Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-08-05 / 31. szám
R.-Komáromból. jul. 15. {Nagy Mihály ref. püspök megtiszteltetése.) A sziv tisztelete, s őszinte vonzalma rendezte gyönyörű ünnepélyt igyekeznék hiven feljegyezni tollam, ha hogy az, ily sziv-ünnepélyek ecsetelésében — ritkák levén főleg városunknak hason szellemű örömnapjai — gyakoroltabb volna. Vasárnap délután 5—6 óra között töménytelen népség hullámzott városunk azon térségén, mely a Vág-Duna hidja s a helv. vallásúak imaháza között elterül; a szokatlan látvány okozta tűnődésemből egyszerre ezernyi ajkak „éljen" kiáltása ébreszte fel, s nyujta magyarázatot az ünneplő nép örömérzelmiről. Főtiszleletü Nagy Mihály, a helv. vallásúak dunántúli superintendense, mint gyülekezetének főőre tizennégy évi gondteljes fáradalmaiért, főleg az ismeretes válságos napokban tanúsított jellemszilárdságaért: ma nyerte népének s több tisztelőinek, aranynál értékesb, boglárnál tündöklőbb szivérzelmek nemes virágaiból fűzött érdemkoszoruját! A pesti s pataki ismert ünnepélyekről visszatért köztiszteletü aggastyánt, diszes bandérium, számos uri fogat kíséretében, a vidékről is egybegyűlt népezreinek s nagyszámú eo-yéb tisztelőinek szívélyes örömkiáltásai közölt a collegiumi épületben Sárközy J. világi gondnok , megyénk egykori kedvelt alispánja üdvözlé még mindig avatott szónoki ajkakkal, melyekről lehangzott érzelemszavakat, valamint a megtisztelt superintendens ur velős, s kenetdús válaszát vajha közölhetném! Esti 10 órakor a szintén ünnepelni látszó csillagos ég alatt, az ünnepeltnek lakháza előtt ismét ezrek sereglettek össze, hová Rákóczy- s nyadí-indulókat játszó zenekíséret mellett, égő lámpákkal újra tisztelgő menet érkezett. Az éljenző sokaságtól csendet kérő szavakban Beöthy Zsigmond ügyész úrra ismerék, ki, gyülekezetének elökelöbbjeitöl kisérve, föpásztora előtt híveinek s tisztelőinek nevében emelkedett lélekkel s avatott költői ajakkal tolmácsolá azok hála- s tiszteletteljes szivérzelmeit. A hullámzó tengerből kiemelkedő oszlophoz hasonlitá a jeles öreget, melyet csapdostak, de le nem dönthettek a viharzaklatta tenger erős hullámai; világító toronynak nevezé, mely messze távolba Iövelte a diadalt nyert igazságnak áldást hozó fényét! A megilletődött érdemdús pásztornak köszönő ajkai hálát mondottak a bölcs gondviselés azon kegyelmeért, mely megerösité szolgájának emberi erőtlenségeit, hálát mondának gyülekezete buzgó híveinek, kiknek vigasztaló, s lelkesítő szavai: enyhítő ír gyanánt, s ébresztöleg hatották meg a kísérlet nehéz napjaiban aggodalomteljes, s lehangolt lelkének húrjait. Végre az öt —miként mondá — érdemein felül megtisztelő sokaságnak fejezte ki forró köszönetét, kérvén a jó Istent, hogy a Jézus által hirdetett szeretet szent kötelékei fűzzenek mindnyájunkat egygyé, kívánta, hogy kiket vallás és nyelv elkülönitének: szülőföldünk e szép magyar haza szeretetének magasztos érzetében egyekké legyenek. Hogy a „Hymnus" s „Szózat" el lett énekelve, mit is emlegessem, melyek ünnepélyes s komoly dallamát egy mellettem álló katonatiszt ur is felismerni látszott. — „Minő szent énekek ezek ?" kérdé egyik, másik egyenruhás ismerőseitől. Én, ki a kérdőt hallám, lelkemből ismétlém: „valóban nemzetem szent érzelmei örökitvék a felhangzó remek versszakokban. M. Sl KÜLFÖLD. Jéna, julius 17. A jénai egyetemről rövid tudósításomat, úgy hiszem, szívesen fogják venni mindazok, kik örömmel s kegyelettel emlékeznek meg a múzsák ezen lakhelyéről, hol szellemük szabad s önálló tevékenységre vergődött, vagy kik szellemi látköröknek egyetemi tanulmányozás általi tágítását még csak sikeríteni szándékoznak, vagy végre azok is, kik mint az igazság s tudomány barátjai, annak fejlesztési eszközei — az egyetemek — iránt részvéttel viseltetnek. Jéna a Saale kies völgyében fekszik, környéke regényes s kisebb kirándulásokra igen alkalmas, levegője egészséges. Az itteni társasélet kedélyes hangulatú, s a tanuló ifjúságot sok szabadalommal s elönynyel ruházza fel, — az anyagi viszonyok pedig nem túlságosan felcsigázottak. Dacára annak, hogy Jéna Németország kisebb városai közé tartozik, s így a fiatal embernek szépészeti művelődésére igen bő- s gyakori alkalmat nem nyújthat: egyeteme mégis, miután ezen hiány a közel cső Weimárban némileg pótolható, hol a kitűnő színjáték s a mult század német költőinek szobrai kellemesen s buzdítólag hatnak az ifju törekvő kedélyére, — Németország leginkább látogatott egyetemeinek egyike. Tanárainak Összes száma hatvan, kik mind barátságos, derék férfiak, kik a hozzájuk forduló ifjút szívesen támogatják jó tanácscsal, örömest látják el útmutatással. A theologia s bölcsészet tanárai azonban, kik közt Hase, Rückert, Schwarz, HolFmann, Grimm, Hilgenfeld, Frank, Fischer, Schmidt a legkitűnőbbek, mig arról is nevezetesek, hogy a tudomány gazdag hagyományához a szellem világával s az Ítészét élével járulnak, és így önállólag teremtvén s szabad irányban működvén, hatalmasan halnak az ifjúságra, s azt hasonló törekvésre s haladásra buzdítják. A tanuló ifjúság száma a téli félévben 476-ra rúgott, a nyáriban pedig 479-re, mely számban azonban a németeken kivül sok idegen ajkú tanuló is benfoglaltatik. A magyar ifjak, hűn ragaszkodván a háromszáz éves „alma mater"-hez, néhány év óta mindig számosabban látogatják ezen egyetemet. Az idei téli félévben ugyanis 16 magyar ifju tanult Jénában, kik közöl 13 theologus, 2 bölcsész és 1 gazdász; a nyári félévben azonban három egyénnel csökkenvén, jelenleg csak 13 tanulót foglal magában baráti körünk (a 13. szám eddigelé még nem bizonyult be szerencsétlennek !) kik közöl 1. orvosi, 2. bölcsészeti s 10. theologiai tudományokat hallgatnak, úgy azonban, hogy a theologok a bölcsészeti tudományokkal is foglalkoznak. A nyilvános előadásokon kivül a tanuló ifju magánolvasásra s önképzésre vezető eszköz gyanánt a nagy egyetemi könyvtárt, és ha magyar, akkor a néhány év előtt itt tanuló lelkes