Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-10 / 49. szám

kellemetlenségét — az'életnek bennünket egymáshoz kötő viszonyszálainál fogva tapasztalhatják. E felügyelőség állandó levén — évenként egyszer — sőt ha tehetné kétszer is meglátogatná az iskolákat, a tapasztalt hiányokat kipótolni, a bajokat orvosolni igyekeznék, és egyszersmind ellenőrködnék a körfelügyelök lelkiismeretes komoly eljárása felett. Mert mondjuk ki az igazat; eddig még a relatiókban mindenütt csak dicséretes eredményt olvastunk, a valóság pedig mást bizonyít. Népiskoláink — nt. Szász Károly esperes ur szerint „nemcsak tudományos intézeteink veteményes kertje hanem főleg összes protestáns népünk értelmességének, egyháziasságának, a haza és Isten iránti szerelmének műhelye" levén, mint ilyen méltó tárgya az elméleti tervezetek s szervezetekre fordított munkálkodásainkon kivül, azoknak életbe léptetésével együtt járó fáradalmainknak is. Ha ezt nem tesszük, a határozatok a papirom meglesznek igen, de az életben, valóságban nem. Mutatja sok más tárgyban a tapasztalás! Miután pedig elfogadtatott s szerencsésen keresztülvitetett az uj iskolai szervezet, hogy a régibb korból kikerült tanitók képzetlensége s ügyetlensége se álljon akadályzóul s ne szolgálhasson takaródzó palástul a senyvedő rész elfedésére, — minthogy nem képzelek embert — ki már a tanítással tizedeken keresztül foglalkozott, hogy világos érthető megmagyarázás által az ujabb nevelési elvek igényelte tanmódszert el ne sajátítsa még pedig igen rövid idő alatt — az egyházkerületek a kebelükben levő tanítóképezde tanárait felhívnák, felszólítanák arra, hogy a szünnapokban közülök mindenik egy egyházmegyébe kirándulván, ott részint az illető esperes ur által egy helyre összehívott idősb tanítókat ismertetné meg, vezetné be az általok ismeretlen tanmódszerbe; részint az iskolákat meglátogatván practice tenne kísérletet. Praeparandiai tanárainknak ily kirándulásai, iskolalátogatásai nevelésügyünknek kimondhatlan előnyös szolgálatára lennének. Kiismerhetnék, hogy a paedagogia fájának, melyik ágán van legtöbb bimbókat elrágó féreg, melyet tisztogatni kell. S bejövén dili— gentia kezdetén a tapasztaltakat egymással közölnék, hogy a világba kilépendő növendékeket már előre figyelmeztetnék ez, vagy amaz elhanyagoltabb tan tüzetesebb s melegebb felkarolására. Ez egyszerű indítvány létesítése által reménylhetném én a legrövidebb idő alatt népiskoláink felvirágzását. .Népünk közt itt a provincián — kivált itt B. . . .ban ha egy bizottmány vagy akármi néven nevezhető egyének meg nem fordulnak — kiknek szavok az általok mindennap látottakénál hatékonyabb s ép ennek folytán fogékonyabb is, akkor népiskoláink ügyének jobban fordulása tizedelve fog kerülni legtöbb egyházakban. Pedig most is már hátravagyunk ! De ha kellő siker nem követné is ezen eljárást, legalább lelkünkismerete megnyugtat, hogy az egyház kezében levő minden eszközt felhasználtunk, megtettük azt, mit csak tenni kellett avagy lehetett. Sinahegyi. A Nyiregyházán levő ev. tanítóképezde. A Tisza mellékéről a többi között azon hírt veszszük, hogy a nyíregyházán létező ev. tanitóképezdei tanulókat sorozni akarják. A helyett, hogy ezen szándok törvénybeütközését akarnók kitüntetni , mely felett embernek alig lehet kétsége , ezennel közöljük a képezdei igazgatóságnak ebbeli bár rövid, de kimerítő folyamodását, mellyet az m. Zsedényi Eduárd tiszaker. ev. felügyelőhöz intézett. A folyamodás vagy felterjesztés ugyanis, mint hiteles forrásból tudjuk ekképen szólt: „Méltóságos felügyelő Urunk! Szerény körünkben is tapasztalván, hogy a még most hivataloskodó cs. k. tisztviselő urak, a hol csak lehet a paragraphusok súlyát éreztetik velünk és tekintetbe nem vévén azt, hogy ö Felsége, nem csak a folyó é. május hó 15-kén kelt rendelete, hanem ugyan ez évi Oct. 20-kán kiadott Diploma által is kötvények és eskük által szentségesitett törvényeinket, jogainkat elismerte s érvényeseknek nyilvánította, — a tiszakerületi a. h. evang. egyház tanitóképezdéjét az 1791. XXVI. 4 pontja nyilvánvaló lábbali taposásával , nyilvánossággal biró tanodának elismerni nem akarván, a kellő korú tanulókat a katonaság közé soroztatni kívánják sőt parancsolják: azon alázatos kérelemmel bátorkodunk méltóságodhoz fordulni, hogy illyen törvény ellenes eljárás megszüntetését a magyar k. udvari cancelláriánál mentől hamarébb kieszközölni méltóztassék, nehogy az ilyen besorozások által, melyek iskoláinktól az annyira szükségelt tanerőket elvonják, anyaszentegyházunk ugy, mint édes hazánk népnevelési ügyének haladása meg ne háboritassék, meg ne akadályoztassák." A prot. egyháznak érdekében volna megtudni, mi történt e tekintetben a többi képezdéknél és általában az iskoláknál. Legyen azért szabad az igazgató urakat megkérnünk, hogy a történteket vagy történendőket köztudomásra juttatni szíveskedjenek. Szerk. Esdőszózat *). Oh hon! meghallasz-e engem, S nagyratörő tehetösb fiaid hallgatnak-e szómra ? Vörösmarty. A közel lefolyt évek bármily szenvedésteljesek voltak ránk egyesekre, sötétek a nemzet egyetemére nézve; azt az egy nagy eredményt mindenesetre szülték, hogy megtanultuk morális erőnket, belbecsünket ismerni, s tudtunk annak a külföld előtt is érvényt szerezni. — Oly eredmény ez, mely akármi áron soha nincs drágán megvásárolva. Fendobogott szivem, midőn oct. 20-ika után a külföldi lapok elismerő magasztalással emlegették, mik ép birta e nemzet minden küleszköz nél*) E cikkem a „Pesti Naplóban" is megjelent, de annyira kivetkőztetve alakjából, hogy ugy, a mint ott van, magaménak alig ismerhetem. B. M.