Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-07-22 / 29. szám

Mindenkor igáznak hagyván azomban a mi igaz, t. i. hogy a capite foetet piscis. És másodszor : ismerjük el gyakorlati igazságát, a mit a közmondás tart „minden rossznak meg van a maga jó oldala. Az égi háború megtisztította a levegőt felettünk, és körülünk is. Tisztábban látunk. Felrázatánk vétkes közönyünkből. Tiszta fényben látjuk önkormányzati jogaink megmérhetlen becsét, mert veszélyben forogtak, és tisztán látjuk teendőink egymásutánját, miszerint jövőben veszélyben, ne foroghassanak. És belátjuk most, a mit feledénk legközelebbi multunkban ; hogy egyházi szerkezetünk patriarchalis, hogy hát a család minden egyes tagja testvéries egyetértéssel és bizalommal kell hogy működjék az egésznek fentartásáért és dicsőségére. Belátjuk hát azt is : mikép lelkészeinkkel keresztelés esketés és temetések esetein kivül is kell hogy érintkezzünk, érintkezzünk pedig nem aristocraticus lenézéssel, nem a kényszerűség hidegségével mint eddig, hanem a testvériség és evangyelmi szeretet szellemében. És belátván mindezeket és okulván a veszedelemben mutatják tömött gyűléseink, határozataink, mikép gondoskodunk egy szivvel egy lélekkel, hogy a beláthatlan jövő ne úgy találjon bennünket, mint a nádszálakat — de úgy: mint Sión hegyét. És ez a dolognak jó oldala. Néhai, a gyűlés befejeztetett. Három órára volt rendelve az ebéd a „zöldfa" vendéglőben, melyre a pozsonyi ev. hitűek idegen vendégeiket magyar vendégszeretettel meghívták, s melyen a városi polgárság, minden rendűek és ajkúak képviselve voltak. Valamint a gyűlésben, ugy az ebédnél is a külön ajkúak testvéries öszhangzása meglepő és megható volt. Hallottunk itt németül, tótul, magyarul ós diákul szólni, s mindenki érté egymást, mindenki Örült egymásnak. Az áldomásoknak vége hossza nem volt. Köztük kétségtelen legtalpraescttebb volt Szentiványié, a superintendenssé; jól volt és tetszést aratott Szer—ié, Sztr—yé Ki—yé, N—é a magyar szentháromságra, S—é, Fá—é, Ed—é, Ku—é, Ha—é stb. Minden szép, nagy és nemes nemcsak képviselve, hanem éltetve is volt. Ebéd után 6 órakor az evang. lyceumbcli tanulók magyar egyletének örömünnepére menénk s ez ránk nézve is örömünnep volt. Hölgyeink szép számban jelentek meg. Lelkes szavakhoz hozzá szoktunk, de a pozsonyi ifjúságban nemcsak lelket, hanem sok eredetiséget és talentumot is találtunk. Magunk is azon hitben hagytuk el ez ünnepet, mit a zárszó kiemelt, hogy ha fiatalságunk az egész országban a tudomány és nyelvünk kifejlesztésében hason arányban halad, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz. A Szózat végül az egész egyhegyült és igen fényes közönség által állva s ihlettel énekeltetett el." Pozsony, jul. 12 dikén: „Városunkra nézve a ma1 nap igen sok tekintetben emlékezetes és tettdus volt. A. dunáninneni ág. hitv. superintendentia autonom egyházai és esperességei tartották meg annyi év után ismét első törvényes kerületi gyülésöket. A 86 egyház közöl 65 volt képviselve. Az ülés megnyitásával az ideíglen fölkért elnökség által előadatott, hogy reggel egy Pestről érkezett udvari tanácsos szóval arra figyelmeztette őket, hogy a gyűlést meg ne tartsák, s a mennyiben ezen intésre nem hajolnának, nehézségek ugyan nem fognak tétetni, de a gyűlés határozatai legfelsőbb megerősítést nem nyernek. A gyűlés egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy ezen nyilatkozat, ellenmondásban lévén a legújabban megjelent legfelsőbb és felsőbb biztosításokkal, egyszerűen tudomásul vétessék és a gyűlés megtartassék. Verificatio után szavazatszedő küldöttség neveztetett ki a ker. superintendens és a megürült ker. fölügyelő megválasztása czéljára. Az első megörültnek tekinthető nem levén, az egybegyűlt egyházak egyhangúlag JSztromszky superintendens urat kérték föl hivatalát folytatni, mit — ismételve kéretvén — meg is tön, s háláját a kerület iránt megható szavakban fejeszte ki. Fölügyelőnek általános szótöbbséggel Szentiványi Márton ur választatott meg, ki elnöki székét rövid, velős köszönettel azonnal el is foglalta. Ezután a kerületnek elhanyagolt s nem egé-r szen rendben levő pénzviszonyai kerültek szőnyegre ; ezeknek megvizsgálására s egyszersmind javaslattételre választmány neveztetett ki. Még egynémely alárendelt viták után (Pestmegyei esperesség gyűlése.) A pestmegyei esperesség f. h. 16. tartotta meg gyűlését b. Prónay Gábor esperességi felügyelő, és Juhász Ferenc alesperes ikerelnökletüknél számos egyházi és világi tagok jelenlétében, D. egyháza és Apostag cordinált községek kivételével minden az esperesség kebelében létező egyház képviselve volt. Az alesperes buzgó imája után a világi elnök megható megnyitó beszéde következett, melyben jelenti érdemdús főesperesünk nagytiszt. Esztergály Mihály úr halálát. Tiszt. Schnell Károly indítványozza mind az elhunyt, mind pedig világi elnökünk, és többi világi tagok neveiket is, kik a kisértet idejében áldozatkészségükkel és erélyeségükkel támogatták az alapjában megingatott autonom egyházi életünket, jegyzőkönyvileg felemlíteni és igy az utókornak fentartani, ez után Ivánka Imre kiemelvén az elhunyt Esztergály Mihály érdemeit nem csak az esperesség, de az öszves magyar ágostai egyház, egyetemes protestantismus és hazánk érdekében indítványozza, hogy e hü és buzgó honfi és egyházhivatalnok emlékének örökítésére és megtisztelésére adassék utasításul a kerületi gyűlésre küldendő követeinknek, hogy ünnepélyes gyász isteni tisztelet tartassék, továbbá hogy az esperesség gondoskodjék, miként sirja boltozattal és síremlékkel láttassák el, az ország szivében felállítandó pestmegyei és pestbudai esperességek közös oskolájában egy „Esztergály Mihály emlékére" cimzendő stipendium alapitassék, a családnak pedig, — mint az elhunyt örök érdemeire emlékeztető