Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-03 / 5. szám

elébök tűzött szavazatok el nem fogadtatuak, s ezek ösazeszámíttatván, a többség határozand. 26. Kanon. Mivel az ezen országban létező helvétiai és ágostai vallástételt követő egyházak, mint vallásos társulatok jogosítva vannak arra, hogy egyházuk igazgatását, a tiszta tudomány megőrzését, az egyházi fegyelmet, és az egyházra tartozó bármely dolgot illetőleg, a legközelebb 1790-ben tartatott országgyűlés 26-dik törv. cikke által megszabott módon egyházi kanonokat alkossanak; és a melyeket így ezen törvény által kiszabott módon alkotandnak, azok nem is másként, mint zsinat által változtathatók; — mivel továbbá a kanonok azoknak egyetemes vagy nemzeti zsinatain maguknak az egyházaknak és egyházkerületeknek küldöttei és képviselői által, és így minden egyházak szavazata folytán alkottatnak: innen azok minden egyházakra , és azoknak minden egyes tagjaira kötelező erővel birnak *). *) De arra nézve, hogy ilyen erővel bírjanak, múlhatlanul is szükséges, hogy úgy alkottassanak, mint itt mondatik, t. i. az egyetemes egyház, akaratának valósággal, nem pedig csak fictione juris történő nyilatkozata folytán. A budai zsinat kanonairól nem lehet mondani, hogy így keletkeztek volna, mert p. o. a debreceni egyházkerületben arra is alig volt idő, hogy a superintendentialis gyűlés küldötteket nevezhetett volna ki, — az utasításról pedig épen szó sem lehetett, hát még az egyházak befolyása hova maradt ? Rögtönözve történt s ment az az egész, — és kiirtására avagy csak mérséklésére is azon antiprotestanticus elvnek, miszerint az akár ordo, akár status ecelesiasticus és civilis a protestáns egyházterén egymással szemben állhatnának, higgadt előkészületek nem tétethettek. Fájdalom! ezen ellentét a budai zsinaton még élesebben kifejlett, pedig hiszen a protestántismus épen a választó falat akarta ledönteni a papok és laicusok között. Akár egyiknek, akár másiknak adassék túlsi'dy az egyházigazgatásban: csak élesebbé lesz az ellentét. A vegyes igazgatás és kettős elnökség, az igazság és helyesség felé vezető úton csak egy pihenési pont,—de koránt sem elért cél,—mert ez is azt feltétetelezi, hogy létezik az ellentét. A valódi protestáns elv pedig azt mondja, hogy azon ellentétnek nem szabad vagy nem volna szabad léteznie, — mert mindnyájan papok, egyenlő keresztyének vagyunk. Csak valósággal azt bízza meg a közbizodalom ügyeink vezetésével, a ki legképesebb arra, hogy a népet valllás-erkölcsiség utján tanításával, példájával, bölcseségével vezesse: ne gondoljunk vele akár a templomi tanítással megbizott egyházi hivatalnok, akár a városi főbiró vagy senátor, vagy akármely privatus keresztyén társunk legyen az. Ilyen elvből indultak ki első protestáns presbyteriumok s ennek nyomán eszközlöttek csuda eredményeket Genfben, Debrecenben stb. Hogy Kálvin, hogy Melius Péter vezető szerepet vitt az egyházi gyűlésen: annak csak az volt az oka, mert őket az apostol intése szerint, a több presbyterek között kettős tiszteletreméltónak tartották j nem pedig az, mintha ezek papi nimbusba bur-27. Kanon. A zsinat összehívását és tartását illetőleg jövőre nézve következők határoztatnak : 1) Egy hitfelekezet zsinatára a világiak és egyháziak közül küldendők száma ne haladja meg a százat, — lehet valamivel kisebb, de nem 72-tőn alól. 2) Minden külön egyházkerületből egyenlő számú megbizotta'i küldessenek. 3) Választassanak azok minden egyházkerület egyetemes conventjén oly móddal, mint föntebb a 10-dik kanonban meghatároztatott. Azonban a superintendens és a főgondnok már hivataloknál fogva küldöttek gyanánt tekintessenek. 4) Ha pedig ezek a zsinatra el nem mehetnének : helyettök nem maguk, hanem az egyházkerületi consistorium fog másokat küldeni. 5) Lehet a zsinatra küldeni nemcsak nemeseket, hanem más bármely sorsú, csakhogy alkalmas és becsületes férfiakat. 6) Minden küldöttek bitelesítendik magukat, mielőtt zsinati elnök választatnék, az ő hitfelekezetök egyetemes gondnokánál vagy felügyelőjénél, az ő egyházkerületük pecsétje alatt kiadott megbizó levelek által. kolva az amplissimus magistratussal, vagy tiszteletes tanácscsal szemben álltak volna. Hogy csakhamar divatba jött az egyházi ügyek körül a papok túlnyomó, sőt majd egyedüli szereplése: ezt részint az azok iránti nagy tisztelet szülte, részint a régi árnyéklatok megszokása, részint a territoriális elv hibás értelmezése s alkalmazása (minek világos nyomait láthatjuk a K. Gelei-féle kanonokban is), részint végre az üldöztetések. — Hogy később a világi elem is föllépett: az igen rendin volt; — hogy már ekkor a papi és világi elem egymással szembe álltak, — az historice természetes jelenet volt, bár a valódi protestántismus elveivel ellenkező. A bodrogkereszturi gyűléssel elkezdődött a siralmas, — igen, mert vallásunk alapelvével, az egyetemes papsággal ellenkező ellentét. Fájdalom, hogy ezen ellentétből mind ez ideig is ki vergődni nem birtunk ! Fájdalom, hogy ezen kivergődésre érettek még most sem vagyunk! Mit tegyünk tehát ? Várjunk az időtől. Az általános keresztyénség fejlésének haladása fog ezen a dolgon legtöbbet segítni. Most pedig csak maradjunk békével a pihenő ponton, — a kettős elnökség mellett. De tisztítsuk az eszméket, — örökre itt meg ne fenekeljünk, hanem igyekezzünk tovább-tovább haladni a valódi cél felé. — Fődolog az, hogy legyünk tisztában elvileg magunkkal: úgy könnyebb lesz a haladás, s valaha majd célt érendünk. Ne higyjük, hogy a mit a papok egyedüli elnökségérőlVoetius,Heidegger,Burmann, Pictet stb. stb. bármennyire tisztelt theologusaink beszélnek, azok már örök igazságok volnának. Egyoldahíságok és célzások azok szintúgy, mint a világi túlnyomó hatály mellett a lengyel codex és budai zsinat actái valának. — Felejtsük el mind ezeket: ellenben a valódi bibliai és protestáns elv legyen vezérfonala leendő zsinati működéseinknek. Ford