Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-09-30 / 39. szám

most annyival is inkább, mert a gyűlés kiválólag népes. Viszonoztatott, bogy egy ily képviseleti gyűlés, saját hi­vatalnokai iránt, valmint bizalmát, űgy bizalmatlanságát is érvényesen nyilvánithatja, és arra sem fejenkénti, sem egyházakbóli szavazás, midőn a közérzület különben is nyilvános, nem szükségeltetik; utasítást pedig, valamint semmi más gyűlési tárgyra mindeddig nem kértünk s nem adtunk a képviselőknek, ugy nem szükség kérnünk azt ez esetben sem. Viszonoztatott, hogy az egyházmegyei gyűlés az ülnökök méltányos okbóli elbocsátását a múltban is gya­korlottá, sőt lelkészi ülnökét nemcsak e tisztitől, de lelkészi állomásától is egy időre fegyelmi uton megfosztotta. Viszo­noztatott továbbá, hogy az egyházmegye o. f. biztosul soha senkit is nem kért és nem B. urat sem, de hogy rendesen öt küldték, a gyűléseinkre alkalmazott 1790. t. c. 4. §-sa szerint, el kelle tűrnünk mindaddig, míg megbízatása csak a hallgatag felügyeletre szorítkozott. De egészen más minő­ségben jelent ö meg, mint gyűlésbetiltó biztos, mert mint ilyennek épen ama törvény kedvezményeiböli kirekeszté­sünk volt megbízatása, és ha eljárását, több társai betiltá­sával együtt siiker követte volna, ma sem ülnénk itten. A szeretet jézusi parancsának gyakorlata pedig nincsen elleu­tétben a vétkes megbüntetésével, vagy a hibázó hivatalnok elbocsátásával. Itt nem is gyarlósági vétekről, itt egy alap­elv öntudatos szabad akarat szerinti megsértéséről, sőt eltörlése megkisértéséről van a szó. A presbyteri gyűlés öntudatosan elvállalt betiltása, első lépés a presbyteri kor­mányzat öntudatos megsemmisítésére. A ki az elsőt telje­siti, lehetlen, hogy el ne veszítse a bizalmat, miszerint e kormányzatot lelkiismeretesen fentartani kívánja. Még nem mult el minden vész, s miben lelhetne az egyház biztosíté­kot arra, hogy a jövő fergeteg kitörésekor megtartatik, ha saját őrállói mindnyájan hason utakra tántorodnak ? A mi az egyik, az a másiknak is mulaszthatlan tiszte: az állha­tatosság ! Itt megengedhetünk, de a méltán elenyészett bi­zodalmat rendelettel, vagy határozattal visszaállitni nem lehet.—A megbocsátás sürgetésére egyik ülnök még azt is kimondotta, hogy ö arra kész és tán ülnöki székére is ismét vissza fogott volna ülni, ha B. B. urnák csak egy bűnvalló, vagy bocsánatkérő szavát is hallotta volna : de ö azt e per­cig sem hallotta, sőt most is hibája elismerése helyett az ellen tiltakozik, hogy „Kis-Náményban elkövetett politikáját senki ne cirkálja, mert annak eredménye reá nézve igen csiklandós." E vita, mely a fentjelöltek által sérelmes kifejezések közt fél napig küzdetett, befejeztetett a segédgondnok ur­nák közönségünkhöz intézett azon kérdésével: ha váljon egyházmegyénk irányában bűnösnek ismerik-e jelenlevők B. B. urat, vagy nem ? és az erre nyert „igenlő" felelet, után feltett azon másik kérdésével: hogy e bűnéért kiván­ják-e öt ülnöki hivatalából elbocsátani vagy nem ? — Melyre midőn, fentjelölteken kül az egész közönség részé­ről hasonlag igenlő felelet jött volna, nyilvánította a kér­cléstevö, hogy a gyűlés e közhangu feleletében ö a határo­zatot kimondatva látja. És erre viszont B. B. ur is kijelen­tette, hogyha ez leszen a gyűlés határozata: ö ezt az egy­házkerületi gyűlésre felebbezni kívánja, s hason kívánsá­gukat fejezték ki védelmező társai is (az egyikük meg­jegyzése szerint, a követelt szavazás elmellözése tekinte­téből) ; az esperes ur pedig kimondotta, hogy ö e határo­zatot saját egyéni meggyőződésénél fogva nem oszthatja. Mely idő után tett elnöki nyilatkozat következtében, felhívta a s.-gondnok B. B. urat, hogyha a gyűlés megértett köz­felkiáltása nem határozat: foglalja el az üresen hagyott ülnöki székek egyikét, hagy nyilvánuljon a gyűlés vatódi érzülete. E felhívás döntött: a gyűlési összes közönség általános nemtetszése kifejezésével azonnal távozott a templomból. A délutáni ülésben beegyezett a közönség ismételt kivánatába az esperes ur is, és kimondatott a végzés, hogy B. B. ur a kis-náményi gyűlésen elkövetett „botlásáért" az egyházmegye tanácsbirái közül az elsorolt indokoknál fogva elbocsáttatik és ez ö általa — valamint a meg nem történt szavazás miatt védő társai által is — felebbeztetni kivánt végzés, felsőbb ellátás végett az egyházkerületi gyűlésre is felterjesztetni rendeltetik. A. <p. A helv. hitv. magyaroszági négy testvér egyház­kerület egyetemes bizottmányának ülése. Több mint tizévi szünetelés után f. é. sept. 25. s 26. napjain ismét egyetemes bizottmányi gyűlés tartatott Deb­recenben, sup. ft. Nagy Mihály űr és fögondnok mélt. b. Vay Miklós űr ö exja kettős elnöklete alatt. Miután sup. ft. Nagy Mihály ur megható imádságban a nagy Isten szent lelkének segitségeért buzgón könyörgött s miután fögondnok nagymélt. b. Vay M. ö excja a megje­lent tagokat szívesen üdvözlötte : sup. ft. BaloghPéter ur jelentette ki édes örömét azon, hogy a nagy nevezetességű 1821. évi egyetemes értekezlet után, szinte 40-év elmultá­val ismét Debrecen tisztelheti a magyarországi helv. hitv. 4 superintendentia választottait kebelében, s lekérte Isten áldását a folytatandó szent foglalatosságra. A gyiilés az elnökség által megnyitottnak nyilvánít­tatván, legelőször is mindegyik superintendentiának az egyetemes bizottmányt illető jegyzőkönyvi határozatok ol­vastattak fel; melyekből is nyilván kiderült, hogy mind a négy superintendentia az egyetemes bizottmány elibe ugyanazon üdvös, közös célokat szándékozott teendökül ki­tűzni. Minek folytán legelőször is megállapíttatott, hogy egyházi és iskolai ügyeink tárgyalásánál a törvényes ön­kormányzati jogokba való visszahelyezkedést kell kiindu­lási kezdőpontul tekinteni és ehhezképest a négy superinten­dentia közgyűlései elibe oly javaslatokét terjeszteni, melyek utján a superintendentiák által már megkezdett visszahe- > lyezkedés minden tekintetekben befejeztessék; még pedig > oly módon, hogy az egyes superintendentiák ebbeli intézke-

Next

/
Thumbnails
Contents