Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

gyűlésre", melyet a szatmári helv. hitv. egyházmegye Kisnaményban tartott, s melyet B. B. szatmárvárosi polgármester ur, mint o. f. biztos elébb betiltott s majd midőn betiltása sükeretlen maradt, mint illető egyházmegyei ülnök, tanácsbirói széke elfoglalásával szerencsésiteni kivánt; emlékeznek még kétségkívül a tisztelt olvasók, hogy ö ezen székét csak akkor hagyta el, midőn előbb világi, azután pedig lelkészi ülnökeink is kijelentették, hogy oly egyénnel, ki törvényes presbyteri gyülésünket elébb betiltja, később, mint egyik elöljáró társuk folytatni kívánja, tiszttársi széket nem ülendenek, és emlékeznek még, hogy akkor a tisztelt ur ugy nyilatkozott, miszerint ö, csak azért kész felkelni székéről, hogy ez által is megbizonyítsa, mikép egyházához valóban hü és annak közügyeit, tárgyalási folyamokban jelenlétével gátolni nem kívánja. Ma már fájdalom! csak e gyöngédség és méltánylás sem volt meg többé benne és e miatt ercdményszegénynyé, szégyenletessé és viharral zugóvá lett ez egyházmegye egy oly közgyűlése, melynek sokkal nemesebb tárgyai és igen sok sürgős teendői lettek volna. Eljött ugyanis a fentirt helyen és napon tartott gyűlésünkre B. B. ur és midőn itt egy gyülekezeti képviselő indítványba tette, hogy a mennyiben a tisztelt ur, egyházmegyénk ököritói gyűléséből hozzá intézet felhívásával ellenkezőleg, a helyett hogy egyházmegyénket gyűléseinken gyámolította volna, a kisnáményi gyűlésen mint gyülésbetiltó biztos jelent meg s ezen esküjével és hivatásával ellenkező ténye által egyházmegyei ülnökeinket székök elhagyására kényszeritette s azon nyilatkozatra birta, hogy vele tiszttársi széket többé nem ülnek, a minek következtében aztán a többször tisztelt ur ülnöki székét el is hagyta volt; e szék megörültnek tekintendő és ideje eljön, hogy annak betöltése iránt a közgyűlés mindenek előtt intézkedjék : t. B. B. ur, ki a templom szűk volta miatt az asztalnál helyet, bejöttekor már nem talált, a gyűlési közönség előtt kijelentette, hogy ö székét el nem hagyta s ülnöki hivatalát mindaddig megtartja, mig annak folytatására magát erkölcsileg képesnek ismeri és székéről ugyan leszorittathatik, de azt önszántából elhagyni nem fogja; egyszersmind erélyesen kifejezte, hogy az indítvány Jézus és az apostolok, kik a szeretetet és békét hirdették, ellentétben áll és tetteire, mint összes ismerőire hivatkozva állította, hogy ő kötött helyzette mellett is a maga ülnöki hivatalát még a nehézidőkben is folyvást egyháza javára folytatta s ha ezt akkor tette, sokkal inkább kívánja tenni ezután. E nyilatkozatra, a széköket múltkor elhagyó világi ülnökök most ismét mind hárman fölkeltek és ismételték, hogy ők, egyszer kimondott becsületszavukhoz hiven, azzal, ki presbyteri esküje ellenére törvényszerű presbyteri gyülésünket egykor betiltotta, tiszttársi széket sem most, sem jövőre soha nem ülhetnek; hanem válaszszon az egyházmegye köztük, kik annak megbízásaiban annyiszor hiven munkáltak és eljártak, kik a magyar prot. egyház jogai mellett a vész napjaiban oly ingadozatlanul megálltak és vívtak, és a közt, ki az egyházmegye érdekében, azon betiltáson kivül, melylyel az öt ülnökéül választó testületet általánosan megsértette, tudtok szerint mindeddig egy betűt, vagy egy lépést sem tett. Hason értelemben nyilatkozott a kis-náményi gyűlés óta választott negyedik világi ülnök is. Sőt kijelentették a lelkészi ülnökök is, hogy inkább óhajtják az általános tiszlválasztást, és leköszönnek, mintsem ily visszás helyzetben tovább szolgáljanak. E kölcsönös nyilatkozatok után egy lelkész, B. B. urat nyíltan esküszegőnek s az egyházmegyei rendeletek ellen szegülönek vallotta, mint a ki noha ülnökké létekor a presbyteri kormányzatra megesküdt, mégis oly megbízást vállalt el, mely épen e kormányzat megsemmisítését célozta: és mint a ki, midőn ez egyházmegye által külön levélben is épen arra volt felhivatva, hogy vagy mondjon le ülnöki tisztéről, vagy e szorongatott egyházmegyét minden gyűlésében hiven támogassa, — a helyett, hogy ezt tette volna, megjelent ugyan közöttünk, de épen ily gyülésünket szétoszlató rendelettel; mely okoknál fogva követelte, hogyha a nevezettönként le nem mondand, tegye le azt az egyházmegye ezennel ülnöki hivatalából. Felolvastatott egyik kebelbeli egyházunknak is e gyűléshez intézett hason kérelmet tartalmazó levele. Melyek miatt, a Szatmár városi egyházat két lelkésze és egy világi küldött, egy tisztes kiszolgált ügyvéddel és négy más lelkészszel B. B. ur mellett heves vitát kezdtek és védelmére előterjesztették, hogy ö nemesküszegő, sőt ha a május 15-ki legfelsőbb kézirat nem jő, Kis-Námenyban követett biztosi eljárásáért bizonyosan lakolni fogott volna, és állították, hogy ily ügyben csak képviseleti gyűlés határozhat, és az is csak úgy, ha e végre utasítása van; ismét, hogy egy ülnök elbocsátására szükségeltetnék a választó egyházak szavazatának bekivánása, sőt állították, hogy ily elbocsátásra az egyházmegyének joga sincsen; állították, hogy B. B. urat többször maga az egyházmegye kérte ki biztosul, tehát kis-náményi fellépéseért sincs oka kárhoztatni; és végre mondották, hogy most kibékülés és egyetértés ideje van, melyben a multakra feledés fátyolát kell borítani, s hogy mi mindnyájan a a Krisztus s apostolok követői vagyunk, kik a szeretetet hirdetjük, és azt gyakorlatba venni köteleztetünk. Mindezekre a kilépett ülnökök, s a gyűlési közönség részéről viszonoztatott: hogy azon körülmény, miszerint B. B. ur. ha a május 15-ki kézirat nem jő, gyűlésbetiltó biztosi eljárásáért lakolni fogott volna, ez ügyben tett lépésének előttünk épen nem szolgál mentségül: mert ha azon kézirat nem jő, épen az ö felszólítása iránti engedetlenségért lettek volna kétségtelenül büntetve egyházmegyénk elöljárói is. Viszonoztatott, hogyha az ügyben csak képviseleti gyűlés intézkedhetik is, úgyis érvényesen intézkedhetik e jelen gyűlés: mert a szatmári egyházmegye minden közgyűlése, az 1858-ik évi julius 28. s 29-dik napján tartott közgyűlés 24. sz. végzésénél fogva képviseleti, — a melyen ez óta, minden kebelbeli egyház saját lelkésze és legalább egy világi képviselője által megjelenni köteles és felhivatva van. Ha már valamelyik egyház e köteleztetését elmulasztja, vagy e jogával élni nem kívánna is, az a megjelenő képviselők testületét határozatai érvényességében nem akadályozza: praesentes concludunt; és