Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-25 / 47. szám

egyébként is szinte példátlanul megkönnyítve van már; az által, hogy növendékeink—kivéve az idegen vallásuakat— semmiféle tandijt sem fizetnek, söt, köziilök hatan élelmezést, szállást, gyertyára, könyvekre és ruházatra való elegendő költséget nyernek, továbbá temetési pénzeikből legtöbben elláthatják magokat Írószerekkel, végül mi legnevezetesebb, mindnyájuk előtt nyitva van az ut magokat a zene és ének majd minden nemeiben, ugy szólva minden dij nélkül, kitűnő sikerrel, képezhetni, mint a mult évi tudósításomban kiemeltem. Volt idő, midőn e tanodabeli ifjúság élén is „seniorok" és „togatusok" állottak; midőn az alumnusokat a debreceni anyaiskolánkból is csapatosan hozogatták ki, hová őket, miután itt, mint szívesen látott vendégek 1—2 évet töltöttek, ismét visszavitték ; midőn Szathmár, Szabolcs, Beregh, Ugocsa, Szolnok, Komárom, Vas, Baranya stb. megyékből s a kunság vidékeiről idejött ifjak egészítették ki a helybeli növendékek számát, mely kéthárom százra ment fel: de ezen idő rég elmúlt! róla csak a jegyzökönyvek avult lapjai szólanak már, ama tiszteletet költő bizonyságok, melyeket most dicsekedésre buzdulva s némileg szégyenkedve olvasgatunk. — A megváltozott politikai viszonyok s az előhaladt tudományos műveltség ujabb időben sokféle követelésekkel állottak elő s nehéz terhet raktak vállainkra, melyek súlya alatt mi is, sok másokkal egyetemben, kissé görnyedezve haladhatunk. Azonban velünk az ur! és hisszük, hogy e tanoda Nemtöje, valamint eddig is több üdvös és áldozattal járó intézkedést hozott létre nehéz terhünk könnyítése és elhordozhatása végett: ugy ezután sem szünend meg jóltevöleg lebegni e tanoda szerény hajléka felett, s létesítendi mindazon eszközöket, mik kitűzött céljának elérhetése végett még most hiányozni látszanak. Addig is mig ez történnék, vagyunk jó reménységgel csendes elvonultságban, mely helyzetünkhez oly jól illik. Munkálkodunk csekély erővel ugyan, de jó kedvvel és lelki megnyugovással a tanügy körül; mint az evezöhajtók, midőn viharok és vészek közöl hajójuk a lecsendesült tenger sikjára érve, miután a szirtek és örvények helyére még egyszer visszatekintettek, ujult erővel látnak munkához, — hajtván a féltett jármüvet, melynek fennmaradásához életök forrott, megkönnyült kebellel és bizalommal előbbre előbbre, mint a kik tudják, hogy a hajó kormánya ahhoz illő kezekbe van letéve ! Az uj tanév nov. 1-én vette kezdetét. Szeremlei Samu iskolaigazgató. A tanitóképezdék ügyében. Minekelőtte ntisz. Horváth Sámuel ur nyilatkozatainak mélyebb tárgyalásába bocsátkoznám, legyen szabad kinyilatkoztatnom, hogy nem hihetem, mintha a t. lelkész urat a Szarvason netalán felállítandó tanítóképezde, melletti buzgolkodására, akár „önzés" akár pedig „hiúsági v^ette volna, söt meggyőződésem, hogy a ntiszt. lelkész ur a „Komoly valóság szerepét" kellőleg méltatni igyekezvén, ezen ügyet úgy fogta fel, mint azt egy részről talán a békési e. megye érdeke, más részről pedig saját egyéni s néhány hason elvű lelkész urak nézete megkívánta. — Mind ezeket föltételezvén, arra bátorkodom ntisz. urat kérni, hogy ilynemű méltányossággal szíveskedjék e sorok írója irányában viszontag lenni, megjegyezvén azt, hogy az nem egyházmegye," hanem „két" egyház kerület érdekében szót emelni bátorkodik. Mint a legutóbb Pesten tartatott bánya ker. evang. gyűlésen jelenlévő, a tanitó képezdék ügyében következendöket tapasztaltam: 1) A Tiszai ev. ker. a bányai ev. kerületet testvériesen megkérte, hogy egy a két kerülettel közös tanitóképezdét részben tartson fen. 2) A bánya ker. választmány legjobb belátása szerint azt ajánlotta, hogy a bányai ker. a nyíregyházi tanitó képezde fentartásához bizonyos, meghatározandó feltételek alatt, évenként 1000 o. frtal járuljon mind addig, meddig a két kerület képes lesz külön-külön tanitóképezdét életbe léptetni, még pedig ugy életbe léptetni, hogy mindegyike, az egyház, s a kor igényeinek eleget tehessen. 3)A bánya ker. gyűlés, a nélkül, hogy hosszasb vitába ereszkedett volna, meg vala győződve arról, hogy a két egyház kerület, csak akkor boldogulhat ha vállait öszveveti s két sinlödö képezde helyett „egy" életrevalót tartson fel. 4) Ezen közreműködés ellenei csupán csak a békesmegyei esperesség talán két küldöttje s Breznyik igazgató ur — ha az utóbbi nem is határozottan — volt. Ez egy. — A második pedig az, hogy H. S. ur P. L. 44 sz.ban megjelent cikkéből a következőket olvastam. 1) A nt. békési esperesség, „a tiszai főt. kerület nemes törekvéseinek örvend ugyan" de hozzá járulni semmi esetre sem fog s nt. H. S. ur állítása szerint „a hamuban lappangott (tehát már nem lappangó) szikra semmi más képezdében magát beolvasztani nem engedi." Ezen állításból — mindennemű feleselést kerülve — azt következtetheti az olvasó, hogy a bányai kerületben a decizivum votum a békési esperességnél van, ámbátor tudom, hogy H. S. ur azt csakugyan nem akarta mondani, mert ismeretes dolog, hogy valamenyi egyházmegyénk a többség szavazatának mindenkor tudott hódolni. 2) A Tiszai ev. ker. a bányai ev. kerületnek megígérte, hogy, ha a bányai ker. a nyíregyházi képezdét támogatandja : a tiszai ker. „a pesti thoelogiai intézet ügyében maga részéről szinte közremunkálandna." — Ezen állitásnál kényteleníttetve érzem magam akként nyilatkozni, hogy magánnézetem szerint, alig juthatott valakinek eszébe a központi magyar prot. theologiát csak azon feltétel alatt támogatni, ha a bányai kerület vagy épen a békési esperesség támogatandja a nyíregyházi tanitóképezdét. Meggyőződésem inkább az, hogyha nt. Czékus I. ur e tárgyban indoklást tett, azt mint magánszemély tette ugyan mindennemű e.-ker. megbízása nélkül, de helyesen csele*