Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-09-30 / 39. szám
most annyival is inkább, mert a gyűlés kiválólag népes. Viszonoztatott, bogy egy ily képviseleti gyűlés, saját hivatalnokai iránt, valmint bizalmát, űgy bizalmatlanságát is érvényesen nyilvánithatja, és arra sem fejenkénti, sem egyházakbóli szavazás, midőn a közérzület különben is nyilvános, nem szükségeltetik; utasítást pedig, valamint semmi más gyűlési tárgyra mindeddig nem kértünk s nem adtunk a képviselőknek, ugy nem szükség kérnünk azt ez esetben sem. Viszonoztatott, hogy az egyházmegyei gyűlés az ülnökök méltányos okbóli elbocsátását a múltban is gyakorlottá, sőt lelkészi ülnökét nemcsak e tisztitől, de lelkészi állomásától is egy időre fegyelmi uton megfosztotta. Viszonoztatott továbbá, hogy az egyházmegye o. f. biztosul soha senkit is nem kért és nem B. urat sem, de hogy rendesen öt küldték, a gyűléseinkre alkalmazott 1790. t. c. 4. §-sa szerint, el kelle tűrnünk mindaddig, míg megbízatása csak a hallgatag felügyeletre szorítkozott. De egészen más minőségben jelent ö meg, mint gyűlésbetiltó biztos, mert mint ilyennek épen ama törvény kedvezményeiböli kirekesztésünk volt megbízatása, és ha eljárását, több társai betiltásával együtt siiker követte volna, ma sem ülnénk itten. A szeretet jézusi parancsának gyakorlata pedig nincsen elleutétben a vétkes megbüntetésével, vagy a hibázó hivatalnok elbocsátásával. Itt nem is gyarlósági vétekről, itt egy alapelv öntudatos szabad akarat szerinti megsértéséről, sőt eltörlése megkisértéséről van a szó. A presbyteri gyűlés öntudatosan elvállalt betiltása, első lépés a presbyteri kormányzat öntudatos megsemmisítésére. A ki az elsőt teljesiti, lehetlen, hogy el ne veszítse a bizalmat, miszerint e kormányzatot lelkiismeretesen fentartani kívánja. Még nem mult el minden vész, s miben lelhetne az egyház biztosítékot arra, hogy a jövő fergeteg kitörésekor megtartatik, ha saját őrállói mindnyájan hason utakra tántorodnak ? A mi az egyik, az a másiknak is mulaszthatlan tiszte: az állhatatosság ! Itt megengedhetünk, de a méltán elenyészett bizodalmat rendelettel, vagy határozattal visszaállitni nem lehet.—A megbocsátás sürgetésére egyik ülnök még azt is kimondotta, hogy ö arra kész és tán ülnöki székére is ismét vissza fogott volna ülni, ha B. B. urnák csak egy bűnvalló, vagy bocsánatkérő szavát is hallotta volna : de ö azt e percig sem hallotta, sőt most is hibája elismerése helyett az ellen tiltakozik, hogy „Kis-Náményban elkövetett politikáját senki ne cirkálja, mert annak eredménye reá nézve igen csiklandós." E vita, mely a fentjelöltek által sérelmes kifejezések közt fél napig küzdetett, befejeztetett a segédgondnok urnák közönségünkhöz intézett azon kérdésével: ha váljon egyházmegyénk irányában bűnösnek ismerik-e jelenlevők B. B. urat, vagy nem ? és az erre nyert „igenlő" felelet, után feltett azon másik kérdésével: hogy e bűnéért kivánják-e öt ülnöki hivatalából elbocsátani vagy nem ? — Melyre midőn, fentjelölteken kül az egész közönség részéről hasonlag igenlő felelet jött volna, nyilvánította a kércléstevö, hogy a gyűlés e közhangu feleletében ö a határozatot kimondatva látja. És erre viszont B. B. ur is kijelentette, hogyha ez leszen a gyűlés határozata: ö ezt az egyházkerületi gyűlésre felebbezni kívánja, s hason kívánságukat fejezték ki védelmező társai is (az egyikük megjegyzése szerint, a követelt szavazás elmellözése tekintetéből) ; az esperes ur pedig kimondotta, hogy ö e határozatot saját egyéni meggyőződésénél fogva nem oszthatja. Mely idő után tett elnöki nyilatkozat következtében, felhívta a s.-gondnok B. B. urat, hogyha a gyűlés megértett közfelkiáltása nem határozat: foglalja el az üresen hagyott ülnöki székek egyikét, hagy nyilvánuljon a gyűlés vatódi érzülete. E felhívás döntött: a gyűlési összes közönség általános nemtetszése kifejezésével azonnal távozott a templomból. A délutáni ülésben beegyezett a közönség ismételt kivánatába az esperes ur is, és kimondatott a végzés, hogy B. B. ur a kis-náményi gyűlésen elkövetett „botlásáért" az egyházmegye tanácsbirái közül az elsorolt indokoknál fogva elbocsáttatik és ez ö általa — valamint a meg nem történt szavazás miatt védő társai által is — felebbeztetni kivánt végzés, felsőbb ellátás végett az egyházkerületi gyűlésre is felterjesztetni rendeltetik. A. <p. A helv. hitv. magyaroszági négy testvér egyházkerület egyetemes bizottmányának ülése. Több mint tizévi szünetelés után f. é. sept. 25. s 26. napjain ismét egyetemes bizottmányi gyűlés tartatott Debrecenben, sup. ft. Nagy Mihály űr és fögondnok mélt. b. Vay Miklós űr ö exja kettős elnöklete alatt. Miután sup. ft. Nagy Mihály ur megható imádságban a nagy Isten szent lelkének segitségeért buzgón könyörgött s miután fögondnok nagymélt. b. Vay M. ö excja a megjelent tagokat szívesen üdvözlötte : sup. ft. BaloghPéter ur jelentette ki édes örömét azon, hogy a nagy nevezetességű 1821. évi egyetemes értekezlet után, szinte 40-év elmultával ismét Debrecen tisztelheti a magyarországi helv. hitv. 4 superintendentia választottait kebelében, s lekérte Isten áldását a folytatandó szent foglalatosságra. A gyiilés az elnökség által megnyitottnak nyilváníttatván, legelőször is mindegyik superintendentiának az egyetemes bizottmányt illető jegyzőkönyvi határozatok olvastattak fel; melyekből is nyilván kiderült, hogy mind a négy superintendentia az egyetemes bizottmány elibe ugyanazon üdvös, közös célokat szándékozott teendökül kitűzni. Minek folytán legelőször is megállapíttatott, hogy egyházi és iskolai ügyeink tárgyalásánál a törvényes önkormányzati jogokba való visszahelyezkedést kell kiindulási kezdőpontul tekinteni és ehhezképest a négy superintendentia közgyűlései elibe oly javaslatokét terjeszteni, melyek utján a superintendentiák által már megkezdett visszahe- > lyezkedés minden tekintetekben befejeztessék; még pedig > oly módon, hogy az egyes superintendentiák ebbeli intézke-