Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-25 / 47. szám

kitűzött célra Magyarországszerte önkénytes adományok gyűjtésére. Az egyházak, községek, lelkes hazafiak s buzgó hitsorsosok, kik a péceli könyvtár nevezetességére, a haza s egyházunk érdekére figyelmesekké lö'nek, siettek a fenforgó ügyet gondjaikba venni, s a mondott végre eddigelé 8,000 ftot meghaladó pénzösszeget áldozatul hozni, s szinte 3,000 ftot biztosítva ajánlani s igérni a dicső cél elérésére *). Végre, a dunamelléki h. h. egyházkerület, f. évi october hóban tartatott közgyűlésén, nem mulasztotta el az engedélyezett pénzgyüjtést az egész superintendentiában megrendelni s alulírottat megbízni, hogy körlevél által szólítsa fel bő adakozásra a kerületbeli szent gyülekezeteket, s"kérele mszózat által értesítse a hazabeli buzgó hitrokonok- s hazafiakat a nemzeti és vallásos cél elérhetése végett szükségelt segélyezés iránt. E szerint alulirottnak jutott a szerencse a lelkes hazafiak- s egyháztagokat értesíteni, a lehetőség reményével megörvendeztetni, s kihirdethetni, hogy miután a gróf Ráday-család 20,000 fttal méltóztatott járulni a dicséretes vállalathoz; ha az összes nemzet s ebben az egyetemes ev. ref. hitfelekezet jobbjai s tehetősb tagjai ugyanennyit, t. i. 20,000 ftot kegyeskednek a nemzet, egyház és tudomány érdekében áldozatul nyújtani: a mondott könyvtár a magyarhoni ev. ref. hitfelekezeté, ezáltal a nemzeté leend és maradand, s még némi több segélylyel, — mi a könyvtárnak Pestre szállítására, itten alkalmas helyiség szerzésére, s a könyvtár felállítására szükségeltetik, — a pesti prot. főiskola s a tudományszomjas közönség használatára megnyittathatik. — Nekem jutott a szerencse mély tisztelettel s szives bizodalommal fölkérhetni szeretett hazánk hű fiait s leányait, egyházunk buzgó tagjait, hogy honunk s egyházunk kincseit menteni, szaporítani, közhasználatuakká tenni buzgólkodjanak. Nem mulaszthatom el egyúttal azon kedves kötelességem teljesítését is, miszerint forró hálámat nyilvánítsam azon egyházak, községek, egyes jóltevők iránt, kik kegyelettel méltányolva az 1843-ik évi országgyűlési honatyák nemes szándékát, s a nemzeti becsületért, a haza dicsőségeért, az egyház érdekeért lángoló szivük sugallatát követve, eddigelé készség- és örömmel adakoztak; valamint bizton fejezem ki alapos reményemet, miszerint azok, kik előtt ismeretlen volt az itt érintett, a nemzet, egyház, tudomány ügyét érdeklő hazai s egyházi vállalat, nemes szivük hevében részükről is kegyes áldozattétel végett sietendnek a haza és egyház oltárához járulni. Igenis, teljes hittel Istenbe, a ki századokon át kegyelmesen fentartotta szeretett hazánkat, megvédte enyészettől, elsülyedéstől, gyalázattól nemzetünket, s megótalmazta ' ennek kebelében egyházunkat s a tudományt, és elébbvitte a művelődést, — s kétlen bizodalomban az elhírhedt magyar nemes büszkeség, tetterős akarat s áldozatkészség iránt, mely nemcsak olcsó és hiu szavakban bővölködik, hanem tettekkel is kész tanúsítani az igaz hazafiuságot, a nemzeti becsületért felfokozott érzületet, az egyház ügye melletti hitbuzgalmat,—jó reménynyel keresem meg lelkésztársaimat azon kérelemmel, hogy e fenforgó ügyet egyházi körükben megismertetni s ennek sikerülhetése végett híveiket adakozásra buzdítni el ne mulaszszák, — a többi hitrokonokat, hazafiakat s honleányokat pedig, mint nemzeti becsületünk gondos őreit s a tudományosság és műveltség barátait, mély tisztelettel kérem föl, hogy teljesítsék a honatyák országos akaratát, foganatba vévén határozatukat,—hogy hazánkat kizsákmányoltatni, e kincstől is több kiköltözött nagybecsű könyvtárak s ritka okiratok útán megfosztatni, nemzetünket ily méltó okon barbárnak gunyoltatni ne engedjék, hanem e kincset bármi jelentéktelennek látszó adománynyal is megtartani, megszerezni buzgólkodjanak. — Midőn kegyeletes ugyan , de múlékony ünnepélyekért ezreket áldozni készek valának nemzetünk fiai s leányai: semmi kétséget nem szenved, hogy ugyanazok maradandó s folytonosan jótékony-hatású kincsért nem kétkedendnek az áldások Istenétől vett javaik mértékéhez képest adakozni. Minthogy pedig a folyó év végén nevezetes-mennyiségű részletet Ígérkeztünk a nemes grófi családnak átadni: buzgó óhajtatunk, hogy az ajánlatokat tett hazafiak azok befizetésével ne késlekedjenek,—a többi részvevők is jótéteményeiket alulírotthoz beküldeni siessenek,—hogy az örvendez*) Lásd a kimutatást a Prot. Egyh. Isk. Lap 45-dik számában. P