Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-22 / 29. szám

A n. honti ág. hitv. esperesség, harminczegy egyháza miként az édes anyának, köréből s kormánya alól idegen tűzhelyhez szerencsét kisérleni eltért gyermekei, elmondván tanulságos önmagukbaszállással a meaculpát és a költővel: „jaj de szivem csak azt mondja jobb otthon" két lelkész kivételével együtt vannak ismét az 1791 : 26 tc. biztosította önkormányzatú családi körükben, amaz olly mondhatlan áldozatokkal kiküzdött családi körben, melyen kivül e földön nincsen számunkra üdv. Az üdvözítő mondá : mikép a ki magába száll és megtér nagyobb lelkileg annál, a ki soha nem tévedett. Hlyen szellemben, a történteknek teljes feledésével, a külömböztetésnek legkisebb árnyéklata nélkül szorítottunk testvéries jobbot mai gyűlésünkben. Méltó eredménye ez a legmagasabb kéziratot megelőzte s követte tanácskozmányokban, úgy utóbbi esperességi gyűlésünkben jelen voltak ernyedetlen törekvésének : miszerint a megszakadt családi egység hellyreállitására semmit sem hagyának kisérletlenül, mi az evangélmi szeretet szellemében elkövethető vala. Kiderül elébbi kézlésemböl : mikép esperességünk testületi méltóságának megsértése nélkül az engesztelés és kibékülés terén többet nem tehetett, mint mennyit megtön. És van két lelkész mégis, kiken úgy a magán, mint a gyülésileg rendelt küldöttségek minden kibékülési buzgalma megtört. Ketten vannak, hirdetők igéit a szeretet istenének, kik megszentetlenitve hivatásukat, egyéni érdekeiknek rendelték alá hiveik lelki nyugalmát, és ellökvén hiveik bizalmát, szeretetét, lelkészi állásuk feltételét, lőnek egyházukban szítói a viszály, harag és gyűlöletnek és ellökvén az esperesség küldötteinek az evangyelmi szeretet minden gyöngédségével több izben odanyújtott kiengesztelődést, a régi szeretet és bizalom visszaállítását célzó jobbját, kihivó daccal dobalják a kesztyűt egyházuk, az esperesség, autonómiánk elébe, magukat szóval, Írásban tettekben ellenségektil nyíltan bélyegezvén. Szeberényi János Selmecbányái és Martinék Károly csanki lelkészek. A selmeci egyház, daczára Landerer egyházfelügyelö, de legföleg Szeberényi János, lelkész cselszövényei és csábításainak, s ezúton nem boldogulhatván, gúnyolódásainak, erőttetéseinek sőt fenyegetéseinek, a septemberi nyiltparancsnak első percztöl fogva következetcsen ellene mondott, az esperesség tanácskozmányaiban és gyűléseiben képviselői által mindig részt vett lelkésze nélkül és igy a nyiltparancs közzététele óta az egyháznak élete természetesen folytonos, l'elkésze elleni harcból áll, mellyet a lelkésznek ingerkedő daca , a májusi, legmagasbb kézirat után az egyház részéről az elkeseredettség legfőbb fokára csigázott. Az egyház, ezen szellemileg felette kártékony helyzetnek véget vetendő, a mai gyűlésben képviselői által lelkészétől magát megszabadhatni kérte, nyilvánítván, mikép lelkészéül Szeberényi Jánost többé nem türendi. Az esperességi gyűlés, az egyháznak nevezett lelkész elleni vádpontjai csak részben lévén formulázva, vizsgálatot rendelt s küldött ki a hely színére. A vizsgáló küldöttség f. hó 22. kezdendi meg működését. A vizsgálat befejeztével az espe4-resség mint első bíróság fog ítélni. > A csanki tisztán közpolgárrendiekből álló egyház; lelkésze Martinék Károlynak félrevezetései s ármánykodásai következtében rendezte ugyan magát, vagy is Martinék Károly lelkész önhatalmúlag a rendezettek sorába jegyez* tette azt fel, felvilágositatván azomban az egyházbeliek az esperességi küldöttek által, az 1791: 26 tc. engedte jogok és szabadságokhozi ragaszkodásukat az esperességi gyűlésnek már elébbröl, lelkészük ellenére bejelentették, a legutóbbi küldöttséget pedig, mely az egyházbeliek és lelkész közti szakadást a régi egység révébe vala vezetendő, nevezett lelkész nem méltatta arra, hogy vele érintkezésbe bocsátkozzék, odább állott. Hová ? ö tudja. — A küldöttség ennek következtében az egyházat a kerületi és esperességi hivatalnokokra megszavaztatván s szavazatait ellenjegyezvén, az ügyet további intézkedés végeit az esperességnek adta át. És az esperességi gyűlés többsége a csanki egyházbeliek és lelkész közti valóban türlietlen viszonyra nézve kifogyhatlan evangyelmi szeretetében bevárandónak Ítélte az egyházbeliek ez érdembeni kérvényének beadatását. Szegény csankiak! Martinék Káról egyszersmind az esperességi özvegy-és árvapénztár pénztárnoka is lévén, az esperességi gyűlés 14 napi határidőt szabott a pénztárnak jó szerivel átadására, ellenkező esetben, e határidő elteltével törvényes eszközökkel fogván azt visszafoglalni s az ideiglenesen egy évre mai napon megválasztott pénztárnoknak átadni. Az átalános többségnek 31 egyház közül 18-nak bizalma, a föesperesi hivatalra nagy tiszt. Masztis Ádám Devizsei lelkész volt alesperes úrban pontosult. Esperességi világi jegyzőül közakarattal Börzsönyi mérnök úr választatott el. A kerületi hivatalnokokra nézve esperességüng átalános többségének választottai. Dr. Székács József úr püspökül, (minthogy akkép valánk értesülve hogy Dessewffy Ottó űr semmi esetre sem fogja elfogadni) Badvánszky Antal úr világi felügyelőül és Tatay Pál hites ügyvéd úr kerületi főjegyzőül. A szakadást ezek szerint esperességünkben összeforrasztotta ismét az evangyelmi szeretetnek melege. A két panslavistico hierarchicus hatalommal rajongó lelkész, nem számit. Jegyezzük ezt fel egyházunk többi diadalainak lapjára. És mondjunk el még a n. honti esperességböl kettőt. Először, : mi világiak mondjuk el a háromszoros meaculpát. Valljuk be: mikép egyházi ügyeink iránt vétkesen közönyösök, lelkészeink iránt pedig'felette méltánytalanok valánk. j És valljuk be : mikép közönyünk s lelkészeink irányábani viseletünknek volt következménye legnagyobb részben? hogy a szakadási episodban, különösen a mi esjTéTTJSségüíík játszotta a legkitűnőbb szerepet.