Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-25 / 47. szám

áldozik egyházi közjóra — mert a mi köznépünknek jóravalóságban hasonlóját sok más helyütt csak keresni, de nem találni is lehet; de vajmi óhajtandó lenne itt, a miénkhez hasonló kis egyházakban kivétel nélkül e. jegyző- s pénztári ellenörségül tudnunk az evangyéliom szerint képzett jellemű s legkevésbbé önérdekű lelkipásztort! — Miután nem példátlan dolog az, hogy az önzés mammonjai szivják fel — kaján gyönyörködéssel — a szegény nép által buzgóan nyújtott áldozatok illatozásait, — értem az évek hosszán kamat nélkül heverő tökéket, melyek utóbb is csak forgácsokba hullanak szét, ha végkép el nem rohadnak. Evek óta áldozik nálunk is a közkegyelet bizonyos 40—50 ft. évi jövedelmű közös kaszálónak egyházunk javára átengedésével; — de mit szóljunk ehhez ? hogy az izraelita bérlővel hasonlag, patronusi tisztességü egyháztag legyen, ki egyéni részletét a közösből kiadatni kéri, sőt ha régi tartozásáért sürgetjük, midőn befizeti azt, egyszersmind excommnnikálja az egész e.-közönséget. Acta refero. — Legújabban ismét a szegény közönség úgynevezett kisebb kir. haszonvételü kocsmájának jövedelmét—évi 20 fr. — ajánlá egyházi közjóra. 2) A lelkipásztor használatára van 1200 • ölével számitott 14 hold és 92 Qöl — három fordulóra osztott vetöföld; a tanitó részére szintén ilyen 11 hold és 970 • öl. Ezeknek megnövelése, bevetése és az őszi vetésnek be is takarítása, a közönség által teljesíttetik, úgyszintén a pap illetőségéhez tartozó, legjobb időben 12—15 szekér szénát termő rétnek lekaszálása, feltakarítása és behordása is. No ettől óvjon Isten! ..." A népszerű, — de hogy urszerü is ép ugy lenni tudjon — papnak tán még csak igen; de máskülönben jaj neked, ki csak egyik birsz lenni; hátha mindkét részen kegyet veszítesz ! ? Minden munkáját be fogta már akkor végezni a nép, midőn a belsőkére sor kerül, olykor épen elkésik, mint a gazdálkodásnál szokott lenni; és történt, hogy öszszel alig valami vettetett, de másik évre oly szénát takartak, mely teljességgel haszonvehetlen. Munkarendet ugyan szabunk gyülésileg; hanem ki tartja ? S még inkább : ki tartja meg? a minden más szolgálatra keményebben sürgetett nép itt érezvén legkönynyübbnek a dolgot, föl sem veszi; e. gondnokaink minden hatalma szóliang, mely nem ritkán szidalommal viszhangozik. Azt sem nehéz volna eltalálni, hogy a közmunkában, kik a legkevésbbé serények ? de várjuk sorjára a dolgot. Fára minden járómarhás ember fizet 1 ft. 15 krt. váltóban; kinek járó marhája nincs 45 krt., s az ezekből Vegyülendő összegen mennyi fát vehet, veszen az egyház és behordja (Ez leginkább a körülmények szerencséje szerint 20 öl szokott lenni, melyből y3

-da a tanítóé). — Minden szántóvető gazda, kinek 20 kereszt búzája terem, s ki hajdan 3 keresztet fizetett, 13 kévéjével, ád most egy köböl tiszta rostált búzát (ilyen most 22). Kinek 20 kereszten alul terem, fizet három vékát (ilyen most 10). Kinek 10 és azon alul terem, fizet 2 vékát (ilyen most 17). — Az özvegyasszony, ha gazdaságfolytató fia vagy cseléde van, az •egészbéresek közé tartozik. Kinek vetése nincs: mit fizessen ? az egyház itéli meg. Teljes összegben, a jelen évi augustustól — mikor a kivetés történik — jövő ugyanakkorig = 44 köböl 2% véka, melyre nézve törvény, hogy a ki nem tiszta búzát hoz, a kétszerest tetésen mérje; a pénzt fizetőkre kivetett összeg =6 fr. 60 kr., mely ezen utolsó pontban foglalt buza- és pénzfizetés (úgynevezett provcntnek) y4

-d része a tanitót illeti; azon kivül két temetökertnek használata egyenlően felosztva pap és tanitó között. — Remélhetjük, hogy a tagosítás alkalmával egyház és belhivatalnokok használatára juttatandó földilletmény, melyben hihetőleg a közmunka váltsága is betudva lesz, sokat jóvá teend, mit adjon Isten! hanem a tulajdonképeni „proventfizetés"re nézve egy-két megjegyzés kívántatik. Ugyanis, az e.-megyénél Ievö fizetésleveleken (charta) a pap részére 36; tanítóéra 12 köböl buza találtatik. Ez már több év óta ily öszhangzatlan papíron és gyakorlatban ; nemrég a lelkipásztor személyiségéhez kötött egy-két köböl buza még az irott illetőségen felül esett; az óta, mint p. o. ez idén több mint 3 köböl az illeték hiánya ; tavaly 4 köbölnél több volt. Midőn figyelmeztetjük híveinket, hogy magánembert is becstelenné teszen, e. testületnek annyival inkább szégyenére válik : — többet Ígérni, mint adunk valóban; — ö maguk részéről helyesen és igazságosan felelik: „Mi tehetségünkhez aránylag viseljük a terhet;" — bár azok, kiknek a 20 kereszten felül Ötvenek és százak teremnek, fogadnák el az arányosságot! Még ez idén, bár ennek igazságosságát legőszintébben elismerék , határozottan vonakodtak az egy köblön felül emelendő proventfizetéstöl az uri rendűek,—kik egyébiránt még csak most kezdék valamennyire — tán épen veto-juk féltékenyen őrzése végett — képviseltetni magukat a kivető gyűlésen. De hiszen itt van a magyarázat! hogy az Isten házában is ép oly ritkán megjelenő tünetek. Fordulj ezekhez-áldott lelke a „belmissionak" ! . . Ezek azon felvilágosult fők, kiknek immár kebleiket kell szivérzetre melegíteni. Mondd nekik, hogy midőn világszerinti bölcseségök hajótörést szenved : vonuljanak az evangyéliomi hit-remény szeretet biztos kikötőjébe,—itt a legnagyobb, mert lelki és erkölcsi kárvallásért — a legjutalmazóbb kárpótlást, — és egyedül csak itt nyerendik. Miért pironkodnának most már alászállni a néphez, mely többé nem oly végetlen távolban áll alattuk, mint valaha; — söt a multak kegyeletes emlékeinél fogva — megtisztelő szép bizodalommal néz most is reájuk, vár minden jót tőlük, s legnagyobb fájdalma az, hogy azon várakozásban inind tovább és tovább csalatkozik. Az ö hitük ereje felszülheti szegény egyházak és gyönge papjaik sorsát , — és a magyar protestantismus nemtöje — édes gyermekeivé fogadván őket, — örök időkre fiusitandja az utókor jó emlékezetében áldandó neveiket. Mondd nekik, hogy jelen korviszonyaink között, a világ minden politikai bölcsesége fölött értékes egy közjóra szentelt , magasztos valláserkölcsi érdekű tény, — milyenektől várja boldogulását — most és jövőben — a nemzedék. Ök ,hivatvák' e téren; ök fejtsék hát ki a ,választottak' buzgalmát is : A tekintélyes vagyonú állás, a szellemi túlsúly, s a felölük még mindig kedvezöleg értő közvélemény, s ama nemes származat, 47