Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-03 / 5. szám

súlt — el nem csüggedett; sőt a kisajátításnak már a múlt évben megkezdett ügyét újabb buzgalom és áldozatkészséggel karolta fel — és azt négyszáz pft. fizetés mellett sikerült is eszközölni, — mely által lehetőség állott be, templom és iskolaház, szinte veszélyes szomszédságban fekvő rozzant lekészlak helyébe, a kisajátítás által megszélesbült telek közepén, templom és iskolától, ezzel irányos távolságban, új lelkészlakot emelni. Iskola és tanítói lak a gazdasági épületekkel együtt már aug. hóban fedél álá kerültek. Az új lelkészlak alapja sept. 1-ső napján tétetett le, és mai napon, u. m. november 24-én, nemcsak készen áll, hanem lelkipásztorunk által már lakva is van. Hála érzelemmel teljesülve fejezzük ki alázatos köszönetünket azon nagylelkű jóltevőinknek, kik kegyes adományaikkal segélyezésünkhöz járultak. Mély tisztelettel nevezzük fel azok között elsőben is két ország nagyunkat, úgymint ErdÖdi Herczeg Pálffy Antal úr ö főméltóságát, bátorkeszinek a régi időben is nemcsak kegyelmes földes-, hanem egyházunknak is mindenkori kegyurát, — és méltóságos Yezekényi, báró Baldacci Antal urat, a prot. intézetek nemcsak meleg barátját, hanem hazaszerte ismert moecenását. Kegyes jóit evőink, és adományaik így következnek : Főméit. Erdődy herceg Pálffy Antal úr 10,000 tégla. Mélt. Vezekényi báró Baldacci Antal úr a leikészlak fedeléhez szükségelt összes angol habos cserepet, 50 szál fenyőt, a lak és gazdasági épületekhez szükségelt lécet és szeget. Tek. Alsó-Szopory Nagy Elek úr, a főméit, herceg főügyvédje 100 pftot. Tek. Warnhagen Ármin úr uradalmi bérlő 10,000 téglát és 5000 nyerstéglát. Tek. Hazai Ernő úr uradalmi bérlő 80 o. é. ftot. A németalföldi Gustáv-Adolf-Egylet részéről — az általa kijelölt tizenkét Ausztria birodalombeli — legnagyobb részben magyar iskolák és egyházak közt kiosztás végett az anyaegyesülethez Lipcsébe küldött 1600 forintból 50 tallért. A hágai fiók Gustáv-Adolf-Egylet 30 hol. ftot. Az amsterdámi fiók Gustáv-Adolf-Egylet 20 hol. ftot. E hálaköszönettel fogadott jótéteményekhez hétszázhatvanhárom lelket számláló egyházunk az által kívánt lehetőleg méltónak mutatkozni, hogy az alapból egy díszes és kényelmes lelkészlakot emelt , az öt év előtt újból épült iskoláját a tanítói lakkal együtt újabb díszben helyreállította, iskoláját célszerűen felszerelte, egyházi épületeit az utóisóig cserép vagy zsindel alá vette, s részéről hozzá minden egész telek után 25 zsellér-személytől három forinttal, és kétezer részint igás, részint gyalog napi munkával járult. Nem mulaszthatjuk végre hálás köszönetünket kifejezni komárommegyei cs. kir. főnök Ambróz János úr nagyságának, ki a mérnöki hivatal által a lelkészlakhoz a tervet szolgáltatta, melyet egyházunk, célszerűségéről meggyőződve, egyhangúan készséggel elfogadott A bátorkeszi egyház nevében. Kovács József', lelkipásztor. Székel József, gondnok. Szenc.zi Mihály, gondnok. Az lüj Sinai hegyi biblia-kézirat *). A németektől megülni szokott karácson-iinnep közeledtével Tischendorf prof. eltávozott körünkből Szászországba ; de megígérte a vallásügyi miniszternek, hogy a közelebbi hónapokban visszatérend közibénk. Minél nagyobb volt a figyelem, melyet úgy a császári udvarnál, mint egyéb körökben, keleti tudományos ritkaságainak oly gazdag gyűjteményeivel okozott, annál kevésbbé volt lehető a féltékenységet és áskálődást elnémítani. Ugyanis, mivel a Sinai-féle biblia-kézirat folytonosan közbámulat tárgya volt, épen ez okból választatatott az irodalmi megtámadás tárgyáúl, annyival inkább, mert mint értesültünk, a császári kormány nagy összeget készül ezen kéziratnak photograph segítségével eszközlendő fényes kiadására áldozni. Bizonyos akadémiai tag, többek beleegyezésével, egy cikkelyt tett közzé a pétervári (akadémiai) hírlapban, melynek tárgya a Sinai begyi biblia-kézirat volt, oly célból, hogy ezen kézirat korának és itészeti becsének gyanúsítása által, annak általános érvényűnek ismert faesimilitását lerontsa. A mi ezen említett cikkely egyes észrevételeit illeti, nincs azokban sem palaologiai pontosság, sem szövegitészeti hivatottság; csak általánosságban lőn a kétség kimondva a magas kor, — s magának annak lehetősége iránt, hogy ilyet pontosan bebizonyítni lehetne, valamint ezen documentum nagy fontosságát illetőleg. Mindazáltal ily nyilatkozat a császári akadémia organumában célját nem egészen tévesztette el; hisz már elébb támadt kétség némely tudatlan ugyan, de magasrangú megtekintöinél ezen Sinai-féle kéziratnak, mely 14 napig a császári bibliothekában volt üveg alá kitéve közszemle végett: hogy váljon ezen igazán csudálatos módon fenmaradt okirat visszavihető-e keletkezését illetőleg Nagy Konstantin idejére. De mind ezen kétségek eloszlának. Kiválólagos igények követelték, hogy Tischendorf ezen akadémiai cikkelyre kimerítő cáfolatot készítsen, s ezen Sinai-féle kézíratnak a negyedik század elejénél nem később korú eredetét hitelesítő cáfolat annyira eloszlatott minden kétséget, hogy maga ezen gyanúsítások szerzője, közvetlen az értekezés alatt ezen megjegyzést teszi: „Nem jutott eszembe Tischendorf úrnak a biblia-kézirat korát bizonyító állításait gyanúsítani a Tischendorf-féle bizonyításban." Ezen meglepő elismerés legalább eltávoztatta a tett következtetéseket: hogy a ki valamely későbbi évszázad szerzeményét bitelesnek ismeri, ezzel nem mást bizonyít be, mint öntudatlanságát s azon törvények felfogására való képtelenségét, melyek a palaologiai tudományban megkívántatnak. Azonban úgy hiszem, annak tudása is érdekelni fogja olvasóink nagy részét, mi alapon állítja Tischendorf az általa felfedezett biblia-kéziratot a keresztyén világot illetőleg legrégibbnek, minthogy vele csak a Vaticánban található nevezetes kézirat versenyezhet, mint a mely szinte a negyedik századból való, jóllehet ez szövegitészeti fontosságára nézve a Sinai-féle kéziratot még csak meg sem közelíti, mert a Vaticánban találtatóból az új testamentoiuot alkotó öt egész és egyfél rész hiányzik. „A mi a Sinai-féle bibliát illeti," írja *) Lásd 1859 é. évi „Prot, egyh. és isk. lap* 479. 1.