Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-03 / 5. szám

tanácskozzanak. Ezen tanácskozmányok eredménye három szakaszra oszlik. Az első szakasz hálát és bizalmat fejez ki eleve a sept. l-öi legmagasabb nyiltparancsban nyilvánított nézetekhez. Ezt a bizalmat különösen az erősíti, hogy a superintendenseknek 1849. Bécsben tartott tanácskozására való hivatkozás által a reformok iránya általában kijelöltetve látszik és a két consistorium elnökségét illetőleg azon reformok célja már is előleges megvalósulásra vezettetett, a mennyiben az evangélikusoknak eddigi elv szerint kizáratásuk az el nökségből az evangélikusok iránti bizalom hiányát tanúsította. A második szakasz azon véleményt nyilvánítja, mintha a ministeri javaslatot, „a legmagasabb előkészületeket megtenni, hogy a bécsi consistoriumok alatt álló ágostai és helvét hitv. evangélikusok egyházkormányzatába azon javításokat belehessen vinni, melyek az elismert kívánalmaknak megfelelnek", oda kellene magyarázni, hogy „a consistoriumok alkotása- s szervezésében való változások iránti indítványok, s a consistoriumoknak az egyház kormányzatba való részvételük, melyet az evangélikus gyülekezeteknek kellene átengedni, az egyház kormányzati orgánumok eldarabolásával" épen ne kizárólag csak a consistoriumoktól származzanak ; e szerint a bécsi evangélikus gyülekezetek képviselői jogosított-, sőt kötelezetteknek érzik magukat, azon kívánalmak iránt lelkiismeretes tanúságot tenni s ezt teszik is az 1849-diki tanácskozmány indítványának alapján. A bécsi gyülekezetek képviselői egyértelemben vannak azon elvekkel, melyeket azon tanácskozmány felállított s kívánják, hogy az egyházalkoímány ott kitűzött alapvonásai mielébb életbe léptessenek. Különösen főszükségül állíttatik fel a presbyteriumok s zsinat által való képviseleti alkotmány, mint az evangélikus egyház lényének megfelelő egyetlen; mely már is áll más név alatt az egyes gyülekezetekben ; eredményt illetőleg az államhatóságok bizonysága hívandó fel. Az valami természetellenes viszony, hogy ezen képviseleti alkotmány eddig az egyes gyülekezeteknél végződik s az egyesülés köteléke csak az állam által kinevezett egyházi hatóságban áll: „ezen presbyterinm és zsinat általi képviseleti alkotmány kiterjesztése a koronaországok minden evang. gyülekezetei, vagy ha lehet az egész ausztriai birodalom egybefoglalása által." Ez lenne az általános kívánalomnak megfelelő. Az állam főfelügyeleti jogát ez érvényesíti organumai által, melyeket az államhatalom nevez ki, ezek adnak érvényt s tekintélyt az evangélikusok jogainak s törvényes határozataiknak, mi által csak a kölcsönös bizalom erősíttetik , különösen ott, hol a túlnyomó többség egy másik hitvallás részén van. A két gyülekezet reményli, hogy az egyházi törvényhozás szabadon választott zsinat jogai közé tartozik s az evangélikusok viszonyát rendező ideiglenes rendelet után várja, hogy az egyházalkotmány végleges megállapítása végett nem sokára a zsinatra való választás megkezdetik. Ez mind összehangzásban áll a kormány által nyilvánított nézetekkkel. A harmadik szakasz az evangélikusoknak a^ római katholikusokhozi viszonyát veszi szemügyre s jogszabályozást követel. Felhozza a vegyes házasságot s minthogy a dogmák különbsége miatt sok nehézséggel járavegyes házasság, ajánlja ily esetekre a polgári házasságot. Kikel az 1859 diki házassági tör vény ellen, melynek §§-ai Bécsben , hol sok vegyes házasság köttetik, csak a katholikus részt szaporítják. A bécsi gyülekezetek kérik ezen törvény nyommasztó §§ ai eltörlését s helyettük a Magyarországban divatozó, vegyes házasságot illető szabályok alkalmazzását. A többi a zsinat teendője. Kiemeltetnek az áttéréseknél! akadályok s kellemetlenségek, s az egyenjogúsítás kikerülhetlcn kivánalmul állíttatik fel. Az evangélikusok által s közt terjesztett bibliák, ha katholikusok kezébe jutnak is, az államhatalom ne avatkozzék bele, hanem a katbolika egyház maga vonja kérdőre bibliáttartó tagját. Arra van hivatkozás, hogy a németszövetségi acta 16. §-a Ausztriában nincs teljes törvényerőre emelve, hogy az evangélikusoknak egyesületek alakítása nincs megengedve s azt is várni lehet, hogy az evangélikusok az államkincstárból aráuylagosan nem lesznek kizárva, egyházi szükségeiket tekintve. A népiskolákat illetőleg evangélikus iskolafelügyelők kívántatnak, mert ez különösen megkívántatik az iskolai ügyek emelésére, az evang. iskolatanítók ev. bizottmány előtt tegyenek vizsgálatot; a középiskolák pusztán felekezeties színezete töröltessék el. Egyetemeinknek, evangélikusokat illető igen kedvezőtlen viszonyai is kiemeltetnek 8 hathatósan kívántatik egy tisztán evang. egyetem állítása, vagy a kath. egyetemek közösítése, minden tanítói állomásra kath. és ev. tudósok egyenlően bocsáttassanak s a bölcseleti és történeti tanszék egy kath. és egy prot. egyén által legyen betöltve. Ilyen közösséget s egyenlőséget kívánnak a jogakadémiák- s politechnikumokban is. A két egyház közti egyenjogúság visszaállítása az, melyre az emlékírat végsorai hivatkoznak, mely helyreállítást „nemcsak az evang. egyház tagjai, hanem a katb. polgárok túlnyomó többsége, Ausztria nagysága- és hatalmának minden igaz barátja lelkes hálával fog üdvözölni." Ez azon emlékirat tartalma, melyet negyveu ember írt alá, s melyen a két superintendens Pauer E. és Franz Gr. áll legelői. A. K. Z. Nyilvános köszönet, Bátorkeszi a közelebbi években, gyakori tűzveszélyeknek volt gyászos sírhelye. — A közelebbi múlt év jun. hava 18-án épen templomunk tőszomszédjában ütött ki a tűz. A még türelmi időkben, a házak sorába beépített, s e közel veszélytől nagy erőfeszítéssel megmentett templomunkat a leégett háztól, csak három és fél öl szűk tér választván el, kisajátítása iránt, a lelkipásztor által azonnal lépések tétettek. Múlt évi május 4-kén a 22 ölnyi hosszú lelkészlak leghátulsó szegletje gyuladt ki, mely alkalommal templomunkon kivül minden egyházi épületeink lángok martalékivá lettek. E szomorú helyzetben egyházunk — ámbár számos fedél és kenyér nélkül maradt egyes tagjaiban is káró-