Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-21 / 42. szám

háborította, mert midőn ezen kézirat nyíltan azt mondja, hogy a protestánsoknak vallásos meggyözödésöket minden erőszaktól megkímélni kivánja s azért az autonom közsé­geknek megengedi, liogy elöljárói hivatalaikat a bevett szokás szerint betölthessék, (azon szóval „Bestellung" él) józan fölfogás szerint csak nem akarta azt, hogy a 66 au­tonom község azon superintendenst ismerje el, kit a 22 szervezett község magának választott; midőn továbbá azt mondja, hogy a pozsonyi superintendentia összeállásában ne háborgattassák, nem parancsolhatta azt, hogy a Dunán­inneni superintendentia abban elolvadván, megsemmisites­sék és hívei csak gyászlehelö szavakat leljenek Felséges Fejedelmünk iratában? mely hogy balra magyaráztatott a helytartótanács által, magának a császári királyi vallásügy­miniszter urnák nyilatkozatából kiderül.Ö excellentiája ugyan szeptember 18-dikán a birodalmi tanácsban azt mondotta, miszerint Ö Felsége május 15-dikén legfelsőbb akaratát oda nyilvánította, hogy a protestáns ügyben töb­bé egyfelől se legyen kényszerítésnek he­lye és a kormány befolyása arra szorítkozzék, hogy azoknak, kik saját fölfogásuk után az eddigi protestáns vi­szonyokat türhetleneknek hiszik és Ö Felsége által tett ígéreteknek teljesülését igénybe veszik, az illő védelem megadassák. A Dunán inneni superintendentiához intézett hely­tartósági intézvény tehát Ö Felsége akaratával nyíltan el­leukírzih, mart híveit a pozsonyi superintendentiába erő­vel szorítani ügyekszik. Ellenkezik avval Kuzmányi ur viselete, ki az autonom esperességekhez körleveleit intézi, ellenkezik a miavai szolgabíró Bienert ur eljárása, ki a nyitrai esperességben autonom maradt 8 községnek meg­parancsolta, hogy a coordináltnak maradt 8 község által választott Hurbán József lelkész urat conseniornak, Tro­kan urat esperesnek és Sztromszky superintendens ur he­lyében Kuzmányi urat superintendensnek okvetetlen is­merjék el. Kérdem, ki veti a protestánsok közé az elide­genülés konkolyát? A dunáninneni superintendentia nem menne át a gyűlöletes pártoskodás terére, se tettel, se szóval nem bántotta, nem csábította a coordinált községeket, de Kuzmányi ur és hivei előállva az események elferdített előadásával, vádolják az autonom egyházak tagjait az egyházi béke fölzavarásáról s támogatásul a miavai szbiró Bienert ur egyházi ügyekről rendelkezik; egy császári helytartótanács ugyanazon egy kézirat szerint, mely az úgynevezett ujverbászi superintendentiát épen ugy mint a pozsonyi superintendentiát fölállította, amannak megen­gedi, hogy mindenestül az anya-superintendentiájához viszszatérliessen, ezt még más superintendentia föláldo­zásával, 66 anyaközség kényszerítésével ki akarná egé­szíteni ! Lehetetlen, hogy ez legyen Felséges Fejedelmünk akarata és igy egy legalázatosabb fölírást indítványozok, melynek első pontjában ezen eljárás megszüntetését kérjük. Evvel szoros kapcsolatban áll a bányaegyházke­rülethez tartozó bar sí, honti, nógrádi, zólyomi esperessé­gek ügye, melyek azért, mert körükből összesen 6 köz­ség az úgynevezett pozsonyi superintendentiához csat­lakozott, a többi 90 autonom maradt községekkel szint­azonkép oda hajtatnak, hová meggyőződésük szerint soha nem mehetnek, de erélyes föllépés nélkül azok részéről, kikre egyházi létünknek megőrzése van bízatva, az ott szövődött kötelékekből aligha szomorú következések nél­kül kibontakozhatnak, miért ezen vezélyes állapotnak meg­szüntetését a fölirás második pontjában kérni kell. Sérelmeink 3-ik pontja a dunántuli superintenden­tiát illeti, hol Wohlmuth volt adminisztrátor ur a vissza­helyzett törvényes superintendensnek s igy az egyházke­rületnek a pecsétet kiadni vonakszik és jóllehet azon egy­házkerületi gyűlés jegyzökönyve, melyben a községek egyhangú akaratjával főtisztelendő Haubner ur superinten­densi hivatalába visszahelyeztetett, a helytartó tanácsnak még junius elején fölterjesztetett, a kormány rendeleteit nem hozzá hanem még mindig Wohlmuth úrhoz intézi, mert a kormányszékek Haubner ur visszahelyeztetését érvényte­lennek tartván, formaszerü választást követelnek. Megval­lom, hogy erre okot a legfelsőbb kéziratban hiában kere­sünk, melyben az mondatik, hogy a superintendentiák be­töltése ellen semmi akadály ne tétessék (der Bestellung von Superintendenten kein Hinderniss in den Weg gelegt werden soll) és igy 0 Felsége formaszerinti választást el nem rendelvén, az illető superintendentia belátására bizta, vájjon ezen hivatalt a községek egyenkénti szava­zatai vagy csak azoknak az egyházkerületi gyűlésen meg­jelent képviselői által akarja-e betölteni. Főtisztelendő Haubner ur a haditörvényszékek által ugyan elitéltetett, de későbben leljesen megkegyelrneztetvén, természetesen előbbi hivatalába is, visszaléphetett, sőt 1790 : 26. t. c. és egyházi rendszabályaink szerint a superintendentia arra nem is köteleztethetnék, hogy élete idejére választott su­perintendens helyébe, annak életébeni vallásos meggyő­ződése ellenére, mást válasszon. A kultuszminiszter ur nyíltan azt mondja, hogy Ö Felsége a protestáns ügyben többé semmi kényszerítésnek nem akar helyt adni, tehát miért használtatik a fensöbb erő közbenjárulása folyvást az autonom protestáns egyház ellen ? Egyébiránt ugy látszik, hogy a kormány felső regi­óiban a superintendensek és fölügyelőknek megerősítését a legfelsőbb fölügyelés jogaihoz számítják még mindig; mert a Kassán létező helytartó tanács expositora f. szep. 21-én főtisztelendő Máday superintendens urat arra figyel­meztető, hogy „miután megválasztása legfelsőbb helyen tudomásul még nem vétetett, minden bandériumok és más demonstrátiók, melyek, ugy írja, a hét bányavárosokbani jelenléte alkalmával készülnek, eltiltattattak." — És mit nevezett demonstrátiónak ? Az ottani protestáns közsé­geknek azon ajtatosságát, melylyel az egyházi láto­gatást megtevő fŐpásztorukat százados szokás szerint ünnepélylyel fogadni készültek. Igen, de Máday ur válasz­tása még tudomásul nem vétetett és igy azt mint superin­tendenst megtisztelni nem szabad, igy hangzik az ellenve­tés a hivatalnokok ajkin! Ez azonban téves nézet, melynek ellene mond a százados gyakorlat, nem létezvén egyetlen

Next

/
Thumbnails
Contents