Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-08-05 / 31. szám

tagjai helyett — kik jobbnak tárták a nehéz időkben a visszavonulást — s az elhaltak helyett ujak választassanak. Megelégszik-e e határozattal az absoluta minoritás ? még nem tudjuk. — A helybeli intézetek közvizsgái megkezdődtek. Juh 29-én volt a tanitó-intézet közvizsgája, melyet gr. Ráday Gedeon s a kiküldött bizottság is szerencséltettek jelenlétükkel. A vizsga a legszigorúbb várakozást is kielégité s bizonysága volt az igazgató tanár Nagy László ur képességének és szakavatottságának. A fögondnok ur s a bizottság teljes megelégedésüket nyilvániták; jul. 30-kán kezdődik a gymnásiumi vizsga" (P. N.) Szepesmegye. F. é. jul. 12-én tartatott Iglón a tiszamelléki á. h. ker. consistorium gyűlése, melly alkalommal tettes Zabary Szontagh Lajos űr, kerületi felügyelő és a gyűlés világi elnöke a consistorium nagy örömére jelentette, miszerint kerületünkben nincs egyház, a melly autonom alapon nem állana vagy azon állani nem igyekeznék s hogy ezen utóisók közé tartozik különösen Nyíregyháza, hol is egy kis töredék még mostanáig is nyugtalankodik; javaslatba hozván egyszersmind, hogy egy küldöttség neveztessék ki, melly oda menvén, ezen egyházat, ha lehet, még a ker. gyűlés előtt kibékítené. Vizsgáltattak azután a ker. pénztárt illető számadások, és a jövő kerületi gyűlés figyelmébe ajánltatott azon korszerinti indítvány, miszerint superintendensünk 1200, káplánja 300, minden esperes 100 és a két kerületi jegyző 50 forinttal u. p. dijaztassanak. Végre kerületünk egyéb ügyei rendeztettek el. Julius 13-kán ugyanott tartotta gyűlését a zsinati előkészületekkel foglalatoskodó bizottmány, melly megállapítván a fő elveket, részletes utasításokba nem bocsátkozott. Julius 17-kén tartatott Kakas-Lomnicon a tátraaljai a. h. esperesség gyűlése. A jelenlévők nagy örömére szolgált azon körülmény, miszerint az 1848-ik év óta első autonom gyűlést tarthattak kormánybiztos ellenőrködése nélkül. Ezen gyűlés jegyzőkönyvi pontjaiból kiemelendő: a.) a kerületi gyűlésre menendő követek utasítása, mely szerint működéseinket oda kellene irányozni hogy egyházunk autonomiája helyreállításával, iskoláink autonómiája is visszaadassék. b.) továbbá azon korszerű határozat, hogy esperességi tisztviselőink u. m. esperes, esperességi felügyelő jegyző stb. minden harmadik évben újra választassanak. c.) Tisztelendő Máday Károly bélai ev. lelkész ur superintendensnek, Nagyságos Zsedényi Eduárd ur pedig kerületi felügyelőnek választattak. Érdekes menyegző Tisza Kálmán ur — mint a „Debreceni közlöny" írja — a napokban tartotta menyegzőjét Degenfeld-Schomburg Ilona bájos gyófnövel. Az ünnepélyes szertartás a lorántházai reform, templomban történt, melyet a nyirbaktai kastélyban fényes lakoma követett, mely alkalommal Balogh Péter superintendens és Teleki Domokos gróf az ujpár boldogságára jeles pohárköszöntöket mondtak. Magánházak s egyének a s.-pataki ünnepélykor. Ha a sárospataki főiskola háromszázados ünnepét ügy tekintjük, mint egy nemzeti koszorút, melynek pompás virágait a vallás- és osztályfelek legjelesbbjeinek nyilt kebeléből kertészkedve, angyal s égi szeretet keze font: nem lehet tagadnunk, hogy abban a pataki magánházaknál talált szívesség s ömlengő vendégszeretet fűzte a kedves és szép nefelejtseket. A gond és fáradság, mit 15—20 ezernyi vendégnek a hat-hétszáz házzal biró kis városbani kényelmes elszállásolása igényelt, a cselédség s fogatok ellátására, felszámíthatlan; a derék polgármestert, az egyház gondnokát, az ész és lélek villany-szikráival mindenüvé elható helybeli lelkész-esperest, a rögtönzött roppant deszkaszállának csaknem a végkimerülésig szorgalmas építőmérnökét, rend és csín alkotóját B. K.-t a főiskolának a közügy minden rétegeinél keresett, és mindenütt, hol rá szükség volt, megtalált pénztárnokát, a nyakig bajban is örökké élces, kiapadhatatlan vidor kedélyű K. D.-t, az egyházkerületnek szeretetre és tiszteletre egyiránt méltó föpásztorát, ki bár az ünnepély szellemi dolgaiból neki legtöbb rész jutott, a legnyájasabb vendéglátó lenni csak egy percig is meg nem szűnt, — a kedves tanárokat, kik a tisztelet és függés korlátai közt növelt hajdani lanitvány-sereget, most a legmelegebb szeretet és baráti bizodalom szavával fogadták s ölelték, a házi gazdákat és asszonyokat, kiknek szíves körében az iskolából régen kikerült tanulók s most vendégek oly jól találták magukat, mintha folyvást kosztosaik volnának, nem fogjuk elfelejteni. Volt azonban egy ház, melynek nemcsak a roppant számú vendégek, hanem az annak küszöbén történetesen belépők is, ügy szólván, fürdöttek a vendégszeretet örömében. E ház Sz. D. uré, kinek mint egyedül valónak roppant házgondjait, szerető rokona G. K. kedves nejével, a család angyalával hordozák. Itt lehetett kisebb példányban látni a nagy ünnepélyt, — közelebbről megismerni a szellemet, mi az egészt átlengette, — hallani a hegyaljai nektár mellett szebbnélszebb köszöntéseket, — mik, hogy nem voltak hatástalanok, szolgáljon bizonyítékul az, hogy egy pohár emelés után, mely a reform, egyház közintézeteinek építésében s fentartásában magát eddig megdicsőített munkás jótékonyság lelkét élteté, a jelen volt három-négy uri vendég a házi úrral 16 uj forintot tettek össze s azt az e.-kerületi — miskolci leány-növelde tökéjének gyarapítására adandónak kijelentették. Itt láttam a szép példát, miként lehet és kell mulatni az ízletes asztal és pohár örömei mellett a mivelt magyarnak ; itt láttam kicsinyben, miként lehet és kell, hogy minden ünnepély maradandó gyümölcsöt teremjen. S ne legyen az csupán bájoló, illatos, de hervatag virág. Édes Vince.