Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-04 / 44. szám

köztudomásu dolog, hogy Magyarország tul van terlielve adóval, és mindenki érzi, hogy annak leszállítása égető szükség,tegyük már azt,hogy az országgyűlés felére szállítja az adót, már önnek is csak 15,000 ftja lesz, vagy már 2 krt. kell minden forintra kivetni. Es épen azt hozza fel t. Szeberényi Lajos ur tervem ellen, hogy keveset jövedelmez ; igaz, de az növekedő természetű; a lelkek szaporodásával emelkedik. Megsúgom önnek, miért kezdettem 1 krajcárral az adóztatást, és nem kettővel — pedig akkor nekem is 30,000 forintom volna a papiroson — azért, mert én nemcsak a papirost, de valódilag akarnám az adót látni, és mivel hogy előttem az autonomia sérthetetlen, mivel önmagukra csak a testületek önmaguk parancsolhatnak, és az emberekben meg van az a gyengeség, hogy a csekélyebb fizetésre könnyebben reá állanak, inkább a kisebb összeggel kívánnám az adót életbeléptetni. Ha majd azután az egyház látni fogja, mily könnyen gyűjthet ily szép öszszeget; ha ennek célszerű kezelése az eredmény felmutatásában örvendeztet endi az egyházat, akkor majd szívesen megkettőzteti az adót jószántából, ez tehát csak: — de meg ne mondja t. Sz. L. ur senkinek — szoktató. Node komolyan szólva, adóztatási tervemnek súlya abban van, hogy minden 1,000 lélek 50 forint 60 krajcárt fizessen évenként a kerületi pénztárba; és ismételve elmondottam, hogy véleményem szerint a kivetés minden esperesség, sőt egyes egyház szabad akaratára és elrendezésére bizassék, táblázatomat csak azért mutattam fel, hogy kitűnjék az egyesekre eső összeg csekélysége. Ha majdan kezéhez veszi t. ur a nt. Bányakerület pénzügyi választmányának jelentését, és tervezetét, meglátandja, hogy a választmány ez adójavaslatával nem elégedett be. Az adó összegét a superintendentia égető szükségeinek fedezésére javallotta, és a pénztári maradványt, egyelőre a nyomorult fizetéssel ellátott lelkészek és tanitók segedelmezésére vélte forditandónak. Egyes egyházak és iskolák gyámolitását a Gusztáv-Adolfegyesület nyomán, a nt. dunántuli kerületben már is életbeléptetett gyámolda módjára vélte eszközlendőnek. A közidőben a 1. f. t. Egyetem is elhatározta az ily országos gyámolda felállítás át. Es mivelhogy nem kétlem, hogy tervem, — csak ugy, mint t. Szeberényi uré — „magánál az alkalmazásnál bizonyosan számtalan nehézségekre fogna bukkanni, melyeknek elhárítása alig állhatna hatalmunkban4

' még sem hiszem, hogy ön azt már „lerontotta," épen ugy, mint azt sem hiszem, hogy én már most „lerontottam" volna ön tervét, hanem ugy vélem, hogy megférnek azok egymás mellett számtalan másokkal, melyeket a kivitel alkalmazásánál az élet meritend fel, és mondhatom, hogy senki sem fog jobban örülni, mint én, ha sikeriilend t. Sz. L. tervét életbeléptetve esztendőnként 30,000 forintot hajtani be a nt. Bányakerület most ürességében kongó pénztárába, és akkor én, az én még be nem hajtott — csak ajánlott — 15,000 forintocskámmal a legsötétebb szögletben hunyászkodom meg. Ezzel befejezem az önkéntes egyházi adó iránti fejtegetéseimet, mert rövid idő alatt már harmadszor vévén igénybe e becses lap hasábjait, Ballagi Mór barátom meg is sokalja *), a nyájas olvasó pedig rám mondja: tolakodó; de még utoljára megcirógatom magamat, büszkén vallva, hogy az egyházi önmegadóztatás elvének előkészitésében, elfogadásában és kivitelében én is napszámoskodtam, és mint ilyen, az együtt működésre nyújtom tisztelendő uraságodnak baráti jobbomat. Ivánka Imre. Még egy indítvány. A protestáns egyházi s iskolai lap 42-ik számában megjelent „Nyilatkozat és terv" cimü cikkemre azt jegyzé meg a t. szerkeztöség, hogy az „önkénytes adakozás" utján eszközlendö központi pénztár alapításán „már jóval tul vagyunk, mert a mindennap jelentkező uj meg uj elutasithatlan egyházi s iskolai szükségletek a legközönyösebb protestáns embert is könnyen meggyőzhetik, hogy bajainkon csak „önmegadóztatás által segíthetünk." Továbbá, tudom, hogy az önmegadóztatás elvét az ágost. hitv. evangy. bányakerületi superintendentia is elfogadta. S még is az „önkénytes adakozás" mellett emelek szót. Azt hiszem tudniillik, hogy — miután kétségkívül tapasztalni fogjuk, miszerint a megadóztatás kivitele nem oly könnyű mint a minőnek látszik — elébb utóbb csak az önkénytes adakozásban keresendiink segítséget. *) Dehogy sokalljuk meg az ilyen talpraesett beszédet. Szerk.