Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-03 / 5. szám

folyamodni köteles ; mely kivánatot a másik felekezet egyházkerületeinek eleve tudtokra adni tartozik; hogy így, ha azoknak is tetszeni fog, mind a két felekezet zsinata ugyanazon időben és helyen tartathassék. Mivel nem látszik igazságosnak, hogy a két hitfelekezet közül valamelyiknek ügyei egy superintendentia tette által három célzatának ellenére igazgattassanak: innen abban történt megegyezés, hogy valahányszor a vegyes egyetemes consistoriumban három ugyanazon felekezetű egyházkerület valamely véleményben megegyez, egynek különböző nézete figyelembe ne vétessék, s a tett mind a négynek közös tette gyanánt tekintessék. Midőn pedig bármely olyan ügyben, mely mind a két felekezetet közösen érdekli , hat egyházkerület valamiben megegyez, az az egész egyetemes vegyes consistorium tette gyanánt tekintendő *). 24. Kanon. Ezen egyetemes consistorium tekintélye, hogy uralomra vagy hierarchiára **) el ne fajulhasson, következő ovásokkal korlátoztatik: 1) Semmi új egyházi törvényeket ne hozhasson, hanem csak a szentírás, a hitvallástételek és zsinati kanonok szerint Ítélhessen és igazgathasson. 2) Ne szabadjon annak az egyházak, egyházmegyék és kerületek saját jogai és szabadalmai ellen vagy azoknak rövidítésére bármit tenni vagy rendelni. 3) Annak tagjai csak az egyházi és házassági s *) Ezen fő- vagy egyetemes consistorium mind a vegyes vagy közös, mind a külön hitfelekezetek részére külön álló, — suppremum appellatorium fórummá akait kiképződni, — mit ha olykor elleplez is, de máskor igen világosan kitüntet az intézkedés. Némely külországi, főként saxoniai egyházigazgatások mintájára akart ez alakulni, — közbe jővén ama hires lengyel codex, melyet a budai zsinat előképül használt. Ott alakult a papságnak ellenébe tett csupa világi elnöklet alatt suppremum consistorium, a Luther által pártolt territoriale systema nyomán, — melynek célzott alkalmazása a „les extremes se touchentu

-nak szomoril tanúja. Nevezetes dolog, mennyire elijedt maga Luther is a fejlődni kezdett y.vQiaQ^ta képétől, — midőn (in concione Domínica 23. Trinit. Wittebergae. 1537. Voetius latin fordítása szerint) így szól: „si mundus sit diutius duraturus, eo deveniet ut ii qui principes sunt et magnates seculares velint esse clerici, et tunc praetor in pago, consules in urbibus, nobiles in agris Parochos et concionatores reformare , iis magisterialiter imperare imo praescribere praesument , dicentes: ita clebes praedicari, sic concionabere, etc." Mind ezen szélsőségektől mi szépen megóvhatna az egyetemes papság valódi keresztyéni és bibliai fogalma. Csudálatos dolog. Luther ezen bibliai alapelvet mélyen érezte lelkében : de az egyházigazgatásra alkalmazni nem birta. Ford. *'*) Az eredeti szöveg így van : „Ne dominatum vei hierarchiám degenerare possit." Hierarchiáról itt szó sem lehet: mind a két szón csak az egyháztéren kifejlődhető egyoldalú uralom értendő. Ford. más rendes tárgyak körül szavazhassanak saját itéle tök szerint rendkívüli s minden más fontosabb ügyekben pedig saját egyházkerületüktől kell utasítást várniok, — s nem mást, mint azok szavazatait lehet akár nekiek előadni, akár ő tőlök elfogadni. 4) Ezen egyetemes consistorium az ő határozatait, illetőleg a zsinatnak számot adni — ha az kívánni fogja — köteleztetik. A melynek, azon esetre, ha idővel ezen intézmény, fontos okoknál fogva haszontalannak vagy sérelmesnek láttatnék, azt eltörölni, vagy módosítni szabadságában álland. 5) Ha pedig a zsinat az egyházkerületek kérésére bármely okból nem tartathatnék : azon esetben szabadságukban álljon az egyházkerületeknek, még külön az egyik felekezetre tartozóknak is, akár közmegegyezés, akár szavazati többség nyomán zsinaton kivül is, az egyetemes consistoriumot részökről eltörleni *). Nyolcadik fejezet: A zsinatokról. 25. Kanon. Kelljen-e vagy nem, s mi tárgyakra nézve egyik vagy másik, vagy mind a két hitfelekezetnek zsinatot hívni össze: ez nem az egyetemes consistorium véleményétől függend, hanem vagy minden, vagy három egyházkerület megegyezésétől, — ugyanazon hitfeiekezetből, t. i. annak külön zsinatára nézve. — Ha mindazáltal az egyetemes consistorium zsinattartást szükségesnek vélne, előbb a zsinat tárgyait és a maga nézeteit az egyházkerületeknek tudtokra adandja, s helyet és határidőt javalland;— ezekre nézve a maga indító okait is mellékelvén, — hogy az egyházkerületek mindezekre s a zsinatnak még lehető más tárgyaira nézve is a maguk küldötteit utasíthassák, s ezek által az egyetemes consistoriumban szavazhassanak. Azoknak küldötteitől pedig semmi más, mint az utasításban *) Látszik, hogy ezen generale consistorium életrevalóságához már születésekor sem sok bizodalom volt. A reformátusoknál sajátlag életbe sem lépett, — csak a conferentiák kezdtek via facti ezen alakban becsúszni. De mondtuk már mi, volt azoknak is sorsuk. — Nincs is erre a generale consistoriumra semmi szükség. Sok felebbezési fórum sok költséggel jár, és mi azt nem győzzük, — pedig az autonomia idegen segélyt nem igényel; — elég erre még a házassági perek felebbeztetésére is — az egyházkerületi közgyűlés ; ha valaki ezredik esetben egyszer onnan felebbezni akar, — mert hála Istennek ! tudjuk tapasztalatból, hogy ez csak ezredik vagy tízezredik esetben történik egyszer —, arra nézve ott van a supprema inspectio regia, mely úgyis akárhány felebbezéseknek csakugyan utolsó foka. Csak zsinatokat tarthatnánk időről-időre, melyek tűznék ki a kellő szabályokat: elég lenne nekünk a három régi jónak bebizonyult gyülés-alak, t. i. helybeli presbyterium, azután espeiességi és superintendentialis gyüléa. A többi csak felesleges cifraság. — Ha olykor szükséges volna : a protestantismus közös érdekében barátságos conferentiákat, mint hajdan, úgy ezután is tartani, szép és jó lenne, —• semmi vitályos alakban és elnöklet alatt.