Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

Most, midőn egy önálló magyar protestáns tanrend megállapítandó, igen méltó, hogy e két rendszer egybe vettessék, hadd győzzön a mi jobb. A nyolc osztályú gymnasiumok rendszere hozzánk német földről lett átültetve, hol fölöttük mindig egyetem áll, mely bölcsészi osztályt is foglalván magában, benne mindegyik szak növendéke megtalálja azon philosophiai tantárgyakat, melyekre neki a középtanodai tanulmányokon fölül, s szaktanulmányain kivül még szüksége van. Megtalálhatja pedig e tanulmányokat ugyanazon nyelven és szellemben, mely uralkodott a gymnasiumban is. Másként nálunk. Nekünk magyar protestánsoknak egyetemünk nincs. Innen a nyolc osztályú gymnasiumok rendszere mellett veszélyezve van ifjaink philosophiai műveltsége. E veszélyen csak theologusainknál bírtunk némileg segíteni az által, hogy ezek szaktanulmányaikat is nálunk végezvén, theologiai intézeteinkhez egy előkészítő bölcsészeti évet is csatolhatánk. Ellenben épen nem bírtunk segítni azon nagy résznél, mely nem papi pályára igyekszik. Nálunk theologiain ktil mi szakiskola sincs, s így kénytelenek idegen tanintézetekbe menni ifjaink, hol vagy semmi philosophiai képzést nem kapnak, vagy ha igen, ügy olyat, melynek szelleme és nyelve nem tőlünk függ. E bajon ügy látszik, egy prot. magyar egyetem, vagy legalább teljes philosophiai szak állításával lehetne és kellene segíteni. De csak is látszik. Mert ne felejtsük, hogy egyetlen egyetem, ha — legalább csak philosophiai karok által is — nem ellensulyoztatik, tévedéseivel, vehető ferde irányával könnyen sok kárt tehető, veszedelmes valami. S aztán a bölcsészeti műveltség érdeke nem némely tudományágaknak, hanem a tudományok mindannyiának bölcsészeti irányban hallgatását kívánja. S e kívánat az, melynek a nyolc osztályú gymnasiumok rendszere mellett eleget tenni nem lehet. Ám vizsgáljuk. A nyolc osztályú gymnasiuinot négy-négy osztályra különítve, alsónak és felsőnek szokás elnevezni. Az alsóban, az egy mértan kivételével, a reáliák általában elvégeztetnek, s aztán a felsőben ismételtetnek. Megjegyzendő, hogy az óraszám, mely rájok fordíttatik, az al- és felgymnasiumban rendesen egyforma, jobb részben hetenként három. Meg vagyunk győződve, hogy hetenkénti három óra alatt sem a geographico-historicumokat, sem a természetieket nem lehet négy éven át ügy ellanitani, hogy a nyújthatott ismeretanyag alapján philosophiai szellem és irányról lehessen szó a fögymnasiumbani ismétlésnél, irányról, melynek követését különben is épűgy kizárja a középtanoda fogalma, mint a növendékek életkora, kik a felső gymnasiumba léptükkor legtöbbnyire csak 15-dik évükben vannak. Ezért mindig furcsán tetszik nekünk, ha halljuk, hogy például a világtörténet előadását az ötödik osztályban már okfejtöleg kell megkezdeni. Nem igen marad hát fen más lehetőség, mint hogy a fögymnasiumban egyszerűen ismételjük az alsóban már végzetteket, és pedig, mert ugyanannyi órán, azért körül-belől hason terjelemben is, hasonlóban mind a mellett, hogy a tantervek terjedelmesb tanítást kívánnak a felső, mint az alsó osztályokban. Hiszen az alsó osztályokban az alaphatározatok adatnak, melyeket, épen mivel ilyek, a felsőkben sem mellőzhet a tanitó, ki hát ezekben legfölebb többet tanultathat, de többet nem igen taníthat, mint tanított az alsókban. Ez is egyik oka, miért oly szép kevés az, mit ez uj rendszer mellett tudnak növendékink. Mind e bajon alig lehetne másként segíteni, mintha a már kétszer hallottak általában, kivétel nélkül még egyszer eltanittatnának az állítandó egyetemeken, vagy bölcsészeti osztályokban. Azonban nem is említve, mily kevés valószínűség van ily intézetek állithatására, ha az egyház anyagi erejét kimerítik a nyolc osztályú gymnasiumok : csak arra vagyunk bátrak figyelmet kérni, ha megérdemli-e e rendszer nemcsak a kívánt pénzáldozatot, hanem azt is, hogy kedvéért két egész évvel rövidíttessék meg az élet és annak iskolája ? Miután a nyelvészetiek a gymnasiumok hat osztályuságának esetére a philosophiai cursus három, vagy legalább két alsó éven át remekírók olvastatása által épűgy folytathatók, mintha volnának azok középtanodai évek: ezek bizonynyal nem igazolnák az áldozatot. De igazolják tán a reálék. Még kevésbé. Ezek ugyan a nyolc osztályú gymnasiumban, a mondottak szerint kétszer végeztetvén, végeztetnének a fölvett esetben a philosophiai iskolában még harmadszor is, és pedig a nélkül, hogy a nyolc éven át, de ismétléssel nyújtott ismeretanyag több, avagy csak annyi is lenne, mintha ugyanazon tudományok hason óraszámon hat év alatt egyszer végeztetnének. Ide járul, hogy a felgymnasium változatlan irányú és szellemű, s terjelmileg is csak keveset különbözhető előadása, ügy szólva, mi ingerrel sem bir a növendékre nézve, s igy figyelmetlenségre, hanyagságra szoktatja azt. Mindezeknél fogva a nyolc osztályú gymnasiumok rendszerét még akkor és ott sem tartjuk jobbnak a korábban nálunk fenállottnál, ha és a hol fölöttük jól rendezett egyetemek állnak. Nem pedig — hogy újra kiemeljük — azért, mert merőben fölösleges ismétlésével oda vezet, hogy nyolc év alatt sem gyűjthető annyi ismeretanyag, mint különben hat alatt; nem továbbá azért, mert a nyolc osztály végeztével, vagy minden tantárgyat újra hallgat, most már igazán tudományos irányban a növendék, vagy csak némelyeket. Első esetben fölösleges, söt a föntebbiek szerint káros volt előzőleg már kétszer végezni azokat, másodikban hiányos lesz philosophiai képzettsége. Ennyi hátrányt látva, mit sem habozunk ajánlani, állittassék vissza az egy időre elhagyott rendszer, mely a bölcsészeti tanfolyamot, egy bizonyos fokig, a különböző tanfolyamoknak nem mellé, hanem elé helyezi, ajánlani, hogy a nyolc osztályú államgymnasiumoknak részünkről egy hat éves középtanodai s egy három éves bölcsészeti tanfolyam állitassék szembe, megmentvén természetesen mindegyiket azon fogyatkozásoktól, melyekkel hajdan küszködnünk kellett. Ezzel egyúttal azt is nyernök, hogy leendő középtanodai s lycealis tanáraink képzéséről is gondoskodhatnánk, e célból néhány tanszéket állítva egyik, vagy másik philosophiai iskolánkban, ha másként nem, hát közerővel. S ez nem kis dolog, mert nyilván van, hogy tanáraink képződését sem szabad a véletlenre hagynunk, nena