Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-25 / 47. szám

A helv. hitv. t.-kereszturi egyház malija és jelene. (Folytatás). Iskolamesterek a következők: 1) Győri István 1767. 2) Mezei Ferenc 1769. 3) Balog János 1769. 4) Bodoki János 1771. 5) Csepelyi Mihály 1779. 6) Ujlaky Gedeon 1788. 7) Homoki Pál 1791. 8) Szilágyi Imre 1793. 9) Beregszászi András 1795. 10) Aszalai István 1796. 11) Máté István 1800. 12) Barati János 1805. 13) Nagy Gábor 1810. 14) Barati János 1826. 15) Kis Bálint 1829. 16) Fejér Sándor 1831. 17) Szilágyi István 1833. — Itt holt meg 1849. február 13. 18) Pap Bálint 1849. 19) Géresi Márton 1849. 20) Mezei Benjámin 1854. 21) Nagy Elek 1855. 22) Molnár Gábor 1858. 23) Balajti György 1859. Itt van helye arról emlékeznünk, hogy a t.-kereszturi egyháznak:!) Keresztelési anyakönyve kezdődik 1766. éven, hiányzik 1775—1786-ig. 2) Esketési anyakönyve kezdődik 1768., hiányzik mint az előbbi. 3) Temetési anyakönyve kezd. 1786. 4) Felső rendelések jegyzökönyve kezd. 1803. 5) Egyházi tanácsülés (consistorium) és közgyűlések jegyzökönyve kezd. 1825. — Urasztali készületeink közül emlékezetesek: 1) Egy jókora nagyságú cintányér, belső kerületén jegybetüvel, 1812. koszorúba foglalt évszámmal. Ugyanezen jegybetüvel, 1718. évszámmal, s ezen középen körbe hímezett aranyszál-kivarrással: a tisza-kereszturi ecclesiájé — egy közép nagyságú, ritka szövetű selyem fejérkendö. 2) kókuszdió-héjból , megaranyozott ezüst abroncsszerü foglalatban urasztali kehely, ajkszélen ily körirattal: Szerencsi H. Gerson Ao. 1738. ajándékozta e pohárt a t.-kereszturi sz. ecclesiának. Ugyancsak ettől egy vert ezüst kisebbszerü tányér, ezen körirattal: Szerencsi Hajnal Gerson csináltatta a tisza-kereszturi reformata szent ecclésia számára Istenhez való buzgóságból Ao. 1743. Egyházunk beléletéböl megjegyzésre méltó adatok: 1811. t. Dobsa István ur által megindított aláírási íven gyűlt a s. pataki főiskolai épületre 24 rénes ft. 16 kr. — 1823. dicsérendő lelkiismeretességgel jegyzésbe tétetik, hogy az iskolaképes növendékek száma 24; ezek közül nem iskoláztatik 18 ! íme, a közhazának önfeledkező szendergéséből mireánk ilyen részlet jutott. 1824. lelkek száma 352. volt. 1825. julius 24. estve érkezett megsz. egyházunk kebelébe, s a következett nap délutánján távozott el a főt. supererintendentiális e. látogatás. 1826. év után az egyházgyülések jegyzökönyvében következő érdekes jegyzés: „Itten a további presbyteriális aktáknak feljegyzése megszűnt, mivel a következő curator urak ns. Csemetzky Zsigmond és Deák István uraimék abban a hiszemben voltanak, hogy a prédikátor nem tagja a presbyteriumnak, következésképen a szokott gyűlésekben a prédikátort meghívni szükségtelennek tartották (holott csak ö vitte eddig is a jegyző pennát), mig aztán e tévelygő vélekedésből kivette ö klmeket az 1829. febr 16. tartatott ns. Canonica visitatió értésekre adván, hogy a helybeli consistoriális gyűléseknek a prédikátor és Curator praesidiuma alatt kell megesni. Ennek dacára az 1829. év után még egyszer ugyanazon okból,ugyanazon jegyzés találtatik, mely ezen ujabbi gonosz varázslatot feloldozá az 1833. febr. 13-ki ns. Canonica visitatió. — A miről jelenleg oly könnyelműen gondolkozni, sőt tán épen nem is gondoskodni szokás nemcsak nálunk, de máshol is, — méltó dicséretül álljon itt, hogy a presbyterium helybeli szülésznövel szerződött s azt felesküdteté 1784., s ujabban 1829-ben, a ki most is szolgál. — Lelkek számmá jelenleg 372. III. Es ezennel a jelenbe érkeztünk el, melynek föérdekét a statisticai kimutatás teszi. Ha jól felgondoljuk, ennek nyilván elébe hozása ép oly szükséges, mint a történeti múltnak lerajzolása, vagy még szükségesebb annyiban, hogy jövendőnknek alapja ez levén, tőlünk függ most ezen alapot minél jobban megvetni; — ezen szempontból bármelyik egyes, még oly kicsiny egyháznak is állapotja, — ugyanazon a legtöbbekével s igy határozott nagy többséget képezvén: figyelemgerjesztö, s az ujabban várt rendezéshez épen nélkülözhetlen előkészület. Nem akarjuk vizsgálni, mily okok tartóztatják el a t. lelkipásztor urakat a kunhegyesi péld. (Prot. Egyh. és Isk. Lap I. évf. 47—50. sz.) követésétől, melynek becsét elannyira illetékesen méltányolta a t. szerkesztőség is; — részünkről, mint egyh.megye és e.-kerület által hivatalból s küldetés (missio) utján ide rendelt ügyintéző (administrator) s mainapig csaknem mindenes, bizton vehetjük magunknak a szabadságot, de sőt tartozásnak ismerjük az — itt helyben és honszerte mostan újjászülető kegyelettel karolt — egyházi közügy-rendezésnek nyújtandó ily érdemleges szolgálatot. De térjünk a dologra. 1) Egyházi közvagyon egy nem egészen 4 holdat tevő, kiirtott erdő-részlet, leginkább csak kaszálónak használható. Évenkénti jövedelme középaránylag 15 pftra volna tehető, miután tavaly váltópénzben, ez idén o. é.-ben adta ki a 20 ftot. E részban a bekövetkezendő tagosztály sem igér tetemes jobbraváltozást. Ezenkívül híveink buzgósága képezi a közönyösség s olykori, szokottnál súlyosabb, körülmények miatt — szintén kimerithetlennek mondható jövedelemforrást. Minden attól függ: mily szakértéssel aknázzuk ezen kincsbányát ? és főleg: hogyan tudunk gazdálkodni napfényre hozott drága termékeivel ? Jól szólunk — azt mondván, hogy általában a köznép örömmel tesz és