Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-04 / 44. szám

randistákat 4, a másik pedig a 8-ik osztályból tervezte kilépendöknek s a már nevezett pályára fölavatandóknak. Könnyű belátni, hogy mind a két fél hibázott, a mennyiben mind a kettő végletekre menve, a középutat, melly különösen e tárgyban legbiztosabb expediensül szolgálandott, mellőzte. A negyedik osztálybeliek eltekintve egyes esetektől, mellyek az egészre nem határozók, a fölvételre még éretlenek. A 8-ik osztálybeliekhez pedig nincs, és nemis lehet ezen ügyre vonatkozólag remény, a mennyiben azoknak vágyai rendesen már tűi szárnyalók. Ugyanis azok azt teszik fel magukban, hogy ha már a 8-ik osztályig fel tudtak vergődni, miért ne szánhatnák még azt a néhány évet is rá, csakhogy biztosabb jövőjük lehessen. Történt azóta, hogy a hegyaljai Esperesség a békési Esperességet a nyíregyházi képezdének pártfogására szólította fel, mire a békési Esperesség a szentesi gyűlésen kinyilatkoztatta, hogy a tiszai főtiszt, kerület nemes törekvésének örvend, ugyan ahoz Istentől áldást kíván, de részéről hozzá nem járulhat, járulni semmi esetre sem fog, miután maga körében szinte hasonlót szándékozik létesíteni. Tehát már a szentesi esp. k. gyűlés kinyilatkoztatta, hogy a leányzó nem halt meg, hanem csak aluszik. A tiszai fötiszteletü superíntendentia a nyíregyházi képezde ügyét igy eléggé biztosítva nem találván, s mégis biztosítva látni akarván, a legközelebb múlt bányakerületi gyűlés alkalmával követei által oda működött, hogy a bányakerületi sup. a nyíregyházi képezde ügyéhez tettlegesen járulni s ekként a nemes célt erélyes közreműködéssel támogatni szíveskedjék, kijelentvén, miszerint ha ez megadatnék neki, az atyafiságos szeretet viszonzása fejében, a pesti theologiai intézet ügyében maga részéről szinte közremunkálandna. E nyilatkozatra a békési követeknek egyike, és a selmeci igazgató tanár mintegy felvillanyozva, a bányakerületi sup. pártolását Szarvasra és Selmecre több nyomos okoknál fogva kikérték. Ebből eléggé látható, hogy a békési Esperességben, jelesül pedig Szarvason a képezde ügye épen nem hamvadt el, söt hogy a hamuban lappangott szikra, az égető szükség által mintegy folytonosan élesztetve, napról napra jobban tör az előtérbe, vagyis, semmi más képezdébe magát beolvasztatni nem engedi. Miután már ily fontos ügyet egyszeri ütéssel eldönteni nem lehet, miután a sup. k. gyűlés teendőinek halmaza miatt minden idejét ily ügyre nem szánhatja, azonban mégis szükséges, hogy e tárgyban szinte tökéletesen tisztába jöjjön magával, mert ez a legfontosabb és legégetőbb kérdéseknek egyike; alólirott feltette magában, hogy a szarvasi tanítói képezde ügyében nyíltan fog fellépni, mi szerint kiki láthassa, ha váljon hiúság, vagy komoly valóság szerepel-e itt ? Kérdem tehát: kell-e Szarvason tanítói képezde vagy nem ? s erre azt felelem: hogy igenis kell, és pedig következő okoknál fogva: 1. A békési Esperesség a bányakerületi superintendentiának legerősebb gyökere, mondhatnám szíve. Ez maga egyedül 80,000 lelket számlál. — Ez a 80,000 lélek pedig nem valami nos numerus sumus, hanem az ev. egyháziság, és magyarhoni polgárosodás terén meglehető tényező, mi felöl vallásos buzgalma, józan gondolkozása, szilárd jelleme, fáradhatlan szorgalma, számos, s folytonos növekedésben levő elemi iskolái, mindenek felett pedig a szarvasi esp. fö gymnáziuma, mellyet saját erejéből tart fel, meg annyi csalhatlan tanúbizonyságok. Kérdem már, hogy váljon ennyi, s a műveltségnek illy fokára vergődött nép közé nem kell-e tanítói képezde ? Ha váljon megfelelhet-e egy ilyen testben lélekben csaknem egyaránt egészséges nép igényeinek, mesteremberből lett, syntaxisból, rhetorikából került, és tudja Isten mily badarnézetü tanitó? Tehát már a békési népnek roppant száma, képességi fokozata, és napról napra mindinkább nyilvánuló szükségei, múlhatlanúl szükségessé teszik egy tanítói képezdének körébeni létesülését. 2. Békésben, jelesül Szarvason a többi körülményekis a képezdének különösen kedvezők. Szarvason jelesnél jelesebb, összesen 9 elemi tanítók, orgonisták, mintegy összpontosítva találhatók, melyhez hasonló szerencsés körülmény nem minden sarkon fordul elő. Szarvason alföldi városainkat és községeinket tekintve, a pomologia is legélénkebben űzetik, mire főkép az e részben ott tartatni szokott nagyszerű pomologiai gyűlések legnagyobb hatást gyakorolnak. Ha már a képezdének gyakorlati oldalát tekintjük, mit tekintenünk minden esetre kell, mert ez a fő, kérdem, és méltán, ha váljon ne adjunk-e Szarvasnak már csak e szempontból is elsőséget? 3. Békésben a praeparandista 'legolcsóbban és legpompásabban megélhet, mi ismét sokat nyom a mérlegben. Bízvást elmondhatjuk, hogy a szarvasi tápdához hasonló egész országban nincs. Ez vetélkedik a felföldi koszttal. Szarvason életre való ifjúnak más keresetforrások is megnyílnak. Mint mondám, ez ismét oly pont, mely a praeparandistának Békésbeni létesülését hangosan kiáltja, mert nagyon világos, hogy szegénysorsu fuí, a milyen- e pályára rendesen szánni szokta magát, kiképzés végett gazdag és költséges városba nem mehet, kivéve, ha ingyen fogadtatik be. 4. Békésben a praeparandistáknak legjobb kilátásaik vannak, amennyiben itt vannak a legnépesebb egyházak e hazában, itt szaporodnak az iskolák évenkint jobbnál jobb jövedelmekkel, mit a legújabb időben a vaspálya is, melyen számosan szivárognak hozzánk, tetemesen elősegít. A vagy nem ohajtandó-e a képezde Szarvason már csak ennyiből is? A ki mi mellett fárad és szenved, ne nyissunk-e annak kilátást a jövőbe is? Mind ezek felett áll: 5. Hogy Békés a protestáns autonómiának legbuzgóbb hive, barátja, mit a legutóbbi időben tettlegesen és fényesen bebizonyított. E nélkül ö élni nem tud, nem akar. Leonidások tehát és Múciusok itt épen nem hiányzanak. — Ha már prot. autonómiánkat szeretjük,ha bensöleg meg vagyunk győződve a felöl, hogy, a nélkül valódi élet nincs, s nem is óhajtandó, nem fogjuk-e szükségesnek találni, hogy a képezde épen oda tétessék, ahol az autonomia nem figura, nemis divatcikk, hanem kenyér, test és vér. A kiket még ezek az okok sem győzhetnek meg a