Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-10 / 6. szám

lyóra 4 ftot. A dunamelléki ref. superiutendentia 185%­ra 20 ft. 76 kr.; 185%-re86 ft. 5 kr. Tek. Platthy György úr 7 ft. 40 kr. Mely forró köszönettel tett jelentést nem zárhatnánk be jobban, mint Pál apostolnak eme sza­vaival : „A jó kedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig az ö hatalmassága szerint megcselekedheti, hogy az Ö jó kedvökből való adakozásuknak haszna ö reájok térjen; hogy mindenekben mindenkor, a mennyire szükség, bővelkedvén, mindenekkel való jótéteménynyel bővelked­jenek. Mint megvagyon irva: osztogatott és adott a sze­gényeknek, és annak jótéteménye mind örökké megma­rad. A ki pedig ád magot a magvetőnek, ugyanazon adjon kenyeret eledelökre; és sokasítsa meg az Ö vetésü­ket és nevelje meg az ő jótéteményeiknek gyümölcsét, hogy mindenekben meggazdagütassanak minden jótéteményre." e®l»­KÜLFÖLD, A németalföldi ref. egyház szervezete. Miután közlő tudtával sem e becses lapok hasáb­jain, sem más egyházi közlönyeinkben a németalföldi ref. egyház szervezete előadva nem volt: nem lesz talán felesleges köztudomásra hozás tekintetéből azt röviden vázolni; — hogy pedig annak jelen állását könnyebben felfoghassuk: célszerűnek látszik múltját is egy kissé szemünk elé állítani. A németalföldi ref. egyháznak a dortrechti zsina­ton (1618, 1619.) megállapított szervezete szerint, mely csak revisiója egy régibb, jelesen az 1591-ki egyházszer­vezetnek, — minden egyes egyháznak volt consistoriuma, melyet lelkészek, vének és dékánok alkottak. Ezen eonsistoriumok régi tagok kilépésével magok választá­nak újakat, kiket a gyülekezet elébe állítának megerő­sítés végett. — 20—24 egyház képezének egy megyét (ring). A megyebeli egyházak minden lelkészei és né hány vénei alkoták a megyegyülést (ringsvergadering) Egy-egy a hollandi köztársasághoz tartozó tartomány­nak kebelében levő összes megyegyülések követeik ái­tal alkoták a tartományi zsinatot. Ezen különböző tarto­mányi zsinatok küldötteik által, szabály szerint minden harmadik évben, képezték az egyetemes vagy országos zsinatot. De politicai és egyházi akadályok miatt ily or­szágos gyűlés a dortrechti után több létre nem jöhetett. Minden más gyűlések azonban kellő szabatossággal megtartattak. A tartományi gyűlések kölcsönösen küldött megbízottjaiknál fogva, kik ülési joggal birtak, tartották fen egymás közt a közlekedést. Az 1795-ik esztendő, mikor a franciák Hollandiát megszállották, forduló pontot képez a németalföldi ref. egyház történetében. Attól fogva az egyház megszűnt államegyház lenni, s ezen minőségét az 1815-ki politi­kai restauratio után sem kapta vissza. — Az új kor­mány befolyása alatt 1816-ban új egyházszervezet jött létre, több oldalról keletkezett minden felszólalások da­cára is. — A consistoriumokat nem bántották. Meghagy­ták a megyéket és megyegyüléseket is; de hajdan oly fé­nyes szerepök csak arra szorítatott, hogy hat-hat sze­mélyek listáit készítsék, melyek a megyei igazgatóság mind egyik, közép számmal 6 vagy 7 tagjának megvá­lasztása tekintetéből a tartományi igazgatóság elé terjesz­tettek. Ez a haks listákat ismét hármasokra szállította, melyekről a király választott egyet-egyet megyei igaz­gatósági tagokul, A tartományi igazgatóságokat, melyek sl régi tartományi zsinatokat helyettesíték, képezte mind­egyik megyéből egy egy lelkész, kit a király nevezett ki, egy a megyei igazgatóság által felterjesztett hatos, de a tartományi igazgatóság által ugyancsak leszállított hármas listáról. Mindegyik lelkész, ki a tartományi igazgatóságnak tagja volt, jog szerinti elnöke volt saját megyei igazgatóságának. E két rendbeli igazgatóságok tagjai három évig viselték hivatalukat; újra választha­tók voltak és szokás szerint újra is választattak. Ezen igazgatóságok tagjai közt csupán egy vén volt és egy évre választva, a nélkül, hogy közvetlenül újra megvá­lasztható lett volna. Mindegyik tartományi zsinat éven­kint választott egy egy küldöttet; ezen küldöttek együtt alkoták az országos zsinatot. Ezen egyetemes vagy organikus szabályzatot csak a király változtathatta meg. A zsinatból kifolyó részle­tes szabályzatoknak a király által kellett szentesíttet­niek, hogy törvény erejével birtak légyen, és a legki­sebb érdekű zsinati rendeleteknek is a kultus-minister által kellett láttamoztatniok. Azonban bár mily jó szán­dékkal volt is a kormány az egyház iránt, mint a tények igazolák: de a politikai hatalomnak ezen betolakodásai az egyházigazgatásba sokkal sértőbbek és rendellene­sebbek voltak, mintsem hogy győzedelmeskedhettek volna azon ellenküzdelmek és felszólalások ellen, me­lyek kivált 1830 után mind élénkebbekké lőnek. *) — A kormány maga is belátta tévedését; fokonként több­több szabadságot engedett az egyháznak, s nem elle­nezte az organikus szabályoknak a zsinat általi újra át­vizsgálását. Ezen még 1848 előtt megkezdett munka, az 1848-ki események folytán nagyobb kiterjedést vett. Több egyházi férfiak úgy vélekedtek, hogy a midőn az egyházi hatóság a kormánynak túlnyomó befolyása alól felszabadíttatnék, ugyanazon időben kell, hogy le­vetkezz e azon olygarchiai jellemét, mely azt a gyüleke­zetektől s ezeknek consistoriumaitól oly igen elszige­*) A dolog annyira ment, hogy 1838-ban az egyházkor­mányzattali elégedetlenség — s szorosabb confessiona­lismusra törekvésnél fogva többen a nagy ref. egyház­községtől külön váltak, kiknek társulata elvált ref. egy­ház (afgeseheidene liervornide kerk) címe alatt jelenleg mintegy 50,000 lelket számlál. Ez idő körül keletkeztek a legalsó néposztály tagjaiból az u. n. kereszt alatti (on­der bet kruis) reformátusok is, kik habár forma szerint a ref. egyháztól el nem szakadtak is, külön összegyűlé­seket tartanak, — a dortrechti tanokhoz szorosan ra­gaszkodnak és szinte a donatismusig menő egyházfe­gyelmet tartanak. Közl'ó.

Next

/
Thumbnails
Contents