Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-10-21 / 42. szám

vagyonnal megáldott hitsorsosink, mint a régi és legújabb tapasztalás és meglevő egyházi alaptőkéink mutatják, hitbuzgóságukban az önkéntes adakozás utján önmagukat mindenkor önmaguk megadóztatták; és valamint meg vagyunk győződve, hogy az egyháznak minden ujabban előfordulható rendkívüli szükségében ezen tehetősebb feleink mindannyiszor ujabb jeleit adandják régi áldozatkészségüknek, ugy ezen áldozatkészségükre ily rendkivüli esetlegekre számot is tartván, a még nagyobb rendszeres adósulytól őket ez okból is megkiméltetni javaltam. Miután a vagyonossági viszonyok az esperességek külön vidékein annyira különbözők, hogy mig egy részében majdnem általános jóllét uralkodik, addig a másikban a lakosság csak rendkivüli szorgalma és takarékossága mellett fedezheti anyagi és erkölcsi szükségeit, és ily kopár vidékeken az oly családok, a melyek a legmagasb fokú adót megfizethetnék , kisebb számmal találhatók: annál fogva a 9. és 10 osztálybeli adózókat az „esperesség egyeteméből, szabad felajánlkozás utján vélem kiszemelendőnek. Ugyanez elvet kisebb körre alkalmazva,—a 7. és 8. osztálybeli adót a decanusok egyeteme határozná meg. Az első osztálytól bezárólag a 6-ig a legszegényebb egyházakban s kivetés utján véltem behajtandónak. „Magában érthető, de különben itt tüzetesen ki is emeltetik, hogy ezen egész ,,egyházi önmegadóztatás" csak az egyházi testületek autonom Önhatározása alapján és utján hozathatik be. Példaképen felhozok egy 20,000 lélekből álló esperességet; ezen esperességben 20 egyén volna 5 ft. 12 kr. adóval terhelendő, továbbá 40 egyén 2 ft. 56 kr. — vagyis 5 család 20 ft. 48 krjával és 10 család 10 ft. 24 krjával. A legközelebbi esperességi gyűlésen az egyház tehetősebb tagjai felszólitandók az adó önkéntes elvállalására, és midőn kétséget sem szenved, hogy nemcsak annyi, de több ily 9-dik és 10-dik osztálybeli adózó ajánlkozand azok egy különös lajstromba volnának összeirandók. Ugy szinte egy másik lajstromba azok nevei, kik birtokaránylag ez osztályokba esnének, de az adó megfizetésétől vonakodnak, mindkét névjegyzék a legközelebbi kerületi gyűlésen bemutatandó volna, hogy ismerje a,z egyház azon fiait, kik csak élvezni, de áldozni nem akarnak. Igy az adóból már 10 ft. 24 kr. minden ezer lélek részéről fedezve leszen, és a Decanatusokra minden ezer lélekre már csak 40 ft. 36 kr. kivetendő. Egy 3,000 lelkeket számitó decanatusra ismét 8-dik osztálybeli egyén 12 esnék, kinek lel— kénként 1 ft. 28 kr. volna adója, és 24 egyén 7-dik osztálybeli vagyis 64 kr. fizetendő, avagy £ családnak kellene 5 ft. 12 kr. és 6 családnak 2 ft. 56 kr. adót fizetni. Ezen adakozásnak felajánlására a dekán egy világi egyházi taggal szólítaná fel személyesen az illetőket , és kétséget sem szenved, hogy a fent kitett csekély számú egyéneket könnyen feltalálhatni mindenütt. Maradna még hátra kivetendő 30 ft. 985 lélekre az 1. osztálytól a 6-kig bezárólag, mely csekély adót a községek helyi viszonyaik szerint vagy személyesen egyenlően vetik ki (esik egy lélekre 3 kr.), vagy a proggressiv kulcs szerint osztják fel, vagy közös kutforrásból, vagy keresetből fedezik. — Nálunk Farmoson a hivek a földbirtokosoktól nád vágáskor egy darab nádat szoktak V3

levágásra kérni, minden pár 30 kéve nádat köteles levágni, marad 10 kéve nád a közösre, 985 lélek, 246 család, avagy pár, ily módon 2,450 kéve nádat kereshet, mi nem csak az adót fedezi, de az egyház Önsziikségeire is szép jövedelmet hajt; vagy egy napra elmennek a hivek a földbirtokosokhoz kaszálni, ki élelemmel ellátja őket, de a napszámot az egyház pénztárába fizeti le. Ily eszközökkel szerzettük mi Farmoson és Szelén azon pénznek nagy részét, melylyel az iskolákat felépíttettük. Mind azoknál, kik már a reájok eső adónál nagyobb alapítványt tettek az egyház javára, hacsak önként nem ajánlkoznak ujonta, az adó lefizetettnek tekintendő; kiknek alapitványai nem érik el osztálybeli adójuk összegét, fizessék a hiányt. 7., 8., 9., 10-dik osztálybeliek, kik az évenkénti adózástól menekülni akarnak, tőkésíthetnék azt alapitványképen; az esperességek minden ajánlatot, mely e közpénztári adóra begyül, tartoznának beadni egy fillérig még akkor is, ha kivetésüket felül múlná, mely fölösleget a kerületnek, véleményem szerint, tőkésitni, és így „a