Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-10-28 / 43. szám
nézve, midőn egy, e téren hosszas és nagy tapasztaltságu tanár ur azt indítványozta, hogy ezek (az állat-, növény-, ásványtan, physica, vegytan) hat éven át és „egymás mellettségben ne egymásutániságban" taníttassanak. Hogyan egyezik ez meg a „tultömés, az elhalmozás" elleni isszonyunkkal s a szokott nevelési elvekkel, nehéz megfogni; de a tanár ur az ellenokokkal sok évi tapasztalatát állitá szembe s tanártársai között egyetlen sem volt, ki e tekintetben,,szerénytelenség nélkiil"veleversenyre szállhatott volna. Ha a rendszerisme (systematica), mint természet szerint lennie kell, az 5-ik és 6-ik osztályokra esik, melynek okvetlenül az irodalom felé kell tulnyomólag gravitálni; melyben az algebra és geometria szintén jókora tért követel, részemről fontos kérdésnek tartom, képes-e valaki ezekkel egyidöben két rendszerismét (például Linné és Nauman) vagy épen a rendszerek összehasonlítását egymás mellett sikerrel tanítani ? Részemről tehát a t. tanár ur indítványát kedvenc tudománya melletti tullelkesültség eredményének tartom. De térjünk a többség harmadik argumentumára, a negyedik osztálynál teendő tanítási határvonalra nézve. Hazánk több" vidékén előfordul az eset, hogy felsőbb protestáns intézetek mellett csak négy osztályú úgynevezett algymnasiumok lévén, ezeknek tanoncai felsőbb engedély mellett tanpályájukat nálunk folytathatják. Helyes-e ez utat elvágni ? Van-e okunk protestáns létünkre a versenytől visszariadni ? S végre ama körülményen nem változtathatván, miért ne alkalmazkodnánk, kivált midőn ez a nevelés hátránya nélkül eszközölhető? — A hat osztályos beosztásnál pedig az ötödik osztályba belépő, vagy már amott hallgatott, vagy folytatásban levő tantárgyakat fogna hallgatni. A negyedik ok talán még ennél is fontosabb. Ne Jegyezgessük magunkat. Ha mi a 6-ik osztály végén huzunk határvonalat, három felső osztályunk üresen marad. Tapasztalásból beszélek. Nálunk a tanuló ifjúság többsége a hajdani földesúri osztályból áll. Azért, ha a 17—18 éves ifjúnak azt mondjuk: most fiam „végezted a gymnasiumot," de kérünk jer vissza még három évre ; philosophiát fogunk neked tanítani. Adná Isten, de jelenlegi viszonyaink között a kilátás e kérelem eredményére csekély. Ellenben, ha az 5 felső osztály osztatlan egész, nem képzelek értelmes szülőt, a ki a nyolcadik osztály végén — kivált ha a kilencedikben egy kis népszerű gazdaságtant, építészetet, s a természettudományok gazdászatra alkalmazását tanítjuk — fiát ez egy évi költség megkímélése szempontjából tovább vigye. Szent meggyőződésem, hogy a dolog igy áll, s ha a nyolc osztályú gymnasiummal nem valánk megelégedve, mert nem adhatánk középrendünknek kellő philosophiai képzettséget, a 6-ik osztálynál tett átvágással kihagynók siklani ifjaink 3 /4 részét a nélkül, hogy legkisebb philosophiai nevelést nyert volna. Az ország szivében, Pesten a philosophiai osztályok annyira üresek, hogy némely tudománynak épen nincs hallgatója. Az ötödik ok a négy első osztály bevégzettsége mellett az, hogy egy szintén jókora tanulószám, mely kereskedelmi, gyógyszerészi vagy kézmüi pályára készül, a 4-ik osztály végén okvetlenül kilép ; ezekre nézve tehát a hat osztályú berendezésnél semmi egészet nem adnánk. A kilépést mi nem gátolhatjuk, jobb tehát alkalmazkodnunk. Nem az ok tétetik okozattá midőn ezt állítjuk — a mint a többségnek szemére veték — hanem oly körülmény vétetik tekintetbe, melyen „nem változtathatunk." Mert hogy a kereskedő, gyógyszerész annyi gyakorlatot igénylő pályáját 17—18 éves korában kezdje meg, józanul nem kívánhatjuk. Azt pedig, hogy értelmes, hazája múltját, jelenét tüzetesebben ismerő, s a tudományokat legalább összeségben méltányolni tudó polgári rendünk legyen, azt hiszem mindnyájan egyaránt óhajtjuk. Ezek voltak az okok, melyek a tanári értekezlet többségének irányt adtak, s melyek azon véghatározatot eszközlék: „Hogy igenis legyen egy kilenc osztályú külsőleg teljesen egy egészet képező középtanoda, de ebben az életkorok és úgy nevelési, mint külviszonyok szempontjából egy alsóbb és felső nevelési kört kelletvén megkülönböztetni, — ezen átvágás a negyedik és ötödik osztály között eszközöltessék." „Végzettnek a régi értelem szerint is csak az neveztessék, ki e kilenc osztályt sikerrel végig hallgatá ; kereskedők, gyógyszerészek és mesteremberek azonban a negyedik osztály végén eredménynyel kiléphetnek." Melyik osztályból veszi át az akadémia, a polytechnicum, vagy praeparandia növendékeit, azt az illető testületnek van jogában meghatározni. Ha tehát most akár küldőink, akár a nagy közönség részéről azon kérdés intéztetnék hozzánk: „Megfeleltünk-e azon bizalomnak , melylyel akár meghívóink, akár küldőink megtisztelni kegyeskedtek?" Feleletünk ez: a mennyire az idö rövidsége engedte, „igyekeztünk megfelelni." Mert hitünk szerint javítottunk az eddigi tanrend hiányain az által: 1-ör. Hogy a valláserkölcsi tanításunkat helyesb berendezés által szélesb alapra fektettük, miről tisztelt elnökünk főt. Török Pál superintendens ur jelenléte és befolyása már egymagában is kezeskedik. 2-or. Javitottnak hiszszük tanrendszerünket hazafiság szempontjából, a mennyiben itt az anyanyelvnek, hazai történelem- és földrajznak az eddiginél nagyobb tért engedtünk. Söt a természettudományra nézve is kimondottuk, hogy annak hazánk terményeire és iparára különös tekintettel kell lennie. 3-or. Javítottunk a növendékeknek tudományok által elhalmozásán az által, hogy ugyanannyi, vagy igen kevéssel szaporított tantárgyra egy évvel több időt adánk. 4-er. Kellő tekintettel valánk a reáleákra, (mi annyival fontosabb, mert protestáns reáliskoláink nincsenek s egyhamar felállításukra kevés remény) a mennyiben a reáltudományoknak kellő tért adtunk, s a rajzot, ezek leghathatósb segédtudományát kötelezővé tettük. Ezek mellett 43
