Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-12-02 / 48. szám
érethetik el, akarva a célt, akarnunk kellene az eszközöket is. Még egy harmadik combinatio is lehetséges. Előttem eddig, megvallom, hogy egy külön ágost. hitv. facultás eszméje lebegett. De ha a fönálló számos példák után indulva, a helvét testvérekkel vegyes theologiai facultás életbeléptetése terveztetnék, igy tán még legkedvezőbben állna a dolog. Mert ugy Pest és Pozsony a szükséges tanári contingenst kiállithatnák, a többi tanár a testvéregyház által levén behelyezendő; Soprony és Eperjes pedig mostani állapotukban maradhatnának meg, söt csak két évi osztályra szorítkozva, sokkal többet tehetnének, több erőt fejthetnének ki Szives kérelmem ezek folytán az, hogy a kerületen belől és kivül levő szakférfiak gondolkodjanak e tárgyról, fogják fel az indítvány három külön alakját, vigyék a szerint részletekre a teendőket, hogy a jövő kerületi és egyetemes gyűlések formulázott indítványok fölött tanakodhassanak. Lelkészeinknek egyházunk szellemébeni nevelése, alapos, tudományos és rendszeres theologiai kiképeztetése, annyira kitűnő kötelességünk, hogy ennek teljesítése vagy elhanyagolása az egyház létele vagy nem lételével azonos. A határok, melyeket magam elébe tűztem, nem engedik, hogy e felől, ez alkalommal bővebben értekezzem. Csak arra kérem Istent, eszközölje Szentlelke által, hogy ezen ügygyei komolyan, vallásos érdekkel s áldozatokra hevülő szívvel foglalkozzanak egyházunknak legjobbjai, légiiéin esbjei. Hanem — nehogy ismét egy évet veszítsünk — a középponti pénztárnak alapítványok általi gyarapítását rögtön és azonnal meg kell kezdenünk. Tehát az ezen irányokbani nemes és szabad kötelezettségnek jelenleg igy kellene nyilvánulnia : Én Székács József (irja helyébe kiki a nevét): 1. Biztosítom magamat, özvegyemet és árváimat esperességem özvegy-árva intézeténél. 2. A gyámintézethez járulok évenként magam és gyermekeim nevében. 3. Akerületileg rám kivetett s elvállalt egyházi adót fizetem. 4. Az egyetemes pénztárra alapítok 5 száztólival 300 forintot, s alapitó-levelemet beküldőm b. Podmanitzky János ur ő méltóságának, mint az egyetemes pénzügyi választmány elnökének. Hátra volnának még az egyházigazgatás költségei, az esperesek és kerületi hivatalnokok fizetései, a követek uti és napi'díjjai stb. Ezekre nézve legyen elég megjegyezni, hogy ezek részben alapítmányok által már féligmeddig fedezve, részben pedig az egyházi adó rovatába bővebb fedeztetés végett felvéve vannak. Nekem és mindnyájunknak legelső óhajtásunk bizonyosan az, hogy szűkölködő gyülekezeteinken s ezeknek Ínséggel küzdő hivatalnokain segítve legyen; felsőbb tanodáink pedig oly karban helyeztessenek, hogy a szükségtől megóva maradjanak s ellátva az oktatás és nevelés minden eszközeivel, magasztos hivatásuknak minél jobban megfelelhessenek. Mindenik irányban rendelkezések tétettek a kerületi s egyetemes gyűlés által. Hogy ezen intézkedések ne maradjanak holt betűk a papíron, hanem hogy mindnyájan egybevetett vállakkal, egy szívvel, lélekkel, kiki a maga körében igyekezzünk foganatosítani azokat s végrehajtásuk körül megtenni mindent, mit tőlünk szeretett egyházunk érdeke, a jelen és jövő nemzedék és az evangyéliom igényelnek, — ez volt azon körlevélnek kiinduló pontja. Végül igérem, hogy az itt megérintett pénztárak tényleges állapotát — mihelyt a sok időt és munkát igénylő adatokat összegyüjthetem — az egyházkerületi hivek tudomására juttatni, kötelességemnek ismerendem. Addig is mindnyájukat egyetemben és egyenként Isten atyai oltalmába ajánlva, azon kérelemmel zárom levelemet, vajha tiszta szívből származott sürgetéseim és indítványaim fogékény szivekkel találkozzanak. Isten békessége legyen és maradjon mindnyájunkkal! Kelt Pesten, 1860. nov. 15-én. Székács József m. k. superintendens. Igénytelen nézetek az önmegadőztatás ügyében. Habár egyházunk jelesbjei, részint gyűléseinken, részint pedig e lapok hasábjain, ez ügyben szakavatoltan nyilatkoztak; legyen szabad szerkeztö ur engedelmével, alulírottnak is igénytelen nézetét közölni. — Legújabb időkben az egyházi adó, leginkább két okbul hozatott sző-