Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-02 / 48. szám

iryegre, az egyik égető szükségeink, milyenek : szegény lelkészek és tanitók segedelmezése, törvényes superintendenseinknek adandó honorárium, iskoláink föntartása, nyugdíjintézetek fölállítása stb. A másik ok, azon körülmény, hogy a protestáns egyház, oly tagokkal is bír, a kik eddig „semmi rendes évi illetőségeikkel" nem járultak az egyházak pénztáraiba. Ez utóbbi sokaknál a lapis offensionis; azok, ugy mondanak, a kik az egyház autonómiáját gyakorolják, a zöld asztal mellett ülnek, egyházaink és iskoláink fölött intézkednek, lelkészek és tanitók választásánál legnagyobb befolyást gyakorolnak, azok, a nemadozók közé tartoznak. Mennyiben van ezen állításokban igaz, vitatni nem szándékom, mert az isteni gondviselés oly egyházban juttatott, melyben kivétet nélkül, mindenki adózik. Mind a mellett, ha való ezen viszás állapot, azon édes hitben élek, hogy az önmegadóztatás lelkes bajnokainak, sükerülend elFéle panaszokra szolgáltató okot elhárítani. Visszatérek kitűzött föladatomhoz, az égető szükségek födözésére létrehozandó középponti pénztár teremtéséhez. Az eddig ajánlott tervek, vagy az önmegadóztatás, s igy kivetés; vagy önkénytes adakozás mellett harcoltak. Tekintetes Ivánka Imre ur, a ki az önmegadóztatás, s kivetés mellett lelkesen és álaposan vív*), a „Prot. Egyh. és iskolai Lap" 44-dik száma 1428 lapján, a kivetés ellen dönthetlen okot hoz föl, midőn azt mondja : „minden megadóztatásnál, ha az igazságos akar lenni, nemcsak azt keli figyelembe venni: kiknek mennyi jövedelme vagyon, hanem azt is, hogy: a közös adóból az illető adófizetőre mennyi haszon háramlik." Igy lehetnek csak „szíves adózók," ellenkező esetben brachiumra szorulunk, s példák igazolják: szabadíts meg a gonosztul.Ezen tétel, a mennyiben igazságon alapul, a középponti pénztárra tervezett kivetést, semmivé teszi, mert a bányakerületi superintendentia területe annyira kiterjed, hogy érdekei össze nem pontosíthatók. Előlép Bács Verbásszal, Pest Pesttel és Aszóddal, Nógrád Losonccal, Zólyom Besztercével, Hont Selmeccel és Békés Szarvassal. Szóljanak példák. A békési esperesség, nem csekély megerőltetésével, fizet a szarvasi iskolára évenként 3000 pftot, ebbül egyházamra jut 250 fr. a tek. I. I. ur által tervezett kivetésből jut az esperességte 3000, s igy egyházamra, mint körülbelül 5000 lélekre 250 fr. A fölállított tétel szerint, nemde igy fognak hiveim mondani: mire fordittatik ezen összeg, selmeci iskola föl— segélésére, hiszem benünnket a szarvasi érdekel, s ezt tartjuk föl. Szegény egyházak pártolására ? hiszem mi a kegyadományokban nem vagyunk restek, s három év óta Szegednek 80, Bánhegyesnek 20, Makónak 50, Vácnak 50, Csépának 40, Csővárnak 40 stb. forintot adtunk, és váljon jövőre is nem folyamodnak s hozzánk egyes egyházak, és tápintézetek ? A szegényül díjazott lelkészek és tanitók fizetésére adózzunk, midőn egy egy iskolánkba 2—300 növendék szorul, s nem bírjuk saját iskoláinkat szervezni Szeberényi Lajos a módra nézve nem bir I. I. úrral egyet érteni, az ö terve azonban nem egyházias. vagy az özvegyek és árvák gyámoldájára ? nem vontuk meg kegyadományunkat az esperességi gyámoldától sem. Továbbá a kivetés elvénél szem előtt tartandó, minden egyháznak saját domesticája, különben a legigazságtalanabb adót fogunk kivetni. Az égető szükségek között fölhozatik, a szegény tanitók és lelkészek évi jövedelmeinek javítása. Nem szeretném ezt minden komoly megfontolás nélkül elfogadtatni, mert váljon azon egyházak, melyekben lelkészek, tanitók roszul dijaztatnak, tökéletesen tisztán állanak-e: quid valeant humeri, kérdéssel. Például: egyházamban a legszegényebb napszámos, kinek háza nincs, fizet évenként lt

/2

véka búzát, közép számítással 1,50 és kész pénzben 50 uj kr.=2 uj forint, s ha fia, vagy veje van, ez ugyan annyit; a szegény mesterember fizet 2 véka búzát és 1 fr. = 3 uj frt. Váljon a segítendő egyház napszámosa és mesterembere járul e évenként 2—3 uj frtal egyháza pénztárába ? Mind ezek dacára, bizonyos tekintetben elfogadnám a kivetést is, de nem mellőzném tiszt. Sztehlo András ur indítványát sem. Véleményemet röviden ekkép formulázom: 1. Superintendensünk közös egyházi fopásztorunk, méltányos és igazságos, hogy honoráriumához, édes mindnyájan közösen járuljunk. Miután pedig csak 600 frja van biztosítva, vessünk ki 600 frtot. 2. Iskoláinknak ha nem közvetlen, közvetve mindnyájan hasznát vesszük, ők az egyházak csemetései. A szarvasi iskola igényel 3000 frtot, adassék selmecnek, a protestantismus és nemzetiség bástyájának, szinte annyi, s békési esperesség kivételével vessünk ki 3000 frtot, vagy ha a szarvasi iskola a kerületi pénztárból nyeri illetőségét 6000 frtot. Összesen 6600 frtot. Ezen öszveg tek. I. I. ur tervénél fogva lélekszám szerint kiosztatván, 1000 lélekre esik 20 uj for. A többi szükségletek fedezésén, miután azok kegyadományok, kegyadományok utján vélnék tiszt. Sz. A. ur indítványa nyomán segíteni; mindenek előtt azonban : 1-ör Minden roszul dijazó egyházban, ha elébb nem, cananica visitatió alkalmával megtudandó : különös megerőltetés nélkül, nem viselhet-e az egyház nagyobb domesticát, nem birható-e rá az egyház, hogy az elavult hiványok, a kor igényeihez megjavuljanak. Ezt annyival inkább ajánlhatom, mert biztos tudomásom van, hogy vannak, kivált nagyobb városok, hol a domestica igen cekély, vagy épen nem is létezik. 2-or Promotiora, a mennyiben az egyházak autonómiája engedi, legyen nagyobb tekintet az eddiginél, hogy érdemeket szerzett lelkészek és tanitók, elönynyel bírjanak nagyobb egyházak elnyerésében. És ha mind ezek után égető szükségeink lesznek: milyenek nyugdíjintézetek, szorgalomdijak az iskolákban külföldre menő hitjelöltek segedelmezése stb. karoljuk fel lelkes Sztehlo András ur indítványát, s ha a kezdet nem is mutat oly fényes eredményt, mint azt, az ö táblás kimutatása követeli; de mindenesetre evangyelmi szellemben járunk el, mely szerint „a jó kedvű adakozót" szereti az Isten, s az ugy is igen gyűlölt executionalis eljárást mellö-