Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-04 / 44. szám

lm t. Szeb erényi Lajos lelkes liszttársunk egyszerű s látszólag igen practicabilis tervet nyújt, melynek folytán az állami direct adó minden forintjától egy krajcárt adnánk az egyházi közpénztárba. „A terv gyakorlati kivitele — így itél az indítványozó — nagyon könnyű, mert mindenkinek adókönyvecskéje azonnal útba igazit benőnket. Itt tehát nincs semmi nehézség." Igen ám ha a nehézség egyáltaljában a „kivetés" körűi forogna. Nem a körül forog az uraim, hanem — s ezt majd bőven fogjuk tapasztalni — a „beszedés" körül! Az „adó" már magában véve igen odiosus s kivált az utolsó időkben nagyon népszerűtlenné vált dolog. Kérdés váljon a falusi egyházak elfogadják-e azt ? Sőt tapasztalásból tudjuk, hogy még a miveltebb ember is megütközik rajta, kivált ha azt az állami adóval kapcsoljuk össze. — De miután a gyűlésekben — legyenek azok superintendentiális, esperességi vagy helyi gyűlések, leginkább csak buzgóbb híveink vesznek részt, s azok határoznak, tehát valószínű, hogy az önmegadóztatás csakugyan elfogadtatik, s így nem marad egyéb hátra, mint az adó „kivetése" s annak „beszedése." Miképen fognak már a kivetök fogadtatni azok által kik az egyház és iskola iránt közönyösek: kik se gyűlésekbe se templomokba nem járnak; kik a megadóztatást a protestáns egyház terén helytelennek, elveivel ellenkezőnek tartják — mert ilyen embereink is vannak ám — szóval, miképen fognak fogadtatni a kivetök a nem örömest adózók légiójától, arról csak annak lehet fogalma, ki azt már megkísérté, s abban megbukott; mint például mi nógrádiak, midőn a losonci gymnásiumot „épen t. Szeberényi ur terve szerint" javadalmazni akartuk ! — De én nem szeretnék pessimistának tartatni, s hiszem, hogy sok bajnak utána, számtalan kellemetlenségek mellett, végre a „kivetés" is sikerülni fog, s csak a „beszedés" marad hátra. Erre nézve már miután sassaink nincsenek, s a kényszerhez egy altaljában nyúlni nem akarunk, minden esetre nagyszerű rovatokat készítsünk — a „hátramaradások,, számára. Szóval, a megadóztatás utján, sok kellemetlenségek s elkeseredések mellett sem teremtünk elő többet, mint a célszerűen s erélyesen eszközölt önkénytes adakozás által, minden kellemetlenség nélkül. Ha mind a két módot inegkisértenök, meggyőződnénk hogy ez tény! Említett cikkemben ajánlott önkénytes adakozási terv eltűr mindenféle módosítást. Ha csekélység az, mit az első számítás kimutatott, módosítsuk a gyűjtést és kezelést s számítsunk még egyszer. Tisztességes presbyterek által szorgalmatosan és erélyesen eszközölt gyűjtés mellett, ád, mint mondám, minden egyház egyre másra önkényt és szívesen 50 — 60 ftot.; s így 550 ágost. hitv. anyaegyházunk — a fiókegyházzakkal együtt — kerek számban 30,000 ftot. Ennek fele használtassék fel közcélokra, a másik fele pedig tökésítessék a takarékpénztárakban, — mert én a jövőről is gondoskodni szeretnék, s oda szeretném vinni a dolgot, hogy szükségeink fedezése évről évre könnyebb feladat s egyszersmind jelentékenyebb eredményű dolog legyen. Ily gyűjtés már eszközöltessék „minden évben,, s a jövedelem fele a tőkék kamatjával együtt forditassék évenkint közcélokra, az évi jövedelemnek másik fele pedig, az az 15,000 ft. tökésítessék. Ily kezelés mellett közpénztárunk állása már a legközelebbi hét évben ilyen lesz: 1861-ik évben töke 15,000 ft. használható 15,000 ft. 1862-ik évben töke 30,000 ft. használható 16,500 ft. 1863-ik évben töke 45,000 ft. használható 17,250 ft. 1864-ik évben töke 60,000 ft. használható 18,000 ft. 1865-ik évben töke 75,000 ft. használható 18,750 ft. 1866-ik évben töke 90,000 ft. használható 19,500 ft. 1867-ik évben töke 105,000 ft. használható 20,250 ft. Hét év múlva már, vagy mihelyest a töke a 100,000 ftot.felüihaladta, ismét módosítást tehetünk a kezelésben, tudniillik az évi jövedelem 2

/3

át a töke kamatjaival együtt fordíthatjuk közcélokra, s csak % a jövedelemnek volna tőkésítendő, minek következtében pénztárunk állása így fejlődnék : 1868-ik évben töke 115,000 ft. használható 25,750 ft. 1869-ik évben töke 125,000 ft. használható 26,250 ft. 1870-ik évben töke 135,000 ft. használható 26,750 ft. s így tovább örök időkre. Ezen terv mellett nincs nehézség, nincs kellemetlenség, mert ha mindenki felkerestetik hajlékában, s ott szólít— tátik fel önkénytes adakozásra, bizonyosan bejön minden egyháztól 50 — 60 ft. Lesznek ugyan egyházak, melyekben tán 5 — 6 ftnál többet aligha gyűjtünk, de ellenben vannak sok egyházaink, mellyekben százakat reményihetünk, mint például a békési, a városi egyházak, s ollyanok hol vagyonos földes urak laknak. Ezek által kipótolódik a hiány. De ha kisebb összegek is jönnének be, nem jobb-e ily adakozás, mint a kellemetlenségekkel s elkeseredéssel özszekötött megadóztatás ? Épen midőn e sorokat írtam, vettem az újságokat, melyekben az alkotmány megadása hirdettetik. A magyar országgyűlés kétség kivül a protestáns egyház irányában is méltányos lesz, s szükségeiről gondoskodni fog, annál inkább, mivel tapasztaltuk, hogy ez alkotmányos életünk jelentékeny tényezője s erős védbástyája. De nekünk a „jövőről" is gondoskodnunk kell s e tekintetben épen célszerű az önkénytes adakozás oly kezelés mellett, mint azt ajánlottam. Mennyire mehet egy társaság az önkénytes adakozás utján, azt megmutatta a Gustav-Adolf-féle egyesület. Sztehlo András, ISKOLAÜGT. A Szarvason alakulandó tanítói képezde ügyében. Néhány esztendővel ezelőtt egy tanítói képezdének létrehozatala terveztetett Szarvason. A terv akkoriban nem. sikerült, és pedig azért nem, mert az egyik fél a praepa—