Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-11-04 / 44. szám

nem szívesen adózás ideje áll be—közel a példa— és annak behajtása csak erőhatalommal eszközölhető. Én az erőhatalom alkalmazását, a világi hatalom közbenjárását, egyházi életünkben a lehető legritkább esetekre kívánom szorítani , mert véleményem szerint mindég a morális ero kárára van, ha anyagi erő támogatására szorul. Ha a nemfizetőkre az általam tervezett morális kényszer nem hat; a ki nem szégyenli, ha nevét évenként a kerületi, esperességi gyűlésekben, és egyházában is felolvassák, mint olyanét, ki csak heréje az egyháznak, azt én nem tisztelném meg az adó erőszakos behajtásával. Menjünk tovább : az állam oly testület, mely az egyénnek élet- és birtok-biztositását eszközli; ki sokkal bir, annak sok védeni valója vagyon; méltányos, hogy azon arányban járuljon a közös terhekhez. Egyházunk oly testület, mely az egyénnek erkölcsi fejlesztését tűzte ki céljául. Ha az egyszer az egyént annyira emelte, hogy — nem meggondolatlanul — de lelki meggyőződésből borul le parányiságában a Mindenható előtt; és az Ur szavait: „Szeresd Istened mindenek felett, és felebarátod ugy, mint tenmagad," nemcsak rebegi, de érzi és ezek után él, az egyház elérte célját. Arra, hogy az embereket ide vezessük, műveltség és tudomány kívántatik; innen az egyház és iskola azonossága. Az, ki magának tudományt szerez, az államban is kitűnő helyet foglal el; a vagyonosabb aránylag csekélyebb költséggel sajátíthatja el a magasabb miveltséget, azonfelül rövid időn egyengetve találja útjait, hol a szegény csak nagy fáradság és erőmegfeszités után járhat; a vagyonosabb tehát az erkölcsi és lelki műveltség — melynek eszközlője az egyház és iskola — önliasznára fordításához a társadalmi viszonyoknál fogva könnyebb szerével jutván, méltányos, hogy azok fentartásához nagyobb mértékben is járuljon „bár a hit forrásából lelki épülést nem képes, többet meríteni, mint amazok. Egy társas kor (kasinó, olvasó egylet stb.) magasabb szempontból nézve, oly társulat, mely eszmecsere és zsurlódás által terjeszti a műveltséget, mely a közérdek iránti részvét felébresztésére szolgál; lelki élvezetre van számitva. Ide mindenki műveltségének összegével lép be, és annyit sajátithat el más tudományából, mennyit a kitár-takból magáb p

felszedni képes; tehát mindenki: mindent nyújt és mindent nyérhet; nem is jutott még senkinek sem eszébe egy ily társulat tagjait birtokaránylag megadóztatni. Ezen három példát nem azért hozom fel, mintha egyenlő becset tulajdonítanék azoknak, hanem a fokozatos különbséget akartam kimutatni az állami kötelezettség, az egyházi szükség, és a' lelki élvezet között. / Es most visszatérek t. Sz. L. úrhoz, és ahhoz a mit tervem ellen felhoz, nem tekintve azokra, miket „mind elé számlálni nem győz,4

' hanem csak azokra, a miket emlit. Hol tetszett azt kiolvasni, hogy én a családapa állását magát tekintettem adókulcsul? hisz erre maga a természetes felfogás az összes család vagyonosságát ajánlja; és igy, „ha az apa legelővel biró házas zsellér, az anya Vé telket is bir," de az egész birtok még a helybeli V2

telket nem éri el, e család természetesen a y4

telkesek közzé r sorozandó. — Es ugyanez értelemben, „a kinek 180 —190 hold földje van,4

4

azért fizet annyit, mint a 100 holdas, mert még nincs 200 hold földje. Ugy-e ? ez furcsa okoskodás; épen olyan, mint az öné t. ur. — Nincs a világon adókulcs, mely az adóztatást a tökéletes igazság alapjára fektethetné; például az ön tervét elfogadva, az adókönyv szerint vessünk ki minden forint után 1 krajcárt: A. fizet 300 ft. adót, magános rendezett vagyonú ember, a 3 forint reá nézve nem is teher. B. fizet 300 ft. adót, 8 tagból álló családja van, szinte rendezett vagyonú ember, jövedelme nyolc egyén ellátására oszlik el, már nehezebben fizeti meg a 3 forintot, pedig sokkal nagyobb mértékben veszi igénybe az egyház jótéteményeit, mint A. C. fizet 300 forint adót, szinte 8 tagból álló a család — nem bűne okozta — öröklött adósságokkal van terhelve, a 3 forint már ennek nehezen esik; és az elv megdöntése nélkül mégis köteles azt az egyház szükségeire lefizetni stb. Hol van itt a merő igazság? — En ugy hiszem, sem önnél t. Sz. L. ur, sem nálam. De egy másik bibéje van az ön tervének;