Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-02 / 48. szám

dig a tehetősebbek adakoztak, s arról gondoskodás nem történt, hogy az ezer meg ezer szegényebbek ezer meg ezer filléreiből, célirányosb úton, igen szép összeg lett volna összehozható. A legközelebb tartott kerületi és egyetemes gyűlés, a Gusztáv-Adolf-egyesület példáját követve, ezen elhanyagolt mezőre is kiterjesztette figyelmét s az önkénytes, minden kényszert kizáró, szabad adakozás alapján életbe léptette az „evang. egyetemes egyházi gyámintézetet, melynek programmját s a hozzácsatolt elnöki felszólalást bizonyosan már birják a hivek. Nincs tehát egyéb kérelmem, mint hogy ama programmot legjobb belátásuk szerint, minél tágasabb körökben életbe léptetni törekedjenek. A mely mértékben ápoljuk a gyámintézetet azon mértékben nyújthatunk szűkölködő egyházainknak segedelmet, név szerint a végett is, hogy addig is, mig Isten valahogy végre más kútfőt nem nyit — lelkészeik és tanitóik fizetését javithassák. Mindent nem tehetünk, de nagy vigasztalás magunkra hagyott helyzetünkben az, ha tanúbizonyságot tehetünk Isten és emberek előtt, hogy mindent igyekeztünk megtenni, a mi csak tehetségünk- és hatalmunkban állott. Jőni fognak hozzátok, a fönebb jellemzett egyetemes könyörület ajtaján zörgetve, szükségben szenvedő gyülekezetek ezután is. Nem mondom, hogy utasítsátok el őket hidegen a gyámintézetliez, hanem segítsetek rajtok vallásos szivetek sugallata s vagyonotok mértéke szerint, de mondjátok meg nekik, hogy folyamodjanak a gyámintézet egyházmegyei, kerületi s egyetemes bizottmányaihoz is, s ezt annál jogosultabban mondhatjátok nekik, minél többel járultok évenként magatok a gyámintézet perselyébe. Egyébiránt mint a gyámintézet elnöke: a napokban irni fogok a külföldi hasonló intézetekhez is, bejelentem nekik intézetünk alakulását, megmondom, hogy mi velők évről évre közölni fogjuk a segedelmet leginkább igénylő gyülekezeteket, megkérjük, hogy gyámolitsanak s ha nekik ugy tetszik, segedelmöket hozzánk küldjék s mi azt nem csak lelkismertesen fogjuk kiosztani, hanem a kiosztás eredménye felől őket évről évre tudósítani is stb. III. Felsőbb tanintézetek, al- és felgymnasiumok, a tanitó- és lelkészképezdék. Ezek szükségeinek fedezése körül hosszú vita után, a dunántúli és tiszai testvérkerületek példájára, nálunk is a kivetés, a megadóztatás elve alkalmaztatott. Míg tehát szegény gyülekezeteink gyámolitását, a hitbuzgóság és testvéri részvét szabad önkénytes áldozatai, addig felsőbb tanodáink igényeit a kényszeritettnek létszó, de az esperességek szabad hozzájárulásával, önkénytessé vált szabad megadóztatás eredményei fedezendik. Az ezen kivetés mértéke és beszedési módja az 1860. oct. 8—11. kerületi jegyzőkönyvből látható, mely már szinte szétküldetett. S itt már három határozott és igen szives kérelmem van a hivekhez, Első kérelmem ez: Egyszerre mindenkorra vessünk véget az önkénytes adakozás és az önkénytes megadóztatás feletti elvi vitáknak. És ezt cselekedjük többek közt azon nyomós oknál fogva, minthogy mindenik elv sájátképen teljesen közönyös, hanem a fő, a lényeges minden körülmények közt egyik vagy másik elvnek alkalmazása, végrehájtása, kivitele. Gyülekezeteink segedelmezését az önkénytes adakozás, tanintézeteinkét az önkénytes megadóztatás elvére fektettük, de mind a gyülekezetek mind a tanintézetek egyiránt kellő segedelem nélkül maradnak, ha házról házra, személytől személyhez nem megyünk s fáradalmat, kopogatást, könyörgést, söt pirulást nem kiméivé, a szabad adakozás és a kivetés filléreit be nem szedjük. Nagytiszteletü és tisztelendő esperes és lelkész urak, kedves testvéreim ! tegyünk meg e részben mindent s szövegül választva például 1. Korint. 16, 1—4. Gálát. 6. 9. 10. Ap. Cs. 2, 42 — 46. s hasonló szentírási helyeket, vigyük fel a szószékre ezen nagyon is oda tartozó ügyet, azután pedig menjünk el házról házra — ugy is a látogatás hivatalunk egyik szent részét képezi — s szedjük be s viszont válaszszunk a gyülekezet hozzájárulásával buzgó, vallásos férfiakat, s ezek által szedessük be ugy a kerületileg vagy esperességileg kivetett, mint a gyámintézeti önkénytes adományokat. Ti pedig nagyságos és tekintetes stb. férfiak, ne tartsátok szégyennek, minden világi *