Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-28 / 43. szám

a humaniórákra is különös gondot forditánk. A classicusokat megrostáltuk s hitünk szerint a gyermek fejlődési fokai szerint az eddigieknél helyesebben osztottuk be. 5-ör. Sőt tekintettel valánk arra is, hogy nemzetünk par excellence földinivelő nép, a mennyiben felosztályainkban a természettudományokat gazdasági irányban is kiterjesztetni indítványoztuk. 6-or. Hitünk szerint javitni véltünk tanrendszerünkön annak kimondása által is, „hogy az alsó 4 osztályban a célosbnak tapasztalt osztályrendszer visszaállíttassák ;" de a tudományok jelen elöhaladási állapota , különösen a reáleákra való tekintet az 5 felső osztályban szakférfiakat, tehát szakrendszert igényel. 7-er. S végre, hogy az oly kedves emlékű magyar 7-es szám itt is beteljék, az eszmecsere s az egy közös ügy körüli csoportozás és lelkesedés fejtette nézeteinket, közelebb hozott egymáshoz s az újra találkozásra oly élénk vágyat költött fel, miszerint értekezletünk közös kívánsága volt, kérése annak, hogy ez értekezlet, kivált addig, mig a „tanmódszer, tankönyvek" stb. oly fontos ügye eldöntve nem lesz, évenként megujittassék. Szóval: mi igyekeztünk megtenni mindazt, mi csekély erőnktől telt s annak eredményét nem szágyeljük felmutatni. A többi a főt. superintendentiák dolga, melyre, — hogy bölcs belátásuk szerint mindent a tudományok gyarapodására, hazánk s protestáns életünk emelésére intézhessenek el — az egek Urának legjobb áldását kérjük. P. Szathmáry Károly. *»f>t— KÖNYVISMERTETÉS Édes Albert Egyházi beszédei 1856. 1857. 1859. Ha a lepergett évtizedek már most sötét mohlepte függönyét kissé félrevonom: Édes Gergelynek — a veszprémmegyei derecskei derék ref. lelkész- s költőnek — nyelvtani s költészeti müveit nem látnom lehetetlen. A mathusálemi aggkor sem vala képes lelke tüzét bágyasztani. Csak mint ünnepi követ is nem egyszer ültem lábainál, hallgatva s bámulva ez egyik magyar Socratest és Horácot egy személyben. Azonban, csak sast nemzenek a sasok s nem szül gyáva nyulat Nubia párduca. Albert és János fiai követék öt. Nem örömest irom e sorokat, ha János kora halálára, egyházi beszédeire, özvegyére s növeletlen hagyott árváira emlékezem. Nehéz nézni s lecsöndesitni a fátum dúlta keblek érzelmeit. Édes Albert alsóborsodi esperes egyházi beszédeiből már három kötet jelent meg, de sem az egyházi sem a politikai lapokban — legalább tudtomra — ismertetve nem volt, — de igen is tünedeznek föl a lapokban szerző által üdvös közcélokra ajándékozott példányainak jótékony eredményei, s vannak meglepettek a nem híresztelt kötetek létezése által. A tudós szerző egyházi beszédei első kötete jövödelmét a s. pataki praeparandia javára, második kötetét a pesti prot. theol. seminariumnak, s a harmadikét a pápai ref. főiskolának lelkes szavakkal ajánlá föl. Akár a tudós szerzőnek önzetlen, jóltevö szándoka, akár okszerű gazdálkodásának szerencsés sikere, akár — mert ugy van — mindkettő fogamzá üdvös elhatározását, müveinek belbecse ama jótékony közcélokkal kedves és teljes párhuzamban levén, egyházi beszédei biztos kelendőségre számíthattak. Általában e müvek eredetiségre, éspedig gazdagérböl szép és bő forrásra mutatnak; a mindegyik beszédben elömlő eleven, bibliai szép ötletei valóságos ellenszerei a fáradt figyelemnek, s kezdettől végig megragadva, gyönyörködtetve vezetnek az amen-ig. Már az alapigék is b. Salamon igényeinek megfelelők: „Mint az arany-alma az ezüst rostályokban: olyan az alkalmasan mondott ige." Péld. 25. 11. Nagyobbrészt meglepők, nem mindennapiak, még a szivet is megdobbantok. Hány édes anya sietett vissza remegve gyermekei kedves körébe imez alapige meghallása után : „A hétnek első napján a tanítványokat egybegyűjtvén Pál, prédikál vala, és egy ifjú, kinek neve Eutikus vala, ült az ablakban, kit midőn az álom igen elnyomott volna, az álomnak miatta megtántorodván, a harmadik rendházból aláesák, és halva vevék fel, Csel. 7, 9., — mig mások Isten igéje iránti aluszékonyság káros voltát szivdobogva hallhatták. Mi pedig legalább tartalmilag ismerjük meg a köteteket. Első kötet. I: A szívnek megkísértése. II: A mennyeknek országa a magvető példájában. III: Isten nagysága a hópelyhekben. IV: A társáságok meghasonlása. V:A jámborság tüköré Máriában, és a kegyesség álarca Judásban. VI: A megtérés ideje. VII: A keresztyéni szenvedés és öröm. VIII: Az idvezitöt halálra üldözők istentelensége ijesztő példa legyen. IX : A Krisztus eljövetele s a halottak föltámadása. X : Mint kell a gyermek gondját felvenni ? Második kötet. I: Az erkölcsi megváltozásról és más nyelveken szólásról. II. Isten igéje iránti aluszékonyság káros volta. III: A bornál mulatozás veszedelmei. IV: Mint kell ugy élnünk, hogy éljen mibennünk a Krisztus ? V: A keresztyéni megbocsátásról. VI: A világosság fiairól. VII: Miben áll az igaz vallási és polgári világosság ? VIII: Mint találtathatik fel a Messiás országa ? IX : Vallásos szó a biráit választó néphez. X : A szivek kiismeréséröl. Harmadik kötet. I: Az egyenlőtlen házasság. II: A kevélység. III: Jézus vigasztalónk és szabaditónk. IV : A béketűrés. V: Az Isten háza. VI: A lélek megjelenése. VIII: A keresztyéni bocsánatadás. IX : Isten jósága. X : Az adakozó. — Vári Szabó Sámuel. Az emberiség eredetének egysége. Kerkapolyi Károly pápai tanár oct. 1-én tartott akadémiai székfoglaló beszédében oly kérdést