában csak is ily szervezet felelne meg a nevelés eszméje igényeinek. De ezen idö még messze van! Hanem — bár ily mérvben nemjött is el az idö teljessége — azért belátván a főtiszt, helv. hitv. superintendentiák kormányzói, hogy a szebb jövendövcli biztatás reményében a halogatás veszélyes bűnében tovább maradnunk önkárunk nélkül nem lehet,, ki kell emelnünk népiskoláinkat a mostani elkoptatott kerékvágásból, a korszellem igényeinek megfelelöleg a körülményekhez képest reformot eszközölnünk, minek eredménye az 1858 september végnapjaiban tartott népiskolai választmánynak — jóváhagyott népiskolai szervezete, mely a helyi körülményekhez alkalmaztató több s kevesebb tanitóval ellátott iskolákat vett fel sinórmértékül. Tehát csak a helyi körülményekhez képest kivántatik a reform. De én attól félek — a tapasztalásból beszélve pedig, hogy a helyi körülmények engedte reform is, ha csak a helyi reformáltatás tárgyának hagyatik fel, alig, ha fen nem akad, és tán elmarad igen sok helyen. Népünknek az ujitás iránti ellenszenve ismeretes, még akkor is ha általa jó céloztatik, kivált ha az fináncialis oldalról érdekli, bár a szó fillérekről legyen. A lelkész van hivatva helyi felügyelői hatósága és kötelességénél fogva a reform keresztülvitelére. Azonban a mindennapos érintkezés folytán a nép sajátságos természeténél fogva legtöbb helyen erkölcsileg is bebizonyul öt illetőleg az ismert latin közmondás ez utórésze : „vilescit quotidianum;" vagy ha ez az eset nincs is, más viszonyos okok miatt az áldott jó békeség fcnmaradásáért — ha ellenszenvre talál — az ügyet az idö érlelésére bizza s igy csak marad. Mi azután tán a szomszéd egyházban szerencsésen keresztül vitt ügy további folyamára nézve akadályozólag hat, mert egymás példáját nagyon szeretjük követni. Erre dunamelléki egyházkerületünkből az iskolai krajcáros adót illetőleg példákat hozhatnék fel. Hogy tehát az ohajtott eredmény ténynyé legyen, minden egyházmegyében egy két tagból álló bizottmány kinevezése volna szükséges, kik meglátogatván az egyes egyházakat népgyűlésben felvilágositólag, buzditólag, egyházi törvényeink iránti engedelmességre intöleg komolyan felhivnák egyházunk tagjait az iskolaszervezet elfogadására s az azzal együtt járó szükséges iskolai eszközök megszerzésére. Vagy ha egy ily bizottmány helyett állandóan két tractualis isk. inspector neveztetnék ki az eddigi köriskola-felügyelők mellett — még legjobb lenne.— Igaz, hogy az esperes hatáskörébe esik e teendő, de ha figyelembe vesszük azt, hogy espereseink más ügyekkel is elfoglalvák s többnyire idős emberek, kik az utazás fáradalmát, [törődéseiből következhető egészségváltozás tekintetéből gyakran a szokásos visitatiót sem végezhetik, vagy ha igen más ügyek s bajok elintézése annyira igénybe veszik idejöket, s erejöket, hogy az iskola meglátogatására csak néhány pillantást szentelhetnek — a tractualis isk. felügyelőséget céltalannak, feleslegesnek nem állithatjuk.— Hol különben ifjú s erőteljes esperes van, ki fáradalmat még nem ismer s az iskolákat a legkisebb részletekig megvisgálja: ott is a megyei isk. felügyelök léte épen ugy nem lenne káros mintha gyümölcsfáink vagy szántóföldeink egy azon évben kétszer teremnének. * E felügyelőség az iskolalátogatás pontosságára is sokat tehetne, minek rendetlenségében van — fentebb nevezett Sz. D. ur szerint — valósággal a legfőbb oka a bajnak. A helyi felügyelőség, elöljáróság az érdekeknél fogva nem tesz, nem akar komolyan tenni. Szigorúbban is járhat el a nemérdekelt s távollevő, mert ha ezért megneheztelnek — azzal mitse gondolhat, mig a köztük élők