Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-11-25 / 47. szám
kedett, mert teljes reményünk lehet a felöl, hogy a borzasztó költségbe kerülő eperjesi theologia, a hegyaljai esperességi indítvány szerint a pestivel egybeolvadand, arra való tekintet nélkül, váljon egyes egyházmegye a concordia, a közreműködés, az erők egyesülése mellett küzdend-e vagy nem ? 3) Nt. H. S. ur öt okot hoz elő, melynél fogva Szarvason okvetlenül tanitóképezdét életbeléptetni kell, mire nézve öt megjegyezni valóm van. Ugyanis: a) Ha a békési egyházmegyének 80,000 buzgó lelke levén, tanitóképezdére szüksége van, annál inkább szükségli azt 300,000 buzgó ember, ki azt mindenesetre kevesebb áldozattal tarthatja fel. b) Ha szarvason 9 derék tanitó van, másutt szintannyi vagy több is létezik, s ha ott a pomologiára fordítanak gondot, másutt is teszik, söt még a selymészet, a gazdászat s általános kertészetről sem feledkeznek meg. c) Ha Békésben olcsón és „pompásan" lehet élni, az az alföldön mindenütt megtörténhetik, csakhogy a practikus ember előtt mindig megfejthetlen rejtély maradand az, hogy „mikép élhet egy lutheránus alumnista pompásan ?" d) Ha a tanitóképezdei növendéknek „egy" e. megyében, pl. Békésben legjobb reménye lehet jövendőbeli alkalmaztatására nézve, kérdem nem lehet-e több reménye két kerületben ? e) Ha az állíttatik nt. ur által, hogy Békés a prot. autonómiának „legbuzgóbb" hive, ezen ft. H. S. által neki tulajdonított, dicsőségének bizonyára mindenki örvendeni fog, kivált mikor arról van meggyőződve, hogy ezáltal mások fölött pálca nem töretik. Ezeknél fogva, ugy hiszem, világos, hogy egy Szarvason felállítandó képezde szükségessége mellett semminemű ok fel nem hozatott, mint annak indoklása is egészen mellőztetett, váljon miért nem akar a bányai ker., vagyis helyesebben szólva, a békési esperesség a tiszai kerülettel e tekintetben egyesülni, miután világosnál világosabb: 1) hogy sem az egyik, sem pedig a másik kerület jelenleg nincsen olyan helyzetben, melynél fogva képes volna egy tökélyesen szervezett képezdét fentartani, 2) hogy az erök összesítése által egy derék s minden igényeknek megfelelő képezdét lehetne megalapítani, 3) hogy ilyen erő összesítés által a bányai ker. valóban csak nyerhet, mert olyan intézet fentartásához járulna mely már jelenlegi birtoka: a) felszerelt iskolai terem, b) három derék zongora, c) kielégítő physikai készlet, d) állattani, növény- s ásványgyüjtemény, e) egy kis könyvtár , különösen zenészeti müvekkel ellátva , mely különben naponta gyarapodik, f) 5000 ftot érd két jó karban levő épület, mely az igazgatónak, 10 ifjúnak lakásul s alumneumul szolgál, g) 3000 ftnyi töke, az évenkénti adományokat tekintetbe nem véve, ha a nyíregyházi ev. egyház részéről évenként 30 köböl gabona s 300 pft. s 50 hold szántóföld. Mindezeknek utána további részletekbe nem bocsátkozva, annak megítélését, váljon a két e.-kerület érdekében fekszik-e különválást vagy egységet óhajtani, két egymástól elkülönített vegetáló vagy egy virágzó képezde létesülését kívánni, s e szerint váljon a bányai kerületre nézve célszerübb-e egy egészből uj képezdét teremteni — mely cél elérésére az erÖ alkalmasint hiányzandik — vagy pedig egy már létező intézetet testvéri buzgalommal felsegélleni s igy a két testület közös birtokává tenni, — mondom, annak a megítélését leginkább olyan férfiakra bátorkodom bizni, kik sem a bányai, sem pedig a tiszai kerület egyházi tagjai, ámbátor az e tárgybani alapos s indokokon nyugvó értekezést nemcsak mindenkor szívesen veendem, söt inkább mindenkitől kikérem, kinek egyházunk java valóban szivén fekszik. Nyíri János. BELFÖLD. Felvilágosítás Pozsonyból. Félreértések kikerülése végett alulirtnak szerencséje van jelesül a tisztelt protestáns közönséget alázatosan értesíteni, hogy azon két tanszék, melyet a németországi „Gusztáv-Adolf-egylet" az itteni evang. főiskolán öt év óta segélyezett, „nem gymnasialis," hanem a gymnasiumnak kapcsolatban lévő „theologiai intézetbeli" tanszék volt, mert a gymnasiumnak minden költségét a pozsonyi egyház részint az általa kezelt alapítványokból, részint tagjainak évi járulékaiból maga fedezi. Méltán kérdeni lehetne ugyan a nevezett, különben minden protestáns őszinte hálájára méltó egylettől azon végzése után, melynél fogva a fentebbi segélyt theologiai intézetünktől jövőre nézve megvonni elhatározta, ha hiszi-e, hogy az állal Krisztus országának a lehető legjobb szolgálatot teendi, ha köztemplomokat építtet ugyan a községeknek, de vagy általában nem lesznek, vagy legalább nem lesznek kellő theologiai képzettséggel biró igehirdetők, kik a köztemplomokban az urnák eleven templomát építsék ? Azonban a jeles egyletnek mindenesetre tökéletes joga lévén ugy határozni, a mint határozott, a pozsonyi egyház viszont maga részéről azt vélte, hogy most már theologiai intézete gyámolitása végett azon testülethez lesz legtermészetesebb fordulnia, mely testületnek ezen intézete elejétől fogva gyümölcsözött s gyümölcsöz folyvást most is, t. i. ,,a honi ág. hitv. ev. egyház egyeteméhez," mert ime a folyó iskolai évben is az azon intézetben tanuló nevendékek száma ekképen áll: a) a dunáninneni egyházkerületből 15, b) a dunántúliból 2, c) a bányaiból 25, d) a tiszaiból 2. Valamint tehát a pozsonyi egyház, kinek nevében alulirt a f. évi oct. 10. s köv. napjain Pesten tartatott egyetemes gyűlés elibe a gyámolitási kérelemmel járulni bátor volt, a legforróbb hálára érzi magát kötelezettnek főtiszt.